Kitörni a második vonalból

Publikálás dátuma
2019.05.05. 14:04

Fotó: Fotó: Gyulai Szilvia / .
Sok informatikai és tech cég „veti ki a hálóját” a középiskolás lányokra, az iparágban a következő évtizedben akkora lesz a munkaerőhiány, hogy biztosan nem mondhatnak le a nőkről.
„Tanulj közgázt!”, „Menj tanárnak!”, „Biztos vagy te ebben?”, „Túl nehéz lesz az neked”, „Ez nem nőknek való szakma” – csak néhány „jó tanács” azok közül, amikkel a lányok szembesülnek, ha matekból, fizikából vagy informatikából tanulnának tovább. „Amikor egyetemre jártam, a villamosmérnöki szakon hetven fiú mellett egyedül voltam lány. Többször megpróbáltak kikezdeni, elvenni a kedvemet. Jöttek a megjegyzések, hogy én biztosan azért mentem át a vizsgán, mert lány vagyok. Pedig ugyanazt az anonim beugró tesztet írtam meg, mint mindenki más. Engem a természetemből adódóan nem lehetett letörni. Ez viszont nem mindenkire igaz, a legtöbben elkeserednek, elvesztik az önbizalmukat, ha ilyesmi éri őket” – meséli Hódosy Lucia, aki ezektől az élményektől nem függetlenül dolgozik a Nők a Tudományban Egyesületben (NaTE), amely idén már 8. alkalommal szervezte meg a Lányok Napját. Ezeken az alkalmakon felső tagozatos és középiskolás lányok előtt nyitják meg a kapuikat vállalatok, egyetemek és kutatóintézetek az úgynevezett STEM – természettudományos, technológiai, mérnöki, matematikai – területekről, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél többüket meggyőzzék: igenis van helyük ebben a világban.  Feltehetnénk a kérdést, hogy 2019-ben miért van szükség egyáltalán egy ilyen esemény megszervezésére, hiszen Magyarországon az oktatás éppen annyira elérhető a lányok számára is, mint a fiúknak, és ma már több nő szerez diplomát, mint férfi. A helyzet sok szempontból mégsem ilyen ró­zsás. „Még ma is vannak olyan iskolák, ahol a gyerekeket az alapján osztják be a különböző matekcsoportokba, hogy lányok vagy fiúk – utóbbiak mennek az emelt szintűbe. Én sem kötöttem volna ki a villamosmérnöki pályán, ha annak idején a matek–fizika tanárnőm nem villantja fel előttem a lehetőséget, magamtól eszembe sem jutott” – árnyalja tovább a képet Hódosy Lucia, aki úgy gondolja: a legnagyobb baj az önbizalomhiány, a lányok sokszor el sem hiszik, hogy helyük lehetne ezeken a területeken. De sajnos akkor sem mindig könnyű a nők útja, ha úgy döntenek: belevágnak, és egy alapvetően férfiasnak tartott, például mérnöki vagy informatikai szakot választanak. A NaTE tud olyan esetről, amikor egy vidéki egyetem professzora a gépész karon egyszerűen azt mondta az egyik diáklánynak: amíg ő itt van, biztosan nem fog átengedni egy lányt az általa tanított tárgyból. Végül a lány csak a következő szemeszterben tudott levizsgázni, egy másik oktatónál. „Ha ezek a történetek eljutnak hozzánk, nem tudunk mást csinálni, mint melléjük állunk, biztatjuk őket, és segítünk abban, hogy hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, hogyan érdemes reagálni” – mondja Hódosy Lucia. Azt, hogy a nőknek sokszor egyáltalán nem egyértelmű, hogyan tudnák a képességeiket a legjobban kibontakoztatni, megerősíti Mariann, a programban szintén részt vevő Nokia egyik mérnök munkatársa is. Iskolás éveiben a húga egész osztályát korrepetálta titokban matekból, és soha fel sem vetődött benne, hogy ezzel a tudással mást is kezdhetne, mint hogy a tanári pályára lép. Gimnázium vége felé egy táborban egy fiú ismerőse ajánlotta a programozói pályát, amiről akkoriban még semmit nem tudott. A programozó matematikusi szak a szüleinek is kicsit misztikusnak tűnt, ezért arra biztatták, hogy tanuljon mellé közgazdaságtant is, biztos, ami biztos. És bár az egyetem elején még majdnem fele-fele volt a férfi-női arány, az első év végére mégis csak négy lány maradt, a többiek az első időszak kemény és száraz tantárgyai hatására úgy döntöttek, hogy ez mégsem nekik való. Mariann azt mondja, nem volt mindig könnyű lányként az alapve­tően férfias közegben, viszont aki kitartott hosszú távon, elnyerte az oktatók elismerését is.

