A patkány éve

Budapest beelőzte Kínát, nekünk nem kellett 2020-ig várnunk, már az idén összejött a patkány éve. Igaz, ez szakasztott ugyanolyan, mint a többi: felmerül egy konkrét probléma, erre rászállnak derék politikusaink, pro és kontra elkezdenek hülyeségeket beszélni, a megoldás ellehetetlenül, végül a hatalom blazírt arccal kivág egy csomó közpénzt a haverok közé. Lehet tovább haladni.

A főváros most éppen csak úgy minimum 300, de jó eséllyel év végéig 650 millióval fogja megdobni a tavaly befutott csókos patkányirtó konzorciumot, úgy, hogy a nagy oda-vissza patkányhisztéria végére a jámbor adófizetőknek gőzük sincs arról, hogy voltaképpen mennyivel több a patkány a fővárosban, indokolt-e a dupla-tripla túlköltekezés.

Karácsony Gergely etológus ugyanolyan magabiztossággal jelenti ki, hogy "brutális mértékben" megnőtt a fővárosi patkányállomány, ahogy a hazai populációbiológia nagy öregje, Tarlós István is a katedráról nyilatkoztatja ki, hogy a patkányok száma márpedig apadóban van és punktum. Azon meg logikázzon csak a pórnép, hogy akkor miért akarja a főváros elkölteni azt a pár százmilliót rendkívüli irtásra, illetve ha tényleg "patkányinvázió" van, úgy az ellenzék mit akadékoskodik ezen.

Pedig még csak ezután jön az igazi, nehézsúlyú politikusi hülyebeszéd, a fideszhatalom és a patkányállomány összefüggéséről hadováló Bangóné, az ezen műfelháborodó Fidesz és válaszul a kurucinfó nyelvi leleményeivel - "patkánykormány!" - kísérletező MSZP. Csak idő kérdése, hogy a kormánysajtóból valakinek feltűnjön a ziccer, hogy amúgy csatornapatkányaink a XVIII. század környékén vándoroltak be (migráns!) továbbá latin nevük alapján - rattus norvegicus - megint a norvégok hozták ránk a bajt, ami amúgy nem igaz, de sebaj, az Origón jól hangzik.

Ez ami patkánymérgünk. Csak mi nem egyben nyeljük, hanem folyamatosan.