Spanyolország elkerülte a legrosszabb forgatókönyvet. Nem a szélsőjobboldali Vox vált „királycsinálóvá” a múlt vasárnapi parlamenti választáson. A párt ugyan 24 mandátumot szerzett, politikai szerepe azonban nem válik annyira fontossá, amennyire attól politológusok eredetileg tartottak.
Az európai politikai klíma emellett sem túl kedvező Európában. A gazdasági, majd a menekültválság után egy sor országban rajzolták át a politikai térképet, a tradicionális pártok befolyása szinte mindenhol csökkent, a jobboldali radikálisoké viszont nőtt. Hollandiában például már két pártjuk is van: a Fórum a Demokráciáért (FvD) mellett Geert Wilders Szabadságpártja már-már mérsékelt politikai erőnek tűnik.
A kontinens jobbra tolódását jelzi, hogy több országban elfogadottá vált a populisták kormányzati szerepvállalása. Magyarországon és Lengyelországban a kormányzati politika egyik alapköve az idegenellenesség. Ám más országokban is kormányzati tényezővé váltak a bevándorlásellenes, populista erők.
Olaszország a legjobb példa erre, ahol tetőfokára hágott a populizmus, mióta Matteo Salvini belügyminiszter (Liga) és Luigi Di Maio kormányfőhelyettes (Öt Csillag Mozgalom) határozza meg az ország irányvonalát. Rendkívül hangosak ugyan, de eközben sok eredményt nem értek el: az ország gazdasági teljesítménye érezhetően lelassult Giuseppe Conte miniszterelnök kabinetjének beiktatása óta.
Ausztriában már mintegy másfél éve a kormányzat része az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely mintha kezdene ugyan elmozdulni a centrum felé, de még így is túl sok a vadhajtás, ami koalíciós feszültséghez is vezetett az Osztrák Néppárt és Heinz-Christian Strache pártja között. A politikailag mindeddig stabilnak számító Észtországban a konzervatívok a jobboldali populistákkal kötöttek paktumot.
Nagy-Britanniában egyre népszerűbb az újonnan alakult Brexit nevű párt, amely több mandátumot szerezhet a toryknál a május végi európai parlamenti választáson.
Az eltelt egy évtized alatt jobbra fordult Európa, a baloldali pártok, elsősorban a hagyományos szocialista, szociáldemokrata tömörülések bizonyos országokban mintha zuhanórepülésbe kezdtek volna. Franciaországban a szocialisták szavazati aránya 2017-ben 32,4 százalékponttal esett vissza az öt évvel korábbi eredményhez képest. A német szociáldemokraták 2017-ben 5,2 százalékponttal kaptak kevesebbet, mint négy évvel azelőtt. A holland Munkáspárt (PvdA) népszerűsége szintén 2017-ben 19,1 százalékponttal esett vissza. Olaszországban a Demokrata Párt 2018-ban hét százalékponttal kapott kevesebbet, mint 2013-ban. Ausztriában a 2017-es választáson az osztrák Szabadságpárt ugyan 0,1 százalékponttal javított eredményén, de kiesett a kormányból.
Ami különösen aggasztó tendencia volt, hogy ezen országok mindegyikében nőtt a jobboldali populisták befolyása, ez pedig azt jelzi, hogy sok szavazó a szociáldemokratáktól fordult el, és tette a szélsőséges párt neve mellé az ikszet. A tavalyi év elejére a szocialisták egy sor bástyájukat vesztették el.
Az inkább baloldali ideológiájú Spanyolországban 2011-ben kerültek ellenzékbe, majd ugyanez történt 2013-ban Cipruson, 2014-ben Bulgáriában, 2015-ben Svédországban, Finnországban és Dániában, 2016-ban Horvátországban, 2017-ben Franciaországban, majd ugyanazon év decemberében Ausztriában - amikor a néppárti Sebastian Kurz alakíthatott kormányt -, a 2018 márciusi választás után pedig Olaszországban
A baloldal számára különösen súlyos csapást jelentett a tavalyi olasz választás, hiszen két évvel korábban a demokraták népszerűsége még megközelítette a negyven százalékot. Bár úgy látszott, a nagy reformernek tartott és igen agilis pártelnök, kormányfő, Matteo Renzi mutatja meg a kiutat az európai szociáldemokraták számára, számos politikai hibát vétett, így elbukott.
