A nagyon várt mester

Publikálás dátuma
2019.04.30. 14:14

Fotó: MÜPA
Másfél évtizede rendszeresen jön hozzánk Grigorij Szokolov, az eltelt évek alatt valóságos rajongótábora alakult ki. Most is sokan jöttek a Müpába és tapsolták végig estjét, az összes ráadást is végigvárva.
„Olyan ő, mint az a tibeti szerzetes, aki kiszállt a testéből, és hangokká változott. Fizikai mivolta csupán eszköz a hangok megszólaltatásához...” – olvasható róla a Müpa honlapján és más internetes ajánlókban. Nem tudni, kitől származik az idézet, mindenesetre tükrözi azt a szinte ájult tiszteletet, amit a jövőre hetvenedik életévét betöltő Szokolov iránt illik tanúsítani. Meg is telt a legnagyobb magyar hangversenyterem, még a színpadon is szokatlanul nagy számban ültek nézők, és sokan még így is lemaradtak az élményről. Amikor tizenöt éve először jött hozzánk, Richter utódját látták Szokolovban a zeneszeretők, hatalmas rajongótábora alakult ki, kultikus figurává vált. Beethoven „Vihar” szonátáját tizenhárom évvel ezelőtt hallottam tőle, és akkor nem voltam teljesen elégedett az olvasattal, mint ahogy most sem a C-dúr szonáta megszólaltatásával. Zongorista erényei elvitathatatlanok az orosz művésznek, aki tizenhat éves korában, vidéki – akkor még leningrádi – fiúként arra vetemedett, hogy megnyerje a moszkvai Csajkovszkij Versenyt. Most is úgy halottam, hogy miközben szinte felsőbbrendűnek nevezhető billentési és pedálozási technikájával kialakított egy olyan játékstílust, amely úgy tűnik, megfelelően alkalmazkodik a zenei alakzatokhoz, magának a beethoveni lényegnek a megjelenítése hagy kívánni valókat maga után játékában. A hangszínek gyakran még igazán szépek sem voltak, főleg a forte részekben, ha meg valóban szinte éterien szóltak, csak önmagukban voltak csodálhatók, gyakran pedig egyszerű dallamformálási feladatok sem sikerültek igazán szépre sem a szonátában, sem a bagatellekben. Nem sikerült sem ezekben sem ott igazán mélyre hatolnia a művésznek és erre az sem mentség, hogy az igazi Beethoven talán nem is ezekben a művekben rejtőzik. Csillogó, de – egy ilyen nagyra tartott művésztől – némileg felületes volt a produkció. A második részben Brahms darabjai egyvégtében hangzottak el, mintegy háromnegyed órában, tudni, Szokolov nem feltétlenül keresi a közönség kegyeit. Az nyilvánvaló, hogy a pianista és a hallgatói képességeket nagyobb mértékben igénybe vevő produkciók elve erősebb hatást képesek elérni, egyszerűen azzal, hogy a hosszabb idő alatt mindkét fél jobban ráhangolódik a feladatra. Itt már kevésbé érheti be könnyedén odadobott megoldásokkal az a zongorista, akinek valójában semmi sem elég nehéz, gyakrabban volt kiegyensúlyozottabb a technika és a zenei tartalom kapcsolta, mint a Beethoven művekben. Sokszor érezhettük, Brahms zenéjének lényegét halljuk. Megszokott Szokolov hangversenyein a hat ráadás, az utolsóban, a Bach-Busoni korálfeldolgozásában ismét az volt az érdekes, milyen nyers hangon, különösebb dallamformálási erények bemutatása anélkül is képes zongorázni Szokolov, ugyanakkor egészen különösen szép, mondhatni felülmúlhatatlan volt előadásában Schubert Magyar dallam című kis remeke, azt a valódi nagy zongoraművészt hallottam megszólaltatása során, aki tényleg mindent tud, nem csak a billentyűkről, hanem az életről is. Beethoven C-dúr szonáta Beethoven 11 bagatell Brahms Hat zongoradarab Brahms Négy zongoradarab Grigorij Szokolov zongora Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. április 29.
Szerző

Meghalt John Singleton

Publikálás dátuma
2019.04.30. 06:54

Fotó: ROBYN BECK / AFP
A filmrendező-producer Los Angelesben, 51 éves korában hunyt el.
A művész áprilisban szenvedett agyvérzést, és két hete újabb agyvérzéssel került kórházba. Múlt péntekre virradóra kómába esett, és az orvosok szerint nem volt esély arra, hogy magához térjen. A család egyetértésével hétfőn délután lekapcsolták az életfunkcióit biztosító gépeket.

