Varga Mihály megegyezett az oroszokkal: dokumentum rögzíti a paksi bővítés csúszását

Publikálás dátuma
2019.05.06. 09:07
Paksi blokkvezénylő - illusztráció
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A pénzügyminiszter megállapodott a paksi hitelszerződés módosításáról, később kezdődhet a 10 milliárd eurós hitel törlesztése.
Sikerült egyezségre jutnia Varga Mihály pénzügyminiszternek a paksi hitelszerződés egyes feltételeinek megváltoztatásáról, számol be az mfor.hu. Kormányzati forrásra hivatkozva azt írja portál, a megállapodás részeként az eredetileg tervezettnél később kezdődhet az oroszok által nyújtott 10 milliárd eurós hitel törlesztése, és az utolsó részlet rendezése is az új helyzethez igazodik.
Vagyis immár a paksi bővítés szerződéses dokumentumaiban is rögzítve lett, hogy csúszik az atomerőmű beruházása.

A 12 milliárd eurósra tervezett beruházás - amely két új blokk felépítését tartalmazza - finanszírozásából 10 milliárd eurót tesz ki az orosz fél által biztosított hitel. Ennek változó kamata összességében mintegy 4-5 százalékos kamatszintet ad ki. (Emiatt több kritika is érte a kormányt, mert a piacon az elmúlt időben ennél olcsóbban is lehetett forráshoz jutni.) Az eredeti ütemterv szerint 2025 környékén üzemelniük kellene az új blokkoknak, és ehhez időzítve kellene elkezdeni a hitel törlesztését. Most 2019 van, de a tényleges munkálatok még mindig nem indultak el, a felvonulási épületek sem állnak. Ezt a 20-22 hónapos csúszást azonban még be lehet hozni - szokták hozzátenni a nyilatkozók. A hitelszerződés módosítása azonban arra bizonyíték, hogy ez már a kormány szerint sincs így.
A kamatozást nem érintik a mondhatni titokban tartott szerződéses-módosítások.
Süli János paksi bővítésért felelős felelős tárca nélküli miniszter már tavaly szeptemberben bejelentette a hitelszerződés-módosítási szándékot, miután a beruházás nem a tervezett ütemben halad. Azt viszont, hogy Varga mikor írta azt alá, csak sejteni lehet: Kovács Pál, a Paksi Atomerőmű kapacitása fenntartásáért felelős államtitkár április végén azt nyilatkozta a szocsi Atomexpón, a pénzügyminiszter nemrég tárgyalt ez ügyben orosz kollégájával.
Szerző

A szülői nevelés gátolja a nők szakmai karrierjét

Publikálás dátuma
2019.05.06. 09:00

Fotó: Csortos Szabolcs
Az egyetemeken pazarlón gazdálkodunk a nők tehetségével - véli Reglődi Dóra, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának dékánhelyettese.
A közelmúltban egy diákoknak tartott előadáson annak okát kereste, hogy miért van az egyetemeken sokkal kevesebb a női vezető, mint a férfi. Ezek szerint még az egyetemeken is elnyomják a nőket?
Európai felmérések szerint az egyetemen maradó diplomások között még több a nő, mint a férfi, ám ha azt nézzük, hogy a különböző vezetői szinteket kik töltik be, akkor minél magasabbra jutunk, annál kevesebb nőt találunk.

Mi gátolja a nők előre jutását?
A megszokás és a nevelés. A fiúkat a szüleik eleve arra nevelik, hogy igyekezzenek vezéregyéniségek, irányítók lenni. A lányok nevelésében ez nem lényeges szempont. Pályám során megtapasztaltam, hogy egy férfi számára mennyire fontos a vezetői poszt, sokszor láttam, hogy egy férfi akár egy teljesen súlytalan vezetői posztért is remegett, mindent megtett, mindent megmozgatott.

Vagyis először a szülőket kell meggyőzni arról, hogy a lányukba neveljék bele a vezetői ambíciót? Valóban a szülőknél kellene kezdeni.

Miért gond az, hogy egy nő nem akar vezetni?
Alapvetően természetesen nem az a gond, hogy nem minden nő akar vezető lenni, hanem az, hogy nagyon kevesen vagyunk női vezetők. Ez ugyanis pazarlás. Még hozzá társadalmi szintű. A társadalom egészének teljesítménye lesz attól gyengébb, ha a tehetségek nem jutnak el a nekik megfelelő döntési szintre. Kimutatott tény, hogy világszerte jobban prosperálnak azok a cégek, amelyek vezetői között nők is vannak, mint azok, amelyeknél nincs. A nők és a férfiak ugyanis másképp állnak a vezetői feladatokhoz, s a jelek arról vallanak, hogy ha közösen irányítanak egy szervezetet, jól kiegészítik egymást. A nők jobban odafigyelnek az alkalmazottak problémáira, megértőbbek, empatikusabbak, és ha a beosztottak érzik a figyelmet, akkor munkájuk odaadóbb lesz.

Az esélyegyenlőségi szakemberek szerint a nők vezetői szerