Több mint hatszáz rakétát lőtt ki Izraelre a hét végén a gázai övezetet uraló radikális Hamász és az Iszlám Dzsihád. A támadások még vasárnap is folytatódtak, négy izraeli veszítette életét, és többen megsebesültek. Nem maradt adós a válasszal az Izraeli Védelmi Erők sem, több mint 260 csapást mértek a terroristákra, melyekben legkevesebb tizenöten életüket vesztették.
Hosszú idő után először hajtottak végre úgynevezett célzott gyilkosságot: a Hamász egyik olyan tisztjét vették célba, akinek a feladata az Iránból érkező források kezelése volt. Palesztin híradások szerint egy terhes anya és gyermeke is meghalt a légicsapásokban, az izraeliek szerint azonban valójában egy rosszul indított rakéta végzett velük. A török Anadolu hírügynökség is azt állította, találat érte az épületet, melyben irodájuk működik. Vasárnapra a támadások intenzitása valamelyest csökkent, az izraeli hadsereg azonban így is erősítést küldött az övezet határára, Benjamin Netanjahu miniszterelnök pedig elrendelte, hogy folytassák a gázai terroristák elleni masszív támadásokat.
A heves harcok kirobbanásának nem volt kifejezett kiváltó oka. Közvetlen előzménye csupán annyi volt, hogy pénteken egy palesztin orvlövész meglőtt és megsebesített két izraeli katonát az övezet határánál, mire az izraeli légierő két áldozatot követelő válaszcsapást hajtott végre. Az effajta esetek azonban koránt sem példa nélküliek a blokád alatt álló gázai övezetnél. Az ENSZ nemrégiben közzétett jelentése szerint 2018. március 30-tól az év végéig 183 palesztin tüntetővel végeztek és több mint hatezret megsebesítettek éles lőszerrel, miközben egy izraeli katona is meghalt, három másik pedig megsérült. Egyszer már idén márciusban rakétáztak is Gázából, ám akkor az ütésváltást egyiptomi közvetítéssel gyors tűzszüneti megállapodás követte.
Elemzők egyetértenek abban, hogy a támadások sokkal inkább annak köszönhetőek, hogy a Hamász „vérszagot kapott”. Izraelben ugyanis a következő hetekben három fontos esemény várható. Jövő héten tartják az úgynevezett emlékezés napját, melynek során az elesett katonák előtt tisztelegnek. Ezután következik az Izrael Állam megszületését ünneplő függetlenség napja, amelyet a palesztinok hazájuk elvesztésének gyásznapjaként tartanak számon. Végül május 14-18-ig az egész világ az országra figyel majd, Izrael ad otthont ugyanis az idei Eurovíziós Dalfesztiválnak, amelyre rengeteg külföldi turistát is várnak.
A terrorszervezet tehát jó alkupozícióban van: ha az izraeliek nem akarnak rakétatűz alatt ünnepelni, és folyamatos szirénázás mellett megrendezni a világ egyik legnagyobb dalversenyét, akkor gyorsan megegyezésre kell jutniuk. A Hamász valószínűleg semmi mást nem akar, csak több pénzt, szabadabb hozzáférést a Katar által felajánlott forrásokhoz. Az övezet gazdasági ugyanis romokban van, a humanitárius katasztrófa szélén táncol: a munkanélküliség már 50 százalék körüli, – a fiatalok körében még magasabb – az áram – és vízellátás is akadozik.
