nők;oktatás;esélyegyenlőség;

2019-05-05 14:04:00

Kitörni a második vonalból

Sok informatikai és tech cég „veti ki a hálóját” a középiskolás lányokra, az iparágban a következő évtizedben akkora lesz a munkaerőhiány, hogy biztosan nem mondhatnak le a nőkről.

„Tanulj közgázt!”, „Menj tanárnak!”, „Biztos vagy te ebben?”, „Túl nehéz lesz az neked”, „Ez nem nőknek való szakma” – csak néhány „jó tanács” azok közül, amikkel a lányok szembesülnek, ha matekból, fizikából vagy informatikából tanulnának tovább. „Amikor egyetemre jártam, a villamosmérnöki szakon hetven fiú mellett egyedül voltam lány. Többször megpróbáltak kikezdeni, elvenni a kedvemet. Jöttek a megjegyzések, hogy én biztosan azért mentem át a vizsgán, mert lány vagyok. Pedig ugyanazt az anonim beugró tesztet írtam meg, mint mindenki más. Engem a természetemből adódóan nem lehetett letörni. Ez viszont nem mindenkire igaz, a legtöbben elkeserednek, elvesztik az önbizalmukat, ha ilyesmi éri őket” – meséli Hódosy Lucia, aki ezektől az élményektől nem függetlenül dolgozik a Nők a Tudományban Egyesületben (NaTE), amely idén már 8. alkalommal szervezte meg a Lányok Napját. Ezeken az alkalmakon felső tagozatos és középiskolás lányok előtt nyitják meg a kapuikat vállalatok, egyetemek és kutatóintézetek az úgynevezett STEM – természettudományos, technológiai, mérnöki, matematikai – területekről, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél többüket meggyőzzék: igenis van helyük ebben a világban. 

Feltehetnénk a kérdést, hogy 2019-ben miért van szükség egyáltalán egy ilyen esemény megszervezésére, hiszen Magyarországon az oktatás éppen annyira elérhető a lányok számára is, mint a fiúknak, és ma már több nő szerez diplomát, mint férfi. A helyzet sok szempontból mégsem ilyen ró­zsás. „Még ma is vannak olyan iskolák, ahol a gyerekeket az alapján osztják be a különböző matekcsoportokba, hogy lányok vagy fiúk – utóbbiak mennek az emelt szintűbe. Én sem kötöttem volna ki a villamosmérnöki pályán, ha annak idején a matek–fizika tanárnőm nem villantja fel előttem a lehetőséget, magamtól eszembe sem jutott” – árnyalja tovább a képet Hódosy Lucia, aki úgy gondolja: a legnagyobb baj az önbizalomhiány, a lányok sokszor el sem hiszik, hogy helyük lehetne ezeken a területeken. De sajnos akkor sem mindig könnyű a nők útja, ha úgy döntenek: belevágnak, és egy alapvetően férfiasnak tartott, például mérnöki vagy informatikai szakot választanak. A NaTE tud olyan esetről, amikor egy vidéki egyetem professzora a gépész karon egyszerűen azt mondta az egyik diáklánynak: amíg ő itt van, biztosan nem fog átengedni egy lányt az általa tanított tárgyból. Végül a lány csak a következő szemeszterben tudott levizsgázni, egy másik oktatónál. „Ha ezek a történetek eljutnak hozzánk, nem tudunk mást csinálni, mint melléjük állunk, biztatjuk őket, és segítünk abban, hogy hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, hogyan érdemes reagálni” – mondja Hódosy Lucia.

Azt, hogy a nőknek sokszor egyáltalán nem egyértelmű, hogyan tudnák a képességeiket a legjobban kibontakoztatni, megerősíti Mariann, a programban szintén részt vevő Nokia egyik mérnök munkatársa is. Iskolás éveiben a húga egész osztályát korrepetálta titokban matekból, és soha fel sem vetődött benne, hogy ezzel a tudással mást is kezdhetne, mint hogy a tanári pályára lép. Gimnázium vége felé egy táborban egy fiú ismerőse ajánlotta a programozói pályát, amiről akkoriban még semmit nem tudott. A programozó matematikusi szak a szüleinek is kicsit misztikusnak tűnt, ezért arra biztatták, hogy tanuljon mellé közgazdaságtant is, biztos, ami biztos. És bár az egyetem elején még majdnem fele-fele volt a férfi-női arány, az első év végére mégis csak négy lány maradt, a többiek az első időszak kemény és száraz tantárgyai hatására úgy döntöttek, hogy ez mégsem nekik való. Mariann azt mondja, nem volt mindig könnyű lányként az alapve­tően férfias közegben, viszont aki kitartott hosszú távon, elnyerte az oktatók elismerését is.

