Öngyilkosságba hajszolt rendőrök

Publikálás dátuma
2019.05.02. 08:30

Fotó: ANNE-CHRISTINE POUJOULAT / AFP
Franciaországban a belbiztonsági erők tagjai közül sokan vetnek véget önkezükkel életüknek. A pontos okokat a szakemberek sem ismerik.
Franciaországban manapság nem jó rendőrnek lenni. A sárgamellényesek november óta minden szombaton kemény munkát adnak az egyes alakulatoknak. Ráadásul a mozgalom szélsőséges tagjai mintha csak azért mennének tüntetni, hogy balhét okozzanak, törjenek, zúzzanak. Párizs több részén, így a Champs Élysée-n betiltották a tüntetéseket. A megmozdulások mélypontja az volt, amikor nemrégiben a rendőrséggel szemben álló tömeg azt kezdte el skandálni: „Legyetek öngyilkosok”. Egy nem új keletű, de a szőnyeg alá söpört problémával bosszantották a belbiztonsági erőket. mind több rendőr vet véget önkezével életének, vélhetőleg talán a rengeteg munka okozta stressz miatt. Eric Morvan, a francia rendőrség igazgatója levélben fordult a mintegy 150 ezer munkatársához, és azt írta: semmi kivetnivaló sincs abban, ha elismerik, rosszul érzik magukat rendőrként. „Ez nem az emberi gyengeség jele” – hangoztatta Morvan.

Idén különösen riasztó a helyzet. Az év eleje óta már 29 rendőr vetett véget önkezével életének, az előző évben összesen 35-en lettek öngyilkosok.

A párizsi belügyminisztérium ezért prevenciós központot hozott létre. Júniustól kezdve a nehéz helyzetbe került munkatársak bármikor tárcsázhatnak egy számot. A vonal túlsó végén pszichológus áll a rendelkezésükre, aki lelki segélyt nyújt. Christophe Castaner belügyminiszter szerint a jövőben igyekeznek másképpen viszonyulni a rendőrség soraiban tapasztalható öngyilkosság kérdéséhez, bátran beszélnek majd a kérdésről, hogy a rendőrök is könnyebben nyíljanak meg. Sokan azt kérdezik, miért nem foglalkoztak már hamarabb a témával. A rendőrszakszervezet évekkel korábban felhívta a figyelmet a drámai jelenségre. Statisztikák szerint ugyanis az eltelt két évtized folyamán esztendőnként 30 és 60 közötti rendőrségi alkalmazott vetett véget önkezével életének. A csendőrségnél ezzel szemben általában jóval alacsonyabb az öngyilkosok száma. A párizsi belügy már egy évvel ezelőtt tett bizonyos óvintézkedéseket, hogy segítséget nyújtsanak a bajba jutott munkatársaknak – emlékeztetett a Neue Zürcher Zeitung. Ám az akkori intézkedéseket mind a rendőrségi szakszervezet, mind egyéb érdekcsoportok kevesellték. Arra mutattak rá, hogy a kormányzat csak tüneti kezelést hajt végre, és nem a valós okokkal foglalkozik. Gyakran ugyanis az egyes esetek vizsgálatánál az illetékesek arra a következtetésre jutnak, hogy személyes okok vezettek az öngyilkossághoz, és nem a rendőri munka vezetett a tragédiához. A szakszervezetek szerint ez álságos, és mielőbb változtatni kellene a munkakörülményeken. A francia médiában az elmúlt hónapokban több névtelen beszámolót is lehetett olvasni arról, milyen siralmas körülmények között kell dolgozniuk a rendőrség alkalmazottainak. Egy sor rendőr azt tette szóvá, hogy a sárgamellényesek megmozdulásai óta rendkívüli pszichés nyomás nehezedik rájuk. Jelentősen emelkedett a szolgálati órák száma, szüntelenül bevetésen kell lenniük, számolatlanul kell teljesíteniük a túlórákat, miközben a felszerelésük minősége kívánnivalót hagy maga után. Már az állandó terrorfenyegetés árnyékában is folyamatos volt a pszichikai nyomás, de tavaly november óta összehasonlíthatatlanul rosszabbá vált a helyzet. Jól mutatja a komoly kihívást, hogy a legnagyobb tüntetések idején összesen 89 ezer rendőrt mozgósítottak. A folyamatos megterhelés hatására a kormányzat december végén bejelentette, kifizetik a túlórát.  Kérdés viszont, hogy valóban csak a több megterhelés miatt növekedett-e az öngyilkosságok száma. Sébastian Roché kriminológus a Le Monde hasábjain óva intett a hamis következtetések levonásától. Szerinte csak a túlórák megnövekedése még nem magyarázza a tragikus jelenséget. Meglátása szerint az okok között szerepelhet a rendőrség és a lakosság nem éppen felhőtlen viszonya. A rendőrség megítélése az utóbbi hónapokban némiképp romlott, mivel tagjai több ízben gumilövedékeket használtak a sárgamellényesekkel szemben. E bevetések során sokan megsérültek. Ettől függetlenül manapság Franciaországban a rendőrség még mindig a leghitelesebb intézmények közé tartozik. Egy felmérés szerint ugyanis a megkérdezettek háromnegyede alakított ki kedvező véleményt róla. Egyelőre azonban a szakértők sötétben tapogatóznak a valós okokat illetően. 2014-ben és 2017-ben például 55, illetve 51 öngyilkosságot jegyeztek fel a rendőrségnél. Catherine Pinson, a rendőrség pszichológiai szolgálatának vezetője 2018-as parlamenti meghallgatásán arról számolt be, hogy ez legalább 10-15 okra vezethető vissza. A rendőröknél nagy rizikófaktort jelent, hogy fegyverrel rendelkeznek, gyakran találkoznak a halállal, folyamatos készenlétben kell lenniük. Ám még ezek egyvelege sem magyarázza a jelenséget. Szakértők rámutatnak, azért sem lehet tudni a valós okokat, mert komolyan vehető vizsgálat még nem folyt arról, miért is ennyire magas az öngyilkosságok száma. Mindenesetre sokat elmond az is, hogy a rendőrök kilencven százaléka azt mondja gyermekének: bármilyen hivatást választhat, csak rendőrnek ne menjen.

