Áprilisban 263 ezerrel bővült a munkahelyek száma az Egyesült Államokban, ami arra utal, hogy az üzleti szféra magatartása nem támasztja alá a növekedés lassulására vonatkozó aggodalmakat, amelyeket néhány hónappal ezelőtt fogalmaztak meg egyesek, a rekordhosszúságú – bár csupán részleges – kormányzati leállás, a költségvetés elfogadása körüli bizonytalanság, a Kínával való kereskedelempolitikai viszály kirobbanása nyomán.
A munkanélküliségi ráta a múlt hónapban 3,8-ról 3,6 százalékra apadt, ami 1969 óta, vagyis fél évszázada a legalacsonyabb érték. Az átlagos órabér 3,2 százalékkal volt magasabb idén áprilisban, mint egy évvel korábban. Ha így megy tovább, júliusban meghaladja a tíz esztendőt a megszakítás nélküli amerikai gazdaság növekedés időtartama, ami rekordot jelent.
A washingtoni kormányzat azt sulykolja, hogy mindez az elnök adócsökkentési és deregulációs politikájának köszönhető. „Nagyon erős és tartós prosperitási ciklushoz érkeztünk” - idézi a média Larry Kudlow fehér házi nemzetgazdasági tanácsi igazgatót.
Republikánus körökben immár eléggé megszilárdult az a vélemény, hogy nem igazán számít, ha Donald Trump retorikáját, vezetési stílusát, az emberi jogokhoz és a demokráciához való viszonyát sokan hajmeresztőnek találják: amíg jó a gazdaság állapota, addig az újraválasztás esélye is reális. Számos megnyilatkozás arra utal: most már az ellenzéki demokraták is kezdenek tartani attól, hogy nem tévednek ennek az egyszerű összefüggésnek a hirdetői.
„Pillanatnyilag nincs igazán erőteljes országos üzenetünk” a gazdaság ügyében – ismeri el Celinda Lake, a Demokrata Párt egyik stratégiai tanácsadója, aki szerint ha ez így marad, akkor a demokraták katasztrófa elé néznek a 2020-as elnökválasztáson.
Egyes demokrata párti körökben legalábbis vegyes fogadtatása volt annak, hogy a párt elnökjelöltségére pályázók eddigi legfőbb „nagyágyúja”, Joe Biden, Barack Obama volt alelnöke, amikor bejelentette, hogy megpályázza a Fehér Házat, videóüzenetében egyetlen szót sem szólt a gazdaságról. Ehelyett afölötti felháborodására építette erkölcsi szempontokat hangsúlyozó üzenetét, hogy egy 2017-es, gyilkosságba is torkolló, virginiai neonáci rendbontást követő összetűzés nyomán Donald Trump mintegy egyenlőségjelet tett a szélsőjobbos rasszisták és a velük szemben fellépők közé.
A demokraták az utóbbi időben csaknem kizárólag a Robert Mueller által folytatott vizsgálatra figyeltek, arra, hogy találnak-e valamit, ami alapján az elnök ellen meg lehet indítani a hivatalból való elmozdításra irányuló, impechmentnek nevezett bűnvádi eljárást – holott azt a kétkamarás kongresszusban kell érvényesíteni, márpedig a demokratáknak csak a képviselőházban van, a szenátusban nincs többségük.
A gazdaságról a demokrata politikusok – köztük elnökjelölt-aspiránsok - mindmáig jószerével csak annyit mondanak, hogy aránytalanul, igazságtalanul osztják el a javakat, a szegényebbeknek nem marad elég pénzük oktatásra, egészségügyi ellátásra. „Ez a gazdaság nem a dolgozóknak kedvez” - fogalmazott egy fórumon Kamala Harris kaliforniai szenátor. A Massachusetts állambeli Elizabeth Warren szenátor szerint a kőgazdagokat „tisztességes részarány” megfizetésére kellene rászorítani. Harris az alacsony keresetűek adóját csökkentené, míg Amy Klobuchar, Minnesota állam szenátora infrastrukturális programot hirdetne. John Hickenlooper volt coloradói kormányzó 15 dolláros minimálórabért írna elő országos szinten, Beto O’Rourke volt texasi képviselőházi tag viszont eltörölné a republikánusok adócsökkentési csomagjából az általa legkirívóbbnak tartott elemeket.
Mindenkinek van egy-két elképzelése, amelyek azonban nem állnak össze koherens gazdaságpolitikai programmá, és nincs egyszerű, világos, könnyen befogadható, vonzó „üzenet”, amit szembe lehetne állítani a gazdasági növekedés tényeivel.
Trump „mindent önmagának tulajdonít, azt is, hogy a Nap felkel” - mondja Matt Bennett, a Harmadik Út elnevezésű balközép elemző műhely szakértője, aki szerint a demokratákra az a nehéz feladat vár, hogy meggyőzően kifejtsék, miszerint a gazdaság jelenlegi működése csak kevesek érdekeit szolgálja.
A CNN friss felmérése szerint az amerikaiak 71 százaléka úgy ítéli meg, hogy jó a gazdaság állapota, és eközben 50 százalék fölött van Trump elfogadottsága. Ebből arra lehet következtetni, hogy mintegy 20 százalék szerint nem az elnöknek köszönhető a kedvező helyzet.
Ennél árnyaltabb képet mutat a Gallup görbéje, amely külön méri az elnök elfogadottságát, valamint elutasítottságát is. Eszerint hivatali ideje kezdetén, 2017 januárjában 47 százalék utasította el, és csak 45 százalék fogadta el Trumpot. A mélypont 2017 ősze-tele volt, 35-38 százalékos elfogadottsággal, 58-60 százalékos elutasítottsággal. Az olló időnként ki-kinyílik, de tendenciájában összességében szűkül, és idén április 30-án már csak 50-46 volt az elutasítottság és az elfogadottság aránya.