Egyszer csak ciki lesz

Meglepően csendes a terem, ahol több mint harminc kamaszlány ül nagy körasztaloknál, és próbál kis robotokat mozgásra bírni az EPAM irodájában. A világ egyik legdinamikusabban fejlődő technológiai cége is igyekszik ledönteni a sztereotípiákat, és minél több lányt orientálni az informatika és programozás felé. Mert a csönd a koncentrációnak köszönhető: bár az egész egy jópofa játéknak tűnik, miközben próbálják elérni, hogy a jópofa figurák világítsanak is a lámpácskáikkal, mialatt piruetteznek az asztalon, kódsorokat ide-oda pakolva valójában programoznak az előttük lévő laptopokon.

Elsősorban az egyre nagyobb munkaerőhiány sarkallja a technológiai cégeket arra, hogy minél több nőt vonjanak be ezekbe a szakmákba, és bár a kiegyenlítetlen nemi arány a fejlett országokban szinte mindenhol probléma, Magyarország ebben a tekintetben is valahol a sor végén kullog. Szintén visszatérő érv, miszerint nem baj, hogy ezekben a szakmákban férfi túlsúly van, hiszen vannak olyan foglalkozások, ahol a nők vannak többen. Viszont Hódosy Lucia szerint utóbbiak egy jelentős része a prognózisok szerint egyszerűen el fog tűnni a jövőben, míg a technológiai cégeknek, informatikai, természettudományos területeknek egyre nagyobb lesz a munkaerőigénye. Már most is hiánnyal küszködnek – a Hays Hungary becslése szerint az informatikai szektorban körülbelül 22 ezer betöltetlen pozíció van Magyarországon – ez pedig a következő évtizedben csak nőni fog, ezért „öngyilkossággal felérő hiba” lenne a részükről, ha lemondanának a nőkről.

Baráth Adrienn, az EPAM marketingmenedzsere szerint is egyre több informatikusra, programozóra lenne szükség. „A kicsiknél még azt látjuk, hogy a fiúkhoz hasonlóan még intenzíven érdeklődnek azok iránt a játékok iránt, amelyekben ugyan észrevétlenül, de tulajdonképpen programozni kell, mint például a Scratchben. Később, valamikor 10 éves kor körül történik valami, és más irányba kezdenek el érdeklődni. Egyszer csak ciki lesz ilyen fiús dolgokkal foglalkozni, és az iskolai, tanári, szülői hatások is más irányba, nőiesebb szakmák felé terelik őket” – mondja Baráth Adrienn, aki szerint mindennek ellenére sokat segít a helyzeten, hogy a most felnövő generációk már beleszülettek a digitális világba, így nemtől függetlenül otthonosan mozognak ebben a térben, talán őket már kevésbé befolyásolják a régi beidegződések.

Mégis, még mindig rengeteg tév­hit kapcsolódik az informatikához kötődő szakmákhoz, a gyerekeknek az iskolában az informatikatanáron kívül legfeljebb a rendszergazda munkájáról lehet valamilyen, nem túl izgalmas képük. A legtöbbek most is monoton, unalmas területként gondolnak rá, pedig például a szoftverfejlesztés egy kifejezetten kreatív szakma, és még csak nem is kell hozzá matekzseninek lenni. Baráth Adrienn szerint nem jogos félelem, hogy az IT-szektorban a nőknek rögösebb lenne az útja, nehezebb lenne a helyzete a férfiaknál, esetleg diszkrimináció érné őket a munkájuk során, mivel ezen a területen nagyon könnyen mérhető az eredményesség, az előállított produktum önmagáért beszél. 