Egyszer csak ciki lesz

Meglepően csendes a terem, ahol több mint harminc kamaszlány ül nagy körasztaloknál, és próbál kis robotokat mozgásra bírni az EPAM irodájában. A világ egyik legdinamikusabban fejlődő technológiai cége is igyekszik ledönteni a sztereotípiákat, és minél több lányt orientálni az informatika és programozás felé. Mert a csönd a koncentrációnak köszönhető: bár az egész egy jópofa játéknak tűnik, miközben próbálják elérni, hogy a jópofa figurák világítsanak is a lámpácskáikkal, mialatt piruetteznek az asztalon, kódsorokat ide-oda pakolva valójában programoznak az előttük lévő laptopokon. Elsősorban az egyre nagyobb munkaerőhiány sarkallja a technológiai cégeket arra, hogy minél több nőt vonjanak be ezekbe a szakmákba, és bár a kiegyenlítetlen nemi arány a fejlett országokban szinte mindenhol probléma, Magyarország ebben a tekintetben is valahol a sor végén kullog. Szintén visszatérő érv, miszerint nem baj, hogy ezekben a szakmákban férfi túlsúly van, hiszen vannak olyan foglalkozások, ahol a nők vannak többen. Viszont Hódosy Lucia szerint utóbbiak egy jelentős része a prognózisok szerint egyszerűen el fog tűnni a jövőben, míg a technológiai cégeknek, informatikai, természettudományos területeknek egyre nagyobb lesz a munkaerőigénye. Már most is hiánnyal küszködnek – a Hays Hungary becslése szerint az informatikai szektorban körülbelül 22 ezer betöltetlen pozíció van Magyarországon – ez pedig a következő évtizedben csak nőni fog, ezért „öngyilkossággal felérő hiba” lenne a részükről, ha lemondanának a nőkről. Baráth Adrienn, az EPAM marketingmenedzsere szerint is egyre több informatikusra, programozóra lenne szükség. „A kicsiknél még azt látjuk, hogy a fiúkhoz hasonlóan még intenzíven érdeklődnek azok iránt a játékok iránt, amelyekben ugyan észrevétlenül, de tulajdonképpen programozni kell, mint például a Scratchben. Később, valamikor 10 éves kor körül történik valami, és más irányba kezdenek el érdeklődni. Egyszer csak ciki lesz ilyen fiús dolgokkal foglalkozni, és az iskolai, tanári, szülői hatások is más irányba, nőiesebb szakmák felé terelik őket” – mondja Baráth Adrienn, aki szerint mindennek ellenére sokat segít a helyzeten, hogy a most felnövő generációk már beleszülettek a digitális világba, így nemtől függetlenül otthonosan mozognak ebben a térben, talán őket már kevésbé befolyásolják a régi beidegződések. Mégis, még mindig rengeteg tév­hit kapcsolódik az informatikához kötődő szakmákhoz, a gyerekeknek az iskolában az informatikatanáron kívül legfeljebb a rendszergazda munkájáról lehet valamilyen, nem túl izgalmas képük. A legtöbbek most is monoton, unalmas területként gondolnak rá, pedig például a szoftverfejlesztés egy kifejezetten kreatív szakma, és még csak nem is kell hozzá matekzseninek lenni. Baráth Adrienn szerint nem jogos félelem, hogy az IT-szektorban a nőknek rögösebb lenne az útja, nehezebb lenne a helyzete a férfiaknál, esetleg diszkrimináció érné őket a munkájuk során, mivel ezen a területen nagyon könnyen mérhető az eredményesség, az előállított produktum önmagáért beszél. 

Másképp működik a csapat

A Nokia irodájában is igyekeztek minél többet megmutatni a lányoknak abból, hogy milyen a cégnél nőnek lenni, mérnökként dolgozni, és hogyan lehet itt olyan szakmai sikereket elérni, amelyek a minket körülvevő világra is nagy hatással vannak. A finn gyökerű cég kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a sokszínűségre és az egyenlőségre, a nőket kifejezetten ösztönzik, hogy vállaljanak közép- és felsővezetői pozíciókat is. A vállalat 2400 magyarországi dolgozóját nézve a nők aránya 30 százalék felett van, de a mérnöki, fejlesztői területeken csupán 15 százalék. „Ezt mi keveselljük, és nagyon szeretnénk, ha több nőt tudnánk felvenni. Mi is felismertük, hogy a 14-16 éves korosztályt kell inspirálnunk, ha szeretnénk, hogy a jövőben növekedjen a lányok aránya az informatikus és más mérnöki területeken” – mondja Sebők Rita, a Nokia kommunikációs vezetője, akit meglep, a lányokat már ilyen fiatalon is foglalkoztatja, hogy a munkahely mennyire támogatja a gyerekvállalást, a munka és a magánélet összeegyeztetését. Amellett, hogy a programon a lányok megtanultak 3D-ben tervezni, majd kinyomtatni a művüket, egy másik csoportban pedig egyszerűbb programozási feladatokat végeztek, nagyon fontos szerepe volt a beszélgetésnek a Lányok Napján. A szervezők szerint az egyik legfontosabb feladat eloszlatni a kétségeket és feloldani a gátlásokat, amelyeket a rossz társadalmi beidegződések, sztereotípiák építenek a lányokban. A cégek a konkrétan mérhető hasznon túl is sokat profitálhatnak a női munkaerőből. „A fejlesztőcsapatoknak nagyon jót tesz, ha vannak nők is a tagok között. Ők ugyanis hajlamosak olyan szerepeket felvenni, amelyek egyébként betöltetlenek maradnának, de nagyon fontosak a csoportdinamika szempontjából. Szinte azonnali hatás, ha egy nő bekerül a csapatba, hogy mindenki elkezd szebben beszélni egymással, és a kommunikáció árnyaltabbá válik, így a viták is kevésbé harapódznak el” – hoz példákat Baráth Adrienn az EPAM-tól. Hasonló a vélemény a Nokiánál is, a kiegyensúlyozottabb nemi arányoknak rengeteg haszna van. „Azok a teamek, amelyekben fiúk és lányok vegyesen dolgoznak, általában jobban teljesítenek, mert a dinamika egészen másképp működik” – mondja Sebők Rita. A Nokiánál azt tapasztalják: a nők sokszor másképp látnak rá egy-egy problémára, mint a férfiak, és ahhoz, hogy a végtermék jó legyen, szükség van minél többféle nézőpontra. A teszteléseknél például gyakran brillíroznak a nők, akik sokkal több helyzetben képzelik el az adott termék vagy alkalmazás felhasználását, mint a férfiak.