„John békésen, családtagjai és barátai körében hunyt el”

– olvasható a család által kiadott közleményben, amelyet több amerikai televíziós csatorna is ismertetett.

Singleton 1991-ben, 23 évesen debütált rendezőként a Fekete vidék című filmjével, amelynek egyúttal a forgatókönyvírója is volt. A Los Angeles szegénynegyedeiben uralkodó erőszakot bemutató, önéletrajzi elemeken alapuló alkotást 1992-ben két Oscar-díjra is jelölték. Ő volt az első afroamerikai – és egyben a legfiatalabb – rendező, akit legjobb rendezőként Oscar-díjra jelöltek. Ezt követően olyan filmeket rendezett, mint a Hazug igazság, a Shaft, a Négy tesó vagy az Elhurcolva.

„Látomásos rendező és a társadalmi jelenségek kommentátora volt”

– írta halálhírére reagálva az őt képviselő ICM irodalmi és filmügynökség.

Szerző

A győzelem stációi - Díjkiosztóval ért véget a Filmhét

Publikálás dátuma
2019.04.29. 18:45

Fotó: Mónus Márton / MTI
Kisebb-nagyobb bakikkal, de papírforma díjakkal zajlott le a negyedik díjkiosztó gála. Azt est nagy nyertese Reisz Gábor és a Rossz versek lett.
A 4. Magyar Filmdíj kiosztó gálájával ért az 5. Magyar Filmhét vasárnap este a Vígszínházban. Az est a januárban elhunyt Andy Vajna búcsúztatásával kezdődött: egy ízlésesen összevágott videóban vallott ars poeticájáról. Ezután Havas Ágnes tartott rövid beszédet, amelyben mindenkit megnyugtatott, hogy a miniszterelnök felkérte arra, hogy folytassa azt, amit Vajnával közösen felépített. Mivel azonban a „szupererővel” rendelkező kormánybiztos már nincs velünk, a filmesektől kérte, hogy tartanak össze, együtt építsék a jövőt. Ember legyen a talpán, aki nyomon tudja követni a Magyar Filmakadémia rendezvényeinek logikáját és felépítését, de mi megpróbáljuk. Az biztos, hogy április 22-27. között több mint kétszáz magyar filmet vetítettek le Magyar Filmhét címszó alatt a budapesti Corvin moziban. Ezek között egyetlen premier sem volt, mivel vagy a Magyar Nemzeti Filmalap vagy a Magyar Média Mecenatúra program által támogatott és korábban televízióban vagy moziban bemutatott produkciókról szerepeltek a programban. Jó hír azonban, hogy idén független produkciók is bekerültek, így aki kihagyott valamit, nyomott áron – ötszáz forintért – pótolhatta. A szervezők közleménye szerint Corvin moziban voltak teltházak, mi láttunk több kevésbé népszerű vetítést is, de hát fesztiválok már csak ilyenek. Azt azonban, hogy pontosan mennyi jegyet értékesítettek, hiába kérdeztük a szervezőktől. Díjakat viszont rekordszámban osztottak. A filmhét alatt ugyanis két gála is volt, szombaton a tévés produkcióknak adtak át elismeréseket negyvenöt kategóriában, vasárnap pedig a már említett mozis forgalmazásba került egészestés műfajú alkotások kaptak tizenkilenc kategóriában valamilyen díjat. Hogy érezzük a számok erejét: idén huszonegy nagyjátékfilm és három egészestés animációs film versenyzett a mozis mezőnyben.
Szamosi Zsófia a legjobb női főszereplőnek járó díjjal
Fotó: Mónus Márton / MTI