Európában így már csak Romániában, Szlovákiában, Csehországban, a német nagykoalíciós kormányban, Portugáliában, Máltán, Szlovéniában, Luxemburgban és Görögországban maradt hatalmon olyan kabinet, amelyben a baloldal is szóhoz jut. Ugyanakkor a szlovákiai Smer korábban erőteljesen nacionalista színezetű volt, Robert Ficónak a kormányfői székből való távozásával vált mérsékeltebbé, a görög Sziriza pedig „ultrabalos” formációként indult, de miután Alekszisz Ciprasz kormánya a hitelmegállapodást elutasító politikájával kis híján csődbe vitte az országot, a párt is mérsékeltebb lett, igaz, ma is jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Kínával.
Az európai szociáldemokrácia a tavalyi év derekán rendkívül nehéz napjait élte. Az első reménysugarat az jelentette a balközép számára, amikor Spanyolországban hat és fél év után, 2018 júniusában a szocialisták kerültek hatalomra: Pedro Sánchez kisebbségi kormányt alakított. Bár sok esélyt nem adtak a túlélésére, egyre népszerűbbé vált a lakosság körében, mert enyhített a megszorításokon, ezzel növelte a belső fogyasztást, közben csökkent az állástalanok aránya. Sánchez politikájának sikerét jelzi, hogy amikor kormányfővé választották, a jobboldali Néppárt és a szocialisták még fej-fej mellett haladtak a közvélemény-kutatásokban. Fél évvel később már egyértelművé vált a szocialisták fölénye. Sánchez a portugál kormányfő, António Costa politikáját másolta, aki szintén enyhített a megszorításokon, és a belső fogyasztást serkentette.
A szociáldemokraták számára komoly fegyvertény volt az is, hogy a tavaly szeptemberi svéd parlamenti választást Stefan Löfven pártja nyerte meg. Bár a párt mandátumainak száma csökkent az előző választáshoz viszonyítva, a jobboldal még jelentősebb visszaesést könyvelhetett el. Valójában sem a bal-, sem a jobboldal nem szerzett többséget a parlamentben. Idén januárban azonban két, a jobboldali szövetséghez sorolt párt, a Középpárt és a liberálisok is jelezték, nem szavaznak Löfven kormánya ellen a bizalmi szavazásnál, így a szociáldemokrata politikus alakíthatott kormányt. (Svédország a „negatív parlamentarizmus” őshazája. Ez azt jelenti, hogy a parlamentben a miniszterelnöknek nem szükséges többségre szert tennie a Riksdagban, de ha a képviselők többsége ellene szavaz, akkor szednie kell a sátorfáját.)
Idén az első fontosabb választást az Európai Unión belül Finnországban tartották. Bár a szociáldemokraták jobb, 20 százalék körüli eredményre számítottak, s csak hajszállal előzték meg a jobboldali populista Finn Pártot, a tény mégiscsak az: szociáldemokrata győzelem született, amire húsz évvel korábban volt példa utoljára az észak-európai országban. A múlt héten a várakozásoknak megfelelően Antti Rinne, a párt vezetője kapott kormányalakítási megbízást - bár neki sem lesz egyszerű összeállítani az új kabinetet, várhatóan hasonló modell jön létre, mint Svédországban.
A május végén esedékes európai parlamenti választást követően az EU államai közül elsőként Dániában voksolnak majd. Bár a legutóbbi, 2015-ös voksoláson a szociáldemokraták szerezték meg a legtöbb mandátumot, végül a jobboldal alakíthatott kormányt Lars Lokke Rasmussen, a jobboldali-liberális Venstre elnökének irányításával. Most azonban minden esély megvan arra, hogy a szociáldemokrata Mette Frederiksen ülhessen a kormányfői bársonyszékbe. A szociáldemokraták ugyanis potenciális koalíciós partnereikkel abszolút többséget szerezhetnek a törvényhozásban.
A 2015-ös portugál parlamenti választáson ugyan a történetesen szociális demokratának nevezett jobboldalra voksoltak a legtöbben, mégis a szocialista párti António Costa alakíthatott kormányt. Hogy munkáját nem végezte rosszul, jelzi: pártja közvélemény-kutatásoktól függően jelenleg 7-11 százalékponttal előzi meg a szociális demokratákat. A szocialistákra az áprilisi felmérések szerint 36-37 százalék voksolhat.
