Akkora a baj, hogy már a kormány is az oktatási rendszer újabb átalakításán gondolkodik

A tanárok szerint tanulmányok helyett arra lenne szükség, hogy kikérjék a pedagógusok véleményét.

- Nagy lehet a baj az oktatásban, ha már kormányzati szinten is javítani akarnak rajta – így összegezték lapunknak tanárok azt a nemrégiben megjelent két tanulmányt, amelyet a Matolcsy György irányította Magyar Nemzeti Bank, valamint a Varga Mihály pénzügyminiszter vezette Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) készített. Ezekben igencsak lehangoló képet festenek az oktatás állapotáról, s mindez komoly kritika a 2010 óta eltelt időszak szakpolitikának. A két dolgozat olyan, mintha az ellenzék és a szakmai szervezetek kritikáját gyúrták volna egybe, az MNB-tanulmány szerint például a jelenleginél sokkal több forrást kellene biztosítani az oktatásnak, s a munkaalapú társadalom helyett – amelyet Orbán Viktor mellett például Parragh László iparkamara-elnök is favorizál – tudásalapút kell létrehozni, nagyobb szabadságot kell adni a pedagógusoknak az oktatási módszertanok megválasztásában, valamint a helyi tantervek készítésében.

Az NVT kritikaként fogalmazza meg a túlságosan szétaprózódott, s így csak drágán fenntartható iskolaszerkezetet, helyette racionalizálást és tudásközpontok kialakítását javasolja. De Vargáék szerint túlságosan bő a tananyag, s hiba a lexikális ismeretekre épülő oktatás is, helyette – ahogy az MNB is – a képesség- és készségfejlesztést, valamint a gyakorlati életben használható tudás oktatását javasolják, felszámolva a frontális oktatást. A Hoffmann Rózsa, korábbi közoktatási államtitkárhoz köthető idea, a két tanítási nyelvű képzés elvetése helyett erősítenék az idegen nyelven oktatást, ahogyan a számítógépes ismeretek is az alapképzések közé kerülnének.

- Ötletekkel és tanulmányokkal eddig is tele volt a padlás, inkább az a kérdés, hogy a gyakorlatban mi valósul majd meg mindebből – mondta lapunknak Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára. Szavai szerint véget kellene már vetni annak, hogy mindig „odafent” találják ki, milyen legyen az oktatás, a szakma szereplőit pedig kihagyják a gondolkodási folyamatból.

- Úgy látszik, annyira nagy a baj, hogy ez már a legfelsőbb kormánykörökig is eljutott – jegyezte meg a terveket hallva egy szekszárdi általános iskola pedagógusa. – Az illetékesek majdnem egy évtizedig homokba dugták a fejüket, s hagyták, hogy az értelem helyett a politika, illetve mindenféle, a kormánypártokhoz közelálló lobbi döntsön oktatási kérdésekben. Nincs új a nap alatt, az értelmes pedagógusok a kezdetektől mondták, a hoffmanni „reform”, amit persze nyugodtan nevezhetünk Orbán Viktor lázálmának is, a romlásba vezet. Egy somogyi iskola igazgatója szerint a legfontosabb, hogy adják vissza az intézmények önállóságát. - Gazdasági és szakmai értelemben is ez kell, hogy legyen az első lépés – jelentette ki. – Ne kelljen tíz papírt kitölteni, hogy legyen kréta, hogy az elromlott projektort megjavíttathassuk. Hadd döntse el az iskola, ezen belül a pedagógus, melyik tankönyvből akar tanítani.

Sokkal lazább keretekre van szükség a normális oktatáshoz, és persze értelmesen lecsökkentett tananyagra. Be kell hozni a 21. századi technikát az oktatásba, ne a vastag betűs anyagot magolják be a diákok, hanem tudják használni a számítógépet, a telefonjukat a tanuláshoz.

A szakképzésben talán még nagyobba baj, mint a gimnáziumokban. Egy miskolci szakképzőiskola tanára szerint hozzájuk – tisztelet a kivételnek – azok érkeznek, akiket máshová nem vettek fel: ritka, hogy valóban egy-egy szakma iránti érdeklődés vezeti őket. - Volt olyan fodrásztanuló, aki az oktatótól kérdezte meg, hogy kell felmosni a padlót, mert még életében nem csinált ilyet.

Egy egri vendéglátós tanár arról panaszkodott, hogy a szakmai gyakorlatokat siralmas színvonalon végzik el azok a cégek, ahová a diákokat kiközvetítik: ezen nem segít semmiféle ráncfelvarrás, itt radikális változtatásokra lenne szükség. - Egy-egy vállalkozás havi hetvenezer forintot kap egy olyan diák után, aki náluk tölti a gyakorlati időt a „csodálatos” duális képzési szisztémában. Ám az éttermek nem tanítanak meg szinte semmit, a mosogatást és a kulimunkát végeztetik el a tanulókkal, a cizellált folyamatok közelébe oda se engedik őket. Ennél már az is jobb lenne, ha a gyakorlati időt inkább az iskolai tankonyhán vagy a tancukrászdában töltenék - mondta. Hozzátette: ehhez persze az kellene, hogy az iskolák kapjanak többlet forrásokat, de erről egyelőre nem esett szó, csak újabb és újabb tanulmányokat készítenek, feleslegesen.