Még mindig skatulyáznak

Valószínűleg nem tudatos rossz szándékból, de a magyar iskolákban sok pedagógus ma is skatulyáz, a lányokat automatikusan a hagyományosan „nőiesebb szakmák” felé tereli, és nem biztatja, hogy foglalkozzon a matekkal, fizikával. De a szülők is ezt érzik biztonságosabbnak, leginkább azért, mert a STEM-területen létrejött szakmák nagy része még nem is létezett, amikor ők iskolába jártak, így nagyon kevés az információjuk. „Sőt, sok szakma még nem is létezik, ami közül a gyerekeik felnőve választhatnak” – vázolja a tanácstalanság okait Hódosy Lucia. Ha egy lánynak jól megy a matek, szinte mindig a közgazdaságtan felé orientálják. Ha fizikából erős, a tanári, esetleg a fizikus-kutatói szakma irányába tolják, de szinte biztosan nem mérnöki képzés felé. Bár a ­NaTE-nak számos programja van pedagógusok számára is, amelyek a helyzet javítását célozzák, de Hódosy Lucia szerint önmagában erős szűrő, hogy ki jut el ezekre. Általában azok vesznek részt, akik egyébként is tudatában vannak a problémának, és szeretnének javítani a helyzeten. Így a Lányok Napjára is azoknak a tanároknak a diákjai, szülőknek a gyerekei mennek el, akik nyitottak, így a változás biztosan nem megy egyik napról a másikra. 2015-ben hatodik alkalommal készült el a TIMSS-felmérés, amely többek között a 4. és 8. osztályos tanulók matematikai és természettudományos tudását vizsgálta, több mint 50 országban. Ebből kiderült, hogy a magyar fiúk és lányok között 4. osztályban még alig van különbség ezeken a területeken, bár kicsivel már ekkor is jobban teljesítenek a fiúk. A kis különbség viszont 8. osztályra jó nagyra nő – a 4. évfolyamhoz képest a fiúk és a lányok közötti tudáskülönbség matematikából a másfélszeresére, természettudományból a kétszeresére. Ebből az látszik, hogy a magyar oktatási rendszerben a felső tagozatban a lányok valamiért elveszítik érdeklődésüket a matematika és a természettudományos tantárgyak iránt. Pedig a NaTE munkatársa szerint, ha a lányok ugyanolyan motiváltak, mint a fiúk, akkor pont ugyanolyan jól teljesítenek a matekméréseken, például a PISA-teszten, úgyhogy az iskolai környezet különösen fontos. 

Csak férfiak a tananyagban

A magyarázatot viszont a szakemberek is csak találgatják. Knausz Imre oktatáskutató szerint mindebben szocializációs és egyéb ismert tényezők kétségtelenül közrejátszanak, de van egy érdekes ellentmondás. „Az általános iskolában összességében jobban teljesítenek a lányok, mint a fiúk, ha a tanulmányi eredményeket nézzük. Éppen ezért kialakul az optikai csalódás, hogy a lányoknak kedvez az iskolarendszer. Másrészt viszont a tananyag erősen olyan világképet sugall, amelyben a férfiak irányítanak, és a nők csak valamiféle kiszolgáló személyzet mellettük. Mindez már az alsós olvasókönyvekben is megjelenik, a történelem- és irodalomoktatásban pedig egészen egyértelműen látszik” – mondja Knausz Imre, aki elsősorban a történelemtanítás nemi egyoldalúságával foglalkozott egy írásában a közelmúltban. Egy 2015-ös tanulmányból, amelyben az általános iskolában használt történelemkönyveket elemezte egy kutató, kiderül: nők alig fordulnak elő a tankönyvekben, akkor is jellemzően férfiak „tartozékaként”, feleségként, anyaként lányként, vagyis nem „saját jogon”. „Könnyű erre azt mondani, hogy ez azért van, mert a férfiak voltak politikusok, ők irányították a világot, róluk kell tanulni. Valóban ők alakították a világpolitikát, de miért kell a történelemoktatásnak kizárólag a politikáról és a háborúkról szólnia? Az, hogy egyes korszakokban milyen volt a mindennapi élet, az életmódtörténet pont ilyen fontos és érdekes, és ebben nagyon is komoly szerepe van a nőknek. Az irodalomra is könnyű mondani, hogy az írók, költők főleg férfiak voltak, őket kell olvasni. De azért azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy a hosszú évtizedek óta változatlan általános iskolai kötelező olvasmányokban gyakorlatilag alig van női szereplő, főhős egyáltalán nincs. Mindezzel azt sugallja a tananyag, hogy a nők a második vonalba tartoznak a világ alakításában” – mondja az oktatáskutató, aki szerint ez a felfogás már túlhaladott, a történelemtudomány érdeklődésének fókuszában Nyugaton ma éppen a nőtörténet áll. És az sem mindegy, hogy az iskolában egyáltalán beszélnek-e róla, hogy miért vannak hatalmas többségben a férfiak a tananyagban. Felvetődhet a kérdés, hogy mi köze mindennek a lányok pályaválasztási döntéseihez, a távolmaradásukhoz a „férfias” szakmáktól. A történelem és az irodalom a legfontosabb tantárgyak, amelyek az emberi világról szólnak, valószínűleg nem túl merész következtetés, hogy ha a lányok éveken át arról tanulnak, hogy a valódi teljesítményeket mindig férfiak érték el, az a benyomás alakulhat ki bennük, hogy ennek ez a rendje, nem érdemes feszegetniük a kereteket. Az új, még készülő Nemzeti Alaptantervről nagyon keveset tudni, gyakorlatilag titokban készül. Az eddig nyilvánosságra került változatokban a történelemoktatás hagyományos felfogása jelent meg, nem mutat arra jel, hogy nagyobb hangsúlyt kapnának a nők. Mint ahogyan arról sem hallani, hogy a készítők foglalkoznának azzal a kérdéssel, hogyan tehetnék a lányok körében „népszerűbbé” a matekot, informatikát és természettudományos tantárgyakat. Ez a feladat még jó ideig biztosan a női munkaerőre áhítozó cégek feladata lesz.