Szociáldemokrata tavasz Európában

Publikálás dátuma
2019.05.02. 08:00

Fotó: JOSE JORDAN / AFP
Egyre jobban szerepelnek a tradicionális baloldali pártok az uniós voksolásokon, pedig tavaly ilyenkor még felettébb reménytelennek látszott a helyzetük.
Spanyolország elkerülte a legrosszabb forgatókönyvet. Nem a szélsőjobboldali Vox vált „királycsinálóvá” a múlt vasárnapi parlamenti választáson. A párt ugyan 24 mandátumot szerzett, politikai szerepe azonban nem válik annyira fontossá, amennyire attól politológusok eredetileg tartottak. Az európai politikai klíma emellett sem túl kedvező Európában. A gazdasági, majd a menekültválság után egy sor országban rajzolták át a politikai térképet, a tradicionális pártok befolyása szinte mindenhol csökkent, a jobboldali radikálisoké viszont nőtt. Hollandiában például már két pártjuk is van: a Fórum a Demokráciáért (FvD) mellett Geert Wilders Szabadságpártja már-már mérsékelt politikai erőnek tűnik. A kontinens jobbra tolódását jelzi, hogy több országban elfogadottá vált a populisták kormányzati szerepvállalása. Magyarországon és Lengyelországban a kormányzati politika egyik alapköve az idegenellenesség. Ám más országokban is kormányzati tényezővé váltak a bevándorlásellenes, populista erők. Olaszország a legjobb példa erre, ahol tetőfokára hágott a populizmus, mióta Matteo Salvini belügyminiszter (Liga) és Luigi Di Maio kormányfőhelyettes (Öt Csillag Mozgalom) határozza meg az ország irányvonalát. Rendkívül hangosak ugyan, de eközben sok eredményt nem értek el: az ország gazdasági teljesítménye érezhetően lelassult Giuseppe Conte miniszterelnök kabinetjének beiktatása óta. Ausztriában már mintegy másfél éve a kormányzat része az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely mintha kezdene ugyan elmozdulni a centrum felé, de még így is túl sok a vadhajtás, ami koalíciós feszültséghez is vezetett az Osztrák Néppárt és Heinz-Christian Strache pártja között. A politikailag mindeddig stabilnak számító Észtországban a konzervatívok a jobboldali populistákkal kötöttek paktumot. 
Heinz-Christian Strache Orbán Viktorral
Fotó: HANS PUNZ / AFP
Nagy-Britanniában egyre népszerűbb az újonnan alakult Brexit nevű párt, amely több mandátumot szerezhet a toryknál a május végi európai parlamenti választáson. Az eltelt egy évtized alatt jobbra fordult Európa, a baloldali pártok, elsősorban a hagyományos szocialista, szociáldemokrata tömörülések bizonyos országokban mintha zuhanórepülésbe kezdtek volna. Franciaországban a szocialisták szavazati aránya 2017-ben 32,4 százalékponttal esett vissza az öt évvel korábbi eredményhez képest. A német szociáldemokraták 2017-ben 5,2 százalékponttal kaptak kevesebbet, mint négy évvel azelőtt. A holland Munkáspárt (PvdA) népszerűsége szintén 2017-ben 19,1 százalékponttal esett vissza. Olaszországban a Demokrata Párt 2018-ban hét százalékponttal kapott kevesebbet, mint 2013-ban. Ausztriában a 2017-es választáson az osztrák Szabadságpárt ugyan 0,1 százalékponttal javított eredményén, de kiesett a kormányból. Ami különösen aggasztó tendencia volt, hogy ezen országok mindegyikében nőtt a jobboldali populisták befolyása, ez pedig azt jelzi, hogy sok szavazó a szociáldemokratáktól fordult el, és tette a szélsőséges párt neve mellé az ikszet. A tavalyi év elejére a szocialisták egy sor bástyájukat vesztették el. Az inkább baloldali ideológiájú Spanyolországban 2011-ben kerültek ellenzékbe, majd ugyanez történt 2013-ban Cipruson, 2014-ben Bulgáriában, 2015-ben Svédországban, Finnországban és Dániában, 2016-ban Horvátországban, 2017-ben Franciaországban, majd ugyanazon év decemberében Ausztriában - amikor a néppárti Sebastian Kurz alakíthatott kormányt -, a 2018 márciusi választás után pedig Olaszországban    A baloldal számára különösen súlyos csapást jelentett a tavalyi olasz választás, hiszen két évvel korábban a demokraták népszerűsége még megközelítette a negyven százalékot. Bár úgy látszott, a nagy reformernek tartott és igen agilis pártelnök, kormányfő, Matteo Renzi mutatja meg a kiutat az európai szociáldemokraták számára, számos politikai hibát vétett, így elbukott. 