A számmisztika nagy úr, ez alapján kijelenthető, hogy a legtöbb elismerést Nemes Jeles László rendezte Napszállta kapta, szám szerint hatot: a legjobb operatőr, a legjobb díszlet/látvány, a legjobb jelmez, a legjobb smink, a legjobb zene és a legjobb hang díját. A Napszállta a technikai kategóriák esetében tarolt – azaz a leginkább filmszerű professzionális alkotás volt, viszont a díjakról döntő több mint háromszáz Magyar Filmakadémiai tag úgy gondolta, hogy a legkomolyabb díjakért folyó versenyben a mű értékelhetetlen volt, hiszen Nemes Jeles Lászlót sem forgatókönyvíróként, sem rendezőként nem jelölték, ahogy a legjobb film kategóriába sem fért be. Az a nagyon furcsa helyzet alakult ki, hogy a legtöbb díjjal kidekorált alkotás lett az este nagy vesztese is. De legyünk pozitívak! Beszéljünk a nagy nyertesről, a fődíjat elnyerő Rossz versekről, amely a legjobb vágás (Tálas Zsófia), mellett a legjobb rendező díját (Reisz Gábor) is besöpörte. A legjobb elsőfilm a Szilágyi Zsófia rendezte Egy nap lett, a rendező hazavihette a legjobb forgatókönyvért járó elismerést is Mán-Várhegyi Réka társíróval. A legjobb női főszereplőnek járó díjat Szamosi Zsófia (Egy nap) vehette át, a legjobb férfi főszereplő kategóriában Hegedűs D. Géza (A hentes, a kurva és a félszemű) nyert, az egészestés animációs filmek közül pedig a Ruben Brandt, a gyűjtő bizonyult a legjobbnak. Mondhatnám, hogy ez így nagyjából rendben van, de igencsak hiányzott az elismertek listájáról a Schwechtje Mihály rendezte Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – ha ez a brutálisan jó tinidráma is kapott volna valamit, nem lehetne egy rossz szavunk sem. Elvégre a BÚÉK nyerte a közönségszavazást és nem a Valami Amerika 3. Mivel az idei Magyar Filmdíj gála már a negyedik ilyen esemény volt, nehezen tud az ember szemet hunyni az ordenáré bakik felett. Például, hogy számos bejátszót vízjeles és a jogtulajdonost jegyző kópiákból vágták össze. A legvagányabb résztvevő Szamosi Zsófia színésznő volt, aki a díjával kezében azt mondta: megtudta, hogy a gála ma lesz, de mivel nem hívták meg hivatalosan, kis híján el sem jött. Ezek után komolyan gondolkodóba estem, mi lehet az oka, hogy több díjazott neve hiába hangzott el a Vígszínházban, senki sem indult el a színpad felé. De hát, legyünk elegánsak, könyveljük el rejtélyként az esetet.

Így lesz az ötödik a negyedik

2014 őszén szervezték az első filmhetet, azonban díjakat akkor nem osztottak. A tervezettnél hosszabban tartó szervezeti jogi eljárások miatt gálát nem rendeztek, az elismerések átadását pedig 2016-ra, a második Magyar Filmhétre halasztották.  

Cannes-ban vigasztalódhat Schwechtje Mihály és stábja

Bár a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) nem kapott Magyar Filmdíjat, Cannes-ba meghívták a művet, amely egy különálló filmes válogatásba, az úgynevezett Cannes Écrans Juniors-ba kapott meghívást. Ez párhuzamosan fut a nagyfesztivállal május 19. és 25. között. A programban olyan filmeket mutatnak be, amelyek különösen érdekesek lehetnek 13 és 15 év közötti gyerekek számára. A deklarált cél, hogy a saját korosztályukról szóló filmeken keresztül ismerjenek meg más kultúrákat és fedezzék fel a filmművészetet. Az idei programba Schwechtje Mihály elsőfilmje mellett nyolc másik alkotást hívtak meg. Díjat is oszt a diákokból álló zsűri.

Témák
magyar filmhét