Nem szempont a nemi egyenlőség

Magyar partnerek részvételével dolgozták ki egy EU-s pályázat keretében a Nemi Esélyegyenlőségi Mutatót (NEM), amelynek segítségével az általános és középiskolák vezetői és munkatársai képet kaphatnak arról, hogy az intézményükben mennyire valósul meg a fiúk és lányok esélyegyenlősége, és ötleteket kapnak, hogyan javulhatnak. A pilot projektben az olasz és angol felek mellett magyar részről az An­thropolis Egyesület, illetve a CEU vett részt. Az esélyegyenlőség megvalósulását egy kérdéssorral vizsgálják, ami számtalan tényezőre kitér – például, hogy milyen dekorációk vannak a falakon, mennyire kiegyensúlyozott a megjelenített szereplők nemi aránya, van-e az iskolának előírásrendszere a nemi alapú bántalmazásra, másképp bánnak-e a tanárok a fiúkkal és a lányokkal, milyen támogatást kapnak a lányok ahhoz, hogy ugyanúgy jelentkezzenek matek- vagy fizikafakultációra, mint a fiúk, van-e szexista nyelvhasználat stb. A projektben a kidolgozás során három iskola vett részt aktívan, budapesti, alapvetően nyitott, haladó szellemiségű intézmények. Mégis ezeken a helyeken is meglepődtek, hogy van hova fejlődniük. A sztereotípiák még akkor is jelen voltak, ha a szereplő iskolák tudatosan próbálták ezt kerülni – és ebben a diákok is partnerek voltak, hiszen az iskola csak egyfajta leképeződése a társadalomnak. A továbbtanulási döntéseknél például nem kérdőjelezik meg, nem kínálnak alternatívát a diákok döntésének – vagyis, ha egy lány automatikusan „nőies szakot” jelöl meg, pedig a képességei másra tennék alkalmassá, akkor sem szólnak bele a döntésbe. A kidolgozók szeretnék elérni, hogy a NEM egy egységes európai mutatóvá váljon, és egyre több intézmény „mérje fel magát” ebben a kérdésben. „Nem tolonganak az iskolák, hogy részt vegyenek egy ilyen dologban. Ha kiejtjük a gender szót, az elmúlt időszak politikai hangulatkeltése miatt rögtön megrettennek. Ha viszont körülírjuk a dolgot magyarul, akkor általában megnyugszanak, hogy ezen a területen nincs gond, ez náluk nem téma” – mondja Nagy Balázs, az Anthropolis Egyesület munkatársa, aki úgy gondolja, ez nem rossz szándékú hárítás az iskolák részéről, egyszerűen tényleg azt gondolják, hogy nincs probléma. Legalábbis semmi olyasmi, ami indokolttá tenné, hogy millió más problémájuk mellett foglalkozzanak ezzel.

900 ezer szakember fog hiányozni az Európai Bizottság számításai szerint az információ- és kommunikációtechnológiához (ICT) kapcsolódó területekről 2020-ra.