Európában így már csak Romániában, Szlovákiában, Csehországban, a német nagykoalíciós kormányban, Portugáliában, Máltán, Szlovéniában, Luxemburgban és Görögországban maradt hatalmon olyan kabinet, amelyben a baloldal is szóhoz jut. Ugyanakkor a szlovákiai Smer korábban erőteljesen nacionalista színezetű volt, Robert Ficónak a kormányfői székből való távozásával vált mérsékeltebbé, a görög Sziriza pedig „ultrabalos” formációként indult, de miután Alekszisz Ciprasz kormánya a hitelmegállapodást elutasító politikájával kis híján csődbe vitte az országot, a párt is mérsékeltebb lett, igaz, ma is jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Kínával. Az európai szociáldemokrácia a tavalyi év derekán rendkívül nehéz napjait élte. Az első reménysugarat az jelentette a balközép számára, amikor Spanyolországban hat és fél év után, 2018 júniusában a szocialisták kerültek hatalomra: Pedro Sánchez kisebbségi kormányt alakított. Bár sok esélyt nem adtak a túlélésére, egyre népszerűbbé vált a lakosság körében, mert enyhített a megszorításokon, ezzel növelte a belső fogyasztást, közben csökkent az állástalanok aránya. Sánchez politikájának sikerét jelzi, hogy amikor kormányfővé választották, a jobboldali Néppárt és a szocialisták még fej-fej mellett haladtak a közvélemény-kutatásokban. Fél évvel később már egyértelművé vált a szocialisták fölénye. Sánchez a portugál kormányfő, António Costa politikáját másolta, aki szintén enyhített a megszorításokon, és a belső fogyasztást serkentette.
A szociáldemokraták számára komoly fegyvertény volt az is, hogy a tavaly szeptemberi svéd parlamenti választást Stefan Löfven pártja nyerte meg. Bár a párt mandátumainak száma csökkent az előző választáshoz viszonyítva, a jobboldal még jelentősebb visszaesést könyvelhetett el. Valójában sem a bal-, sem a jobboldal nem szerzett többséget a parlamentben. Idén januárban azonban két, a jobboldali szövetséghez sorolt párt, a Középpárt és a liberálisok is jelezték, nem szavaznak Löfven kormánya ellen a bizalmi szavazásnál, így a szociáldemokrata politikus alakíthatott kormányt. (Svédország a „negatív parlamentarizmus” őshazája. Ez azt jelenti, hogy a parlamentben a miniszterelnöknek nem szükséges többségre szert tennie a Riksdagban, de ha a képviselők többsége ellene szavaz, akkor szednie kell a sátorfáját.) Idén az első fontosabb választást az Európai Unión belül Finnországban tartották. Bár a szociáldemokraták jobb, 20 százalék körüli eredményre számítottak, s csak hajszállal előzték meg a jobboldali populista Finn Pártot, a tény mégiscsak az: szociáldemokrata győzelem született, amire húsz évvel korábban volt példa utoljára az észak-európai országban. A múlt héten a várakozásoknak megfelelően Antti Rinne, a párt vezetője kapott kormányalakítási megbízást - bár neki sem lesz egyszerű összeállítani az új kabinetet, várhatóan hasonló modell jön létre, mint Svédországban. A május végén esedékes európai parlamenti választást követően az EU államai közül elsőként Dániában voksolnak majd. Bár a legutóbbi, 2015-ös voksoláson a szociáldemokraták szerezték meg a legtöbb mandátumot, végül a jobboldal alakíthatott kormányt Lars Lokke Rasmussen, a jobboldali-liberális Venstre elnökének irányításával. Most azonban minden esély megvan arra, hogy a szociáldemokrata Mette Frederiksen ülhessen a kormányfői bársonyszékbe. A szociáldemokraták ugyanis potenciális koalíciós partnereikkel abszolút többséget szerezhetnek a törvényhozásban. A 2015-ös portugál parlamenti választáson ugyan a történetesen szociális demokratának nevezett jobboldalra voksoltak a legtöbben, mégis a szocialista párti António Costa alakíthatott kormányt. Hogy munkáját nem végezte rosszul, jelzi: pártja közvélemény-kutatásoktól függően jelenleg 7-11 százalékponttal előzi meg a szociális demokratákat. A szocialistákra az áprilisi felmérések szerint 36-37 százalék voksolhat.