Másképp működik a csapat

A Nokia irodájában is igyekeztek minél többet megmutatni a lányoknak abból, hogy milyen a cégnél nőnek lenni, mérnökként dolgozni, és hogyan lehet itt olyan szakmai sikereket elérni, amelyek a minket körülvevő világra is nagy hatással vannak. A finn gyökerű cég kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a sokszínűségre és az egyenlőségre, a nőket kifejezetten ösztönzik, hogy vállaljanak közép- és felsővezetői pozíciókat is. A vállalat 2400 magyarországi dolgozóját nézve a nők aránya 30 százalék felett van, de a mérnöki, fejlesztői területeken csupán 15 százalék. „Ezt mi keveselljük, és nagyon szeretnénk, ha több nőt tudnánk felvenni. Mi is felismertük, hogy a 14-16 éves korosztályt kell inspirálnunk, ha szeretnénk, hogy a jövőben növekedjen a lányok aránya az informatikus és más mérnöki területeken” – mondja Sebők Rita, a Nokia kommunikációs vezetője, akit meglep, a lányokat már ilyen fiatalon is foglalkoztatja, hogy a munkahely mennyire támogatja a gyerekvállalást, a munka és a magánélet összeegyeztetését. Amellett, hogy a programon a lányok megtanultak 3D-ben tervezni, majd kinyomtatni a művüket, egy másik csoportban pedig egyszerűbb programozási feladatokat végeztek, nagyon fontos szerepe volt a beszélgetésnek a Lányok Napján. A szervezők szerint az egyik legfontosabb feladat eloszlatni a kétségeket és feloldani a gátlásokat, amelyeket a rossz társadalmi beidegződések, sztereotípiák építenek a lányokban.

A cégek a konkrétan mérhető hasznon túl is sokat profitálhatnak a női munkaerőből. „A fejlesztőcsapatoknak nagyon jót tesz, ha vannak nők is a tagok között. Ők ugyanis hajlamosak olyan szerepeket felvenni, amelyek egyébként betöltetlenek maradnának, de nagyon fontosak a csoportdinamika szempontjából. Szinte azonnali hatás, ha egy nő bekerül a csapatba, hogy mindenki elkezd szebben beszélni egymással, és a kommunikáció árnyaltabbá válik, így a viták is kevésbé harapódznak el” – hoz példákat Baráth Adrienn az EPAM-tól. Hasonló a vélemény a Nokiánál is, a kiegyensúlyozottabb nemi arányoknak rengeteg haszna van. „Azok a teamek, amelyekben fiúk és lányok vegyesen dolgoznak, általában jobban teljesítenek, mert a dinamika egészen másképp működik” – mondja Sebők Rita. A Nokiánál azt tapasztalják: a nők sokszor másképp látnak rá egy-egy problémára, mint a férfiak, és ahhoz, hogy a végtermék jó legyen, szükség van minél többféle nézőpontra. A teszteléseknél például gyakran brillíroznak a nők, akik sokkal több helyzetben képzelik el az adott termék vagy alkalmazás felhasználását, mint a férfiak.

Még mindig skatulyáznak

Valószínűleg nem tudatos rossz szándékból, de a magyar iskolákban sok pedagógus ma is skatulyáz, a lányokat automatikusan a hagyományosan „nőiesebb szakmák” felé tereli, és nem biztatja, hogy foglalkozzon a matekkal, fizikával. De a szülők is ezt érzik biztonságosabbnak, leginkább azért, mert a STEM-területen létrejött szakmák nagy része még nem is létezett, amikor ők iskolába jártak, így nagyon kevés az információjuk. „Sőt, sok szakma még nem is létezik, ami közül a gyerekeik felnőve választhatnak” – vázolja a tanácstalanság okait Hódosy Lucia. Ha egy lánynak jól megy a matek, szinte mindig a közgazdaságtan felé orientálják. Ha fizikából erős, a tanári, esetleg a fizikus-kutatói szakma irányába tolják, de szinte biztosan nem mérnöki képzés felé. Bár a ­NaTE-nak számos programja van pedagógusok számára is, amelyek a helyzet javítását célozzák, de Hódosy Lucia szerint önmagában erős szűrő, hogy ki jut el ezekre. Általában azok vesznek részt, akik egyébként is tudatában vannak a problémának, és szeretnének javítani a helyzeten. Így a Lányok Napjára is azoknak a tanároknak a diákjai, szülőknek a gyerekei mennek el, akik nyitottak, így a változás biztosan nem megy egyik napról a másikra.