Nők a kutató(pult) mögött

Férfiak dominálta világunkban különösen fontos, hogy időről időre megemlékezzünk azokról a nőkről, akik szembeszálltak az előítéletekkel, és az elismerés hiánya sem állította meg őket. Vera Rubin csillagász volt, aki az 1970-es évek második felében, az Androméda-galaxis kutatása közben bizonyította az úgynevezett sötét anyag létezését a világegyetemben. Rubin arra figyelt fel, hogy a galaxis szélein lévő objektumok ugyanolyan gyorsan forogtak, mint a központban elhelyezkedők, ami viszont sérti Newton mozgási törvényeit. Rubin rájött, hogy ennek a látszólag értelmetlen mozgásnak az oka egy láthatatlan anyag, amely az univerzum 80 százalékát alkotja. Vera Rubin soha nem kapott Nobel-díjat a felfedezéséért. Nagyjából ugyanabban az időben, szinte egyetlen női hallgatóként tanult a Cambridge-i Egyetemen egy másik csillagász, Jocelyn Bell Burnell. „Amikor beléptem a terembe, a fiúk füttyögettek, csapkodták az asztalt és dobogtak” – meséli Burnell, aki még diákként először írta le a pulzárok működését. Kitalálhatják: a Nobelt Burnell tanára, Anthony Hewish és egy másik férfi csillagász, Martin Ryle kapta a pulzárok felfedezéséért. Ester Lederberg az ’50-es évek egyik jelentős mikrobiológusa volt, aki számos fontos felfedezést tett. Férjével, Joshuával dolgozták ki a laboratóriumi replikáció technikáját, amelyet ma is használnak az antibiotikumok kutatásához. A felfedezésért természetesen Joshua és két másik férfi tudós kapott Nobel-díjat, 1952-ben. Folytathatnánk a sort, de azért van jó hírünk is. A világ egyik legbefolyásosabb gazdasági folyóirata, a ­Forbes­ magazin immár évek óta közli a gazdasági élet és a technológiai ipar legfontosabb női szereplőinek listáját. A legfrissebb válogatás élén a szaúdi számítástechnikai szakember, Manal al-Sharif áll, aki egyike volt az „Arab Tavasz” elindítóinak, mégpedig azzal, hogy szigorúan tiltott dolgot művelt (autót vezetett), és az erről készült videót feltöltötte a világhálóra. Akkor bebörtönözték, ma viszont már nőknek szóló számítástechnikai kurzusokat vezet, és egyetlen nőként egy szaúdi, állami olajcégnél dolgozik. A második a francia Jasmine Anteunis, egy mesterséges intelligenciával foglalkozó cég alapítója és vezetője. Az általa kifejlesztett „beszélő robotot” ma már a világ legnagyobb vállalatai használják. Az ötvenes lista harmadik helyén ezúttal a brit Chantelle Bell, a Syrona Women nevű cég társalapítója áll. Bell – ahogy nagy elődje, Jocelyn Bell Burnell is – a Cambridge University hallgatója volt. Diáktársával, Anya Royjal olyan tesztet dolgozott ki, amellyel a terhességi teszthez hasonló módon, bárki otthon diagnosztizálhat bizonyos rákfajtákat. - KÖVESDI

Szerző
Frissítve: 2019.05.05. 14:26

A génszerkesztett babák korát éljük, több százezer forintért pedig már mindent megtudhatunk magunkról

Publikálás dátuma
2019.05.05. 13:03

Fotó: Shutterstock
Génmanipulált gyerekek, DNS-kísérletek és illegális, embriókon végzett szűrővizsgálatok. Már rég nem a klónozás a trendi téma a kutatók körében. A cégek pedig az üzleti lehetőséget is meglátták az egyre vonzóbb géntérképes vizsgálatokban. Több százezer forintért már mindent megtudhatunk magunkról. Akkor is, ha ez olykor többet árt, mint használ.
A tudomány megállíthatatlanul fejlődik, mindennaposak a genetikai kísérletek, és az emberi DNS manipulációja is csak az aktuális szabályozáson múlik. A beavatkozások nagy része emberek esetében jelenleg illegális, de a határok folyamatosan változnak. „Ami néhány évvel ezelőtt még szembement azzal, amit általában a tudomány- és a génetika elfogad, az mára már lehet legális egy új eljárásnak vagy innovációnak hála. Ha létrejön egy nemzetközi konszenzus, az újraírhatja a határokat” – mondja Falus András immunológus, professzor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Szerinte jó példa erre a génmódosítások, génszerkesztések egyik módszere, az úgynevezett Crispr/Cas9, amit néhány éve fedeztek fel. A módszer alkalmas lehet örökölt genetikai hibák eltávolítására és jelentősen átírhatja a korábbi szabályokat, ennek hála sokkal pontosabban dolgozhatnak a kutatók, jobban „célozhatnak”, a hibalehetőségek száma jelentősen csökken. Egyelőre azonban nem legális, éppen ezért komoly felháborodást okozott, mikor He Jiankui kínai kutató tavaly arra használta a technológiát, hogy génmanipulációt hajtson végre embriókon.

Nem ismert következmények

A kísérletben részt vevő nyolc pár (HIV-pozitív apák és HIV-negatív anyák) önkéntesen jelentkeztek, a cél az volt, hogy megelőzzék a HIV-fertőzést az utódoknál. A kínai professzor szerint a módszernek hála a szervezet védetté válhat számos, eddig gyógyíthatatlan vírussal szemben. A génmanipuláció azonban a Forbes magazin cikke szerint a kínai nemzeti egészségügyi szervezetnek sem tetszett, a professzor ugyanis súlyos jogsértéseket követett el és etikai szabályokat szegett meg. Az ügyben nyomozást is indítottak. Egyelőre nem tudni, hogy a módosítás később milyen következményekkel jár majd a kísérlet nyomán született ikerlányok életében, ahogy azt sem, hogy milyen hatással lehet az ő gyermekeikre. Növeli-e például a rák kockázatát. „Nem tudni, hogy mennyi idős embriókon végezték el a génmódosítást, de az biztos, hogy illegális volt az eljárás. Az elmélet azonban működhet, sőt egyes kutatók már azon is dolgoznak, hogy ne csak embriókon, hanem felnőtteken is alkalmazni lehessen a génmódosítást. Kérdés, hogy a módosítás milyen módon öröklődik majd az ivarsejtekkel. Itt újabb jogi és etikai kérdések merülnek fel, és egyelőre azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy milyen hatékonysággal működik a módszer” – szögezi le Falus András.