Besegít a brit Munkáspárt

Az európai szociáldemokraták szempontjából pozitív fejlemény az is, hogy a britek részt vesznek a május végén esedékes EP-választáson. Ugyan a Europe Elects felmérése szerint mintegy harminccal kevesebb mandátumot szereznek, mint 2014-ben, a brit Munkáspárt részvétele nélkül jóval gyengébben szerepeltek volna. Ez azt jelenti, hogy politikai súlyuk, ha nem is lesz a régi az EP-ben, ismét a második legnagyobb frakciót alakíthatják. A brit belpolitikai térképet teljesen átrajzolta az egykori UKIP-vezér, Nigel Farage által irányított Brexit párt megjelenése, így az EP-választáson felmérések szerint a konzervatív toryk - Theresa May miniszterelnök pártja - csak a harmadik helyen végeznek majd a Munkáspárt és a Brexit mögött. Arra mindenesetre rég nem volt példa a brit belpolitikában, hogy a Munkáspárt ekkora - mintegy 15 százalékpontos - fölénnyel álljon az élen.

Közép-Európa helyzete sem reménytelen

A szlovák elnökválasztáson ugyan éppen a baloldali jelölt, Maros Sefcovic maradt alul az elnökválasztás második, március 30-án megrendezett második fordulójában Zuzana Caputovával szemben, ám a volt szlovák uniós biztost indító Smer azért nem nevezhető klasszikus szociáldemokrata pártnak. Népszerűvé azzal vált, hogy Robert Fico erőteljesen nacionalista irányvonalat képviselt, a 2000-es években a meglehetősen rossz hírű Ján Slotával is szövetségre lépett, mígnem 2006-ban az európai szociáldemokraták átmenetileg felfüggesztették a Smer tagságát. Miután Fico kivált a kormányból 2018 márciusában, a Smer is mérsékeltebbé vált, ettől függetlenül elutasítottsága továbbra is nagy a társadalom bizonyos rétegeinél. Ráadásul Caputová programja nagyon is közel áll a szociáldemokratákéhoz, liberális elemekkel vegyítve. Szívén viseli a környezetvédelmet, 2016-ban neki ítélték a Goldman Környezetvédelmi díjat. Síkra szállt azért, hogy a nyilvánosság is beleszólhasson a nagyberuázásokkal kapcsolatos döntéshozatalba. „Eddig is arra törekedtem, hogy segítsek azoknak az embereknek, akik jogtalanság vagy igazságtalanság áldozatai lettek. Azt gondolom, az a fontos, hogy ebben a pozícióban olyan ember legyen, aki kiáll az emberek és az igazságosság mellett” – mondta egy ízben.