2015-ben hatodik alkalommal készült el a TIMSS-felmérés, amely többek között a 4. és 8. osztályos tanulók matematikai és természettudományos tudását vizsgálta, több mint 50 országban. Ebből kiderült, hogy a magyar fiúk és lányok között 4. osztályban még alig van különbség ezeken a területeken, bár kicsivel már ekkor is jobban teljesítenek a fiúk. A kis különbség viszont 8. osztályra jó nagyra nő – a 4. évfolyamhoz képest a fiúk és a lányok közötti tudáskülönbség matematikából a másfélszeresére, természettudományból a kétszeresére. Ebből az látszik, hogy a magyar oktatási rendszerben a felső tagozatban a lányok valamiért elveszítik érdeklődésüket a matematika és a természettudományos tantárgyak iránt. Pedig a NaTE munkatársa szerint, ha a lányok ugyanolyan motiváltak, mint a fiúk, akkor pont ugyanolyan jól teljesítenek a matekméréseken, például a PISA-teszten, úgyhogy az iskolai környezet különösen fontos. 

Csak férfiak a tananyagban

A magyarázatot viszont a szakemberek is csak találgatják. Knausz Imre oktatáskutató szerint mindebben szocializációs és egyéb ismert tényezők kétségtelenül közrejátszanak, de van egy érdekes ellentmondás.

„Az általános iskolában összességében jobban teljesítenek a lányok, mint a fiúk, ha a tanulmányi eredményeket nézzük. Éppen ezért kialakul az optikai csalódás, hogy a lányoknak kedvez az iskolarendszer. Másrészt viszont a tananyag erősen olyan világképet sugall, amelyben a férfiak irányítanak, és a nők csak valamiféle kiszolgáló személyzet mellettük. Mindez már az alsós olvasókönyvekben is megjelenik, a történelem- és irodalomoktatásban pedig egészen egyértelműen látszik” – mondja Knausz Imre, aki elsősorban a történelemtanítás nemi egyoldalúságával foglalkozott egy írásában a közelmúltban.

Egy 2015-ös tanulmányból, amelyben az általános iskolában használt történelemkönyveket elemezte egy kutató, kiderül: nők alig fordulnak elő a tankönyvekben, akkor is jellemzően férfiak „tartozékaként”, feleségként, anyaként lányként, vagyis nem „saját jogon”. „Könnyű erre azt mondani, hogy ez azért van, mert a férfiak voltak politikusok, ők irányították a világot, róluk kell tanulni. Valóban ők alakították a világpolitikát, de miért kell a történelemoktatásnak kizárólag a politikáról és a háborúkról szólnia? Az, hogy egyes korszakokban milyen volt a mindennapi élet, az életmódtörténet pont ilyen fontos és érdekes, és ebben nagyon is komoly szerepe van a nőknek. Az irodalomra is könnyű mondani, hogy az írók, költők főleg férfiak voltak, őket kell olvasni. De azért azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy a hosszú évtizedek óta változatlan általános iskolai kötelező olvasmányokban gyakorlatilag alig van női szereplő, főhős egyáltalán nincs. Mindezzel azt sugallja a tananyag, hogy a nők a második vonalba tartoznak a világ alakításában” – mondja az oktatáskutató, aki szerint ez a felfogás már túlhaladott, a történelemtudomány érdeklődésének fókuszában Nyugaton ma éppen a nőtörténet áll. És az sem mindegy, hogy az iskolában egyáltalán beszélnek-e róla, hogy miért vannak hatalmas többségben a férfiak a tananyagban.

Felvetődhet a kérdés, hogy mi köze mindennek a lányok pályaválasztási döntéseihez, a távolmaradásukhoz a „férfias” szakmáktól. A történelem és az irodalom a legfontosabb tantárgyak, amelyek az emberi világról szólnak, valószínűleg nem túl merész következtetés, hogy ha a lányok éveken át arról tanulnak, hogy a valódi teljesítményeket mindig férfiak érték el, az a benyomás alakulhat ki bennük, hogy ennek ez a rendje, nem érdemes feszegetniük a kereteket.

Az új, még készülő Nemzeti Alaptantervről nagyon keveset tudni, gyakorlatilag titokban készül. Az eddig nyilvánosságra került változatokban a történelemoktatás hagyományos felfogása jelent meg, nem mutat arra jel, hogy nagyobb hangsúlyt kapnának a nők. Mint ahogyan arról sem hallani, hogy a készítők foglalkoznának azzal a kérdéssel, hogyan tehetnék a lányok körében „népszerűbbé” a matekot, informatikát és természettudományos tantárgyakat. Ez a feladat még jó ideig biztosan a női munkaerőre áhítozó cégek feladata lesz.