Óriási biznisz a géntérkép

Magyarországon az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos Kutatásetikai Bizottságnak kell engedélyt adni minden, emberen folyó kísérlethez, ha ez hiányzik, a kísérlet illegális. Az ország orvosi egyetemein és több magánintézetnél legálisan működik úgynevezett biobank, ahonnan a kutatók emberi DNS-t kaphatnak kísérleti célokra, de ez kizárólag a kutatási célt szolgálja. „Ha például 50 éven felüli, magas vérnyomással küzdő férfiak DNS-én szeretnék vizsgálatokat végezni azért, hogy megnézzem, egy adott gén gyakrabban fordul-e elő az egyik változatában, mint a másikban, akkor a mintákat ezektől a DNS-raktáraktól (biobankoktól) kérhetem. Ez legális, hiszen a minta anonim, nem tudom, hogy kinek a DNS-ét vizsgálom” – mondja az immunológus. A tudományos fejlődésben rejlő anyagi lehetőségek sokak pénztárcáját dagasztják, egyre nagyobb üzlet a személyes géntérkép megalkotása, amit jó pénzért bárki megcsináltathat magának. Ezt felhasználhatják arra, hogy meghatározzák a rizikótényezőket, azaz, hogy kinek milyen betegségekre lehet hajlama. A vizsgálat azonban rendkívül drága, akár félmillió forint is lehet, és Falus András szerint a gyakorlati haszna messze nem olyan nagy, mint amekkora ijedtséget okozhat. „Léteznek Alzheimer-kórra, a kissejtes tüdőrákra vagy akár a melanomára hajlamosító génváltozatok, génminták, de ha valaki megcsináltat egy ilyen vizsgálatot, és olyan eredményt kap, hogy háromszor akkora az esélye a melanomára, mint a hasonló rasszba tartozó embertársainak, az még nem jelent sokat. Ha ugyanis az adott etnikumban a betegség előfordulása 2 százalék, akkor ez emelkedik 6 százalékra. Ez a rizikó akár életmóddal is befolyásolható, és messze nem biztos, hogy a betegség ki is alakul. A géntérképes vizsgálat tudományos, orvosi magyarázat nélkül a laikusok között óriási pánikot okozhat. Hatására kialakulhat betegségtudat akkor is, ha valójában egyáltalán nem beteg az adott személy. Éppen ezért nagyon kell vigyázni ezekkel a vizsgálatokból levonható következtetésekkel” – szögezi le az immunológus. Az utóbbi időben nagyon divatos lett az is, hogy valaki azért kér géntérképet, hogy megtudja, hány százalékban magyar, kínai, amerikai, esetleg indián származású. A cégeknek komoly bevételt hoz ez az egyébként nem túl hasznos vizsgálat. Jóllehet ma már elvileg az emberi klónozásra is képes a tudomány, de ez a világon mindenhol tiltott, és Falus András szerint a tudomány is inkább a génszerkesztés, azaz a genetikai gyógyítás felé megy. Attól persze még nagyon messze vagyunk, hogy rutinszerűen kiszűrjék, majd javítsák a hibákat már embriókorban. Magyarországon azonban világszínvonalú munka folyik ezen a területen, és sok a nemzetközi együttműködés is.

Legális és illegális vizsgálatok

Ugyan a legális génszerkesztés még nem napi gyakorlat, mesterséges megtermékenyítés során beültetés előtt, embriókorban már most is végeznek diagnosztikai és szűrővizsgálatokat. Az úgynevezett preimplantációs genetikai diagnosztika, vagyis a PGD Magyarországon is engedélyezett. A vizsgálatot akkor végzik, ha van valamilyen szülői eltérés, ami miatt a genetikai rendellenesség megjelenésének kockázata magas, vagyis 10 százalék feletti – tudtuk meg Kónya Mártontól, a Czeizel Intézet laborvezető biológusától. „Kromoszómális eltérés lehet például a szülői eredetű, öröklött Down-szindróma, génszintű eltérés okozza a vérzékenységet, izomsorvadást vagy a cisztás fibrózist” – mondja a szakember. Magyarországon azonban viszonylag ritkán csinálnak PGD-t, és ennek nemcsak orvosi, hanem anyagi okai is vannak. A módszer ugyanis rendkívül drága, 100 ezer és 1 millió forint között mozog az embriók számától függően. Létezik egy másik, embriókorban végzett vizsgálat is, a szintúgy rendkívül drága PGS. Ennél viszont már nem az öröklött betegségek megjelenésének kockázatát vizsgálják, hanem azokra a betegségekre szűrnek, amik új mutáció következtében jelennek meg, és kockázatuk az anyai életkorral emelkedik. Ilyen a Down-szindróma, aminek előfordulása 40 év felett már 1 százalék, 43 évesen pedig már 4-5 százalék. Másik két, anyai életkorral összefüggő, bár lényegesen ritkább betegség az Edwards- és a Patau-szindróma, ezeket a genetikai eltéréseket a terhesség alatt is szűrik a nőknél. A PGS-vizsgálattal azonban már a beültetés előtt, embriókorban megnézhetik, hogy előfordulhat-e a rend­ellenesség, és csak azokat az embriókat ültetik be, amiknél ez kizárható. Magyarországon azonban jelenleg illegális PGS-t végezni, és a szakma által sem támogatott a vizsgálat. Néhány éve komoly botrányt okozott, mikor kiderült, hogy kutatási engedély nélkül, 400 ezer forint körüli összegért mégis csináltak PGS-t a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetben. Akkor az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala azonnali hatállyal megtiltotta a szűrővizsgálatok elvégzését az intézetben. A Versys most ismét reflektorfénybe került, ugyanis az intézményvezető, Vereczkey Attila otthonában és a klinikán is házkutatást tartottak a rendőrök, számítógépeket vizsgáltak át, az adatokat lemásolták. A rendőrség tájékoztatása szerint „emberi test tiltott felhasználása bűncselekmény gyanúja miatt” folytatnak nyomozást ismeretlen tettes ellen. Bővebb tájékoztatást azonban nem adtak. A világon komoly vita van a PGS-sel kapcsolatban és Európán belül is nagyok az eltérések az egyes országok szabályozásában. „Csehországban rutinbeavatkozásnak számít, de például Németországban tiltott a PGS, és még a nálunk engedélyezett PGD is” – mondja Kónya Márton. A szakember szerint a legtöbb új kutatási eredmény Kínából érkezik, ami nem véletlen, hiszen ott lazábbak a szabályok. „Olyan dolgokat is meglépnek, ami etikai, morális és jogi szempontból Európában elképzelhetetlen lenne. Ilyen a génmódosított ikerlányok esete is, ez nálunk valószínűleg nem lesz napi gyakorlat az elkövetkező 20-30 évben.”
Szerző