Frissítve: 2019.05.02. 12:20

Fegyverrel járhatnak óráikra a floridai tanárok

Publikálás dátuma
2019.05.02. 07:29
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A pedagógus szervezetek és a demokraták ellenzik az ezt jóváhagyó törvényt, de megszavazói szerint nagyobb védelmet jelent az iskolai lövöldözések esetén.
Floridában szerdán törvényt fogadtak el arról, hogy a tanárok fegyvert viselhetnek a tanintézményekben. A floridai képviselőház két napig tartó vita után 65:47 arányban voksolt a törvény mellett, amelyet a szenátus már a múlt héten elfogadott – írja az MTI. Az új jogszabály lehetővé teszi a tankerületeknek, hogy részt vegyenek az úgynevezett „oltalmazó” programban, amely fegyverekkel látja el a tanárokat. A programban történő részvétel önkéntes, és a tanároknak előtte egy 144 órás kiképzésen kell részt venniük, majd sikeres vizsgát is kell tenniük.
A demokrata képviselők többsége nemmel szavazott, azt állítva, hogy a tanintézményekben lévő fegyverek számának növelése fokozott kockázatnak teszi ki a gyerekeket, növelni fogja a téves fegyverhasználat veszélyét, és az előítéletek miatt növelheti az afroamerikai diákok elleni erőszakot. A törvényt – ahhoz, hogy életbe lépjen – még Ron DeSantis kormányzónak is alá kell írnia. De ez már puszta formalitás, mivel a republikánus kormányzó híve a tanárok felfegyverzésének. 

A parklandi mészárlás vezetett idáig

Floridában tavaly február óta erősödött fel a tanárok felfegyverzését követelők mozgalma. A Miamihoz közel eső Parkland városka egyik középiskolájában ugyanis 2018 februárjában az iskola egyik volt diákja, a 19 éves Nikolas Cruz előre kitervelt szándékkal lövöldözni kezdett és 17 embert - köztük diákokat és tanárokat - megölt. Az ámokfutásnak további 17 sebesült áldozata is volt. Donald Trump amerikai elnök akkor azzal érvelt, hogy ha a tanároknak lett volna fegyverük, akkor jobban meg tudták volna védeni magukat és a diákokat. A pedagógus szakszervezetek azonban ellenezték a tanárok felfegyverzését lehetővé tévő törvényt, és néhány népesebb floridai megye iskolaszékei leszavazták iskoláiknak az oltalmazó programban való részvételét, úgy döntve, hogy a biztonsági feladatok ellátását inkább a megfelelően kiképzett rendőrökre hagyják. A parklandi lövöldözés után a floridai törvényhozás már elfogadott egy törvényt, amelynek értelmében minden oktatási intézmény - ha egyetem, akkor minden egyes campusa - köteles legalább egy felfegyverzett munkatársat vagy rendőrt foglalkoztatni. Az a törvény kicsit szigorított a fegyvervásárlás szabályain is. Három nap várakozási időt írt elő egy fegyver megvásárlása előtt, valamint felemelte a korhatárt a fegyvervásárláshoz. Korábban már 18 évesen jogszerűen fegyverhez lehetett jutni, ma már 21 év a korhatár.  A tavaly megszavazott törvény azt ugyan előírta, hogy fegyveres munkatárs vagy rendőr legyen egy-egy iskolában, de azt továbbra is megtiltotta, hogy egy oktató az órán, vagy más foglalkozáson is fegyvert viseljen.

Amerikai sajtójelentések szerint Florida 67 megyéjéből 40-ben már jelentkeztek tanárok és iskolai alkalmazottak, hogy részt vegyenek a fegyverviselésük feltételéül szabott 144 órás kiképzésen.

Szerző