Dizájnerfajták kegyetlen trendje

Publikálás dátuma
2019.05.05. 10:59

Fotó: Image Press Agency / AFP/NurPhoto
Tányérszemek, golyófej és tömött bunda – a cukiságmérő kiakad és már kattintunk is, mikor felbukkan a hírfolyamban egy újabb skót lógófülű macska. Miközben olvadozunk a gyönyörűségtől, nem árt emlékeznünk arra, hogy szép lassan egy szenvedéssel és nyomorúsággal teli iparág épül fel abból a célból, hogy mi, emberek egy kicsit jól érezzük magunkat.
Maru cica Japánból az internet állócsillaga: az elmúlt tíz évben összesen 380 millióan nézték meg a videóit, és rendszerint 20 millióan kíváncsiak egy-egy új epizódra, amiben az állat bepréseli magát egy kartondobozba vagy épp dorombol, mert a gazdája extrapuha fogkefével fésülgeti a kajla fülecskéje tövét. De hasonlóan népszerűek Taylor Swift Olivia Benson és Meredith Grey névre keresztelt skót macskái is, akik a hasukat mutatva tudnak ember módra ülni, és az arcukon méla undorral tűrik, hogy az amerikai énekesnő dédelgesse őket vagy híres vendégei mellé pakolja a kanapéra. De a közösségi oldalain alaposan dokumentálja a skót cicája életét a brit énekes Ed Sheeran vagy a Grace klinikából ismert színész, Patrick Dempsey is.  

Lógó fül és gyenge porc

Ahogy egy órát vagy táskát is könnyedén el lehet adni egy Instagram-sztoriba rejtett termékmegjelenítés után, úgy a szuperédes bagolyfejű cicák, nyomott orrú mopszok és a bongyor plüsskutya-kinézetű labradoodlek iránt is megugrik a kereslet egy-egy jól irányzott poszt után. A dizájnerfajták fel­ívelő trendje: így nevezik a cukisághajhász közösségi média hatását az állattenyésztésre. Ám minőségi különbség van aközött, ha valaki a közösségi média befolyásos hangadóit, az influenszereket követve beruház egy hordhatatlannak bizonyuló magas sarkúba és aközött, hogy külseje ­miatt megvesz egy élőlényt, ami aztán évekig szenved a genetikai adottságai miatt. A lógófülűek ősanyját, Susie-t az 1960-as években szúrta ki egy skóciai pajtában a helyi gazdálkodó és állatbolond Willam Ross. Annyira megtetszett neki a cicamama, hogy elkérte az egyik kiscicát, és egy genetikus segítségével tenyészprogramot indított. Az 1970-es évekre azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a fajtának súlyos genetikai problémái vannak. A porcgyengeséget okozó génmutáció ugyanis nemcsak a kedves külsőt biztosító fület érinti, hanem a teljes testet is, és már egészen fiatal korban kialakuló ízületi gyulladást és hatalmas fájdalmakat okozhat az állatnak. Az állatorvosok és tenyésztők véleménye megoszlik a kérdésben. Sokan állítják, hogy ki lehet szűrni a genetikai problémákat, ha a hajtott fülű egyedeket kizárólag brit vagy amerikai rövid szőrű macskával pároztatják. A brit szakmabelieket azonban nem igazán győzi meg ez az érvelés. A skóciai macskaszövetség pél­dául­ nem engedi az állatokat törzs­könyvezni, és ha a brit parlament nem lett volna az elmúlt két évben a Brexittel elfoglalva, akkor valószínűleg már átment volna a törvényhozáson az a javaslat, amelyik több dizájnerfajtát is betilt. Belgiumban viszont a brüsszeli régió parlamentje néhány hete fogadott el egy törvényt, amelyben bizonyos macskafajtákkal, köztük a skót lógófülűvel is megteszi ezt. Utóbbi esetében a génmutáció okozta fájdalmakkal indokolta az állat-egészségügyért felelős államtitkár, Bianca Debaets a döntést. A tilalom a hibrid, azaz nagymacskák és házimacskák keresztezéséből létrejött fajtákat is érinti, mivel ők a szakértők szerint túl vadak és veszélyesek lehetnek a társadalomra. Ezentúl a brüsszeli régióban nem lehet majd a brit lógófülű, a szavanna és a bengáli macskákat megvásárolni, akinek pedig már van ilyen cicája, annak külön engedélyt kell kérnie a tartására, amelyet orvosi vizsgálathoz kötnek. A törvényben érintett szavanna és bengáli fajták az afrikai szervál és a házimacska, illetve a bengáli leopárdmacska és a házimacska keresztezéséből jöttek létre. Az állatok valóban csodálatosan festenek egzotikus bundájukkal, de annál vadabbak, minél közelebb állnak az öröklési rendben vadmacskafelmenőjükhöz. A különlegességük miatt a hibrid fajták ára is igen magas: az USA-ban körülbelül 10 ezer dollárba kerülnek, és bizonyos társadalmi körökben státusszimbólumnak számítanak. Egy magyar hirdetőportálon a múlt hónapban 3,15 millió forintért kínáltak szavanna cicát. Bár a tenyésztők állítják, hogy a macska gyermekbarát és nyugodt, a vevőnek azzal is tisztában kell lennie, hogy az állatnak hatalmas a mozgásigénye, és akár három méter magasra is felugrik helyből. Úgyhogy ha nem játszanak vele mindennap jó hosszan, és nem szerelik fel a házat ugrálópolcokkal és egyéb kellékekkel, a kecses státusszimbólum könnyűszerrel szétkapja majd a biedermeier ülőgarnitúrát vagy a szomszéd tyúkját.

Darwin forog a sírjában

A közösségi média hatására egyre népszerűbbé kezdenek válni az úgynevezett teáscsészekutyák is, amelyek az egyébként is kicsi fajták – például a yorki vagy pomerániai – miniatürizált változatai. A tenyésztők a legkisebb és leggyengébb egyedeket választják ki arra, hogy a genetikai állományukat továbbörökítsék, ami szöges ellentétben áll az evolúció logikájával és komoly egészségügyi kockázatokat rejt. De az internetre kitett fotón remekül néznek ki, ahogy a nagy népszerűségnek örvendő nyomott orrú fajták is. A cukiságot hajhászó vevők nyomására a tenyésztők az olyan mopszokat, francia buldogokat és perzsa cicákat részesítik előnyben, amiknek majdnem teljesen lapos az arcuk profilból. A bájos külső azonban komoly légzési nehézségeket és állandóan gyulladt szemeket takarhat. Egy, a brit állatorvosok körében végzett felmérésből kiderült, hogy a doktorok tapasztalatai szerint a gazdák mintegy fele a kinézet alapján választ magának házikedvencet anélkül, hogy tisztában lenne az egészségügyi kockázatokkal. Ráadásul tízből mindössze egy gazdi veszi önállóan észre a kutyája légzési nehézsé­geit – a többieket az orvosnak kell erre figyelmeztetnie. A kockázatot tovább növeli, hogy nem kell különösebben nagy anyagi áldozatot hoznia annak, aki minden celebek ősanyja, Paris Hilton (képünkön) mintájára szeretne lájkokat szerezni pici kutyás képeivel. A magyar internet ugyanis tele van olyan hirdetésekkel, amelyek körülbelül 60 ezer forintért kínálnak divatos kiskedvenceket. De ezek mögött a legtöbb esetben szaporítók állnak, akik a genetika leg­alapvetőbb törvényeit – pél­dául nem pároztatni szülőt a kölykével – sem tartják be, nemhogy ügyelnének az egészséges génállomány tovább­örökítésére. Így néhány mézeshét után csak a vakszerencsén múlik, hogy nem kell majd az összeg többszörösét otthagyni az állatorvosnál.

Utcai vegyes

Ironikus módon a puszta jóindulat vezérelte az ausztrál Wally Conront, mikor az 1980-as évek elején létrehozta az első dizájnerkutyát, a lab­radoodle-t. Egy vak asszony kereste meg a neves állattenyésztőt azzal, hogy szeretne egy segítő kutyát, amelynek a szőre hipoallergén, így az erősen allergiás férje is megtűri. A labrador és az uszkár – avagy pudli – házasságából származó labradoodle végül nem vált be segítőkutyaként, viszont elképesztően aranyosan nézett ki, így hamarosan egyre többen kezdték el tenyészteni – pontosabban az egészségügyi szempontokat semmibe véve szaporítani. Conront annyira megviselte a történet, hogy teljesen visszavonult az állattenyésztéstől, és nem hajlandó labradoodle-t tartani. „Frankensteint hoztam létre” – nyilatkozta többször olyan dokumentumfilmekben és írásokban, amelyek a dizájnerszaporítás veszélyeire hívják fel a figyelmet. Mindenkit a saját fegyverével a legkönnyebb legyőzni, így a dizájnerfajták egészségtelen tenyésztése ellen is a közösségi médiá­ban lehet felvenni a harcot. A brit állatorvos-szövetség tavaly év elején indította el a #breedtobreath (#tenyésszhogylélegezhessen) kampányt, ahol különböző videókkal és képekkel mutatták be a túlságosan nyomott orrú állatok szenvedéseit. Az idők szelét megérezve Taylor Swift pedig éppen a héten jelentette be, hogy a skót macskái mellé egy harmadikat is örökbe fogadott. Stílusosan az új videoklipjében veszi át a kölyköt, és a dal marketingkampányában magyarázza, hogyan szeretett bele a forgatáson a menhelyről hozott kis lénybe. A Benjamin Button névre keresztelt keverék kiscica különleges kinézetét már jó pár Insta-fotó is mutatja, amelyen a gazdi és kedvence is szédületesen néznek ki. Az állatbarát üzenet pedig egészen világos: ha egészséges és érdekes külsejű kiskedvencre vágyik valaki, hozzon el egy utcai vegyes cicát vagy kutyát a menhelyről. A jótékonyság szexi.
Szerző
Frissítve: 2019.05.05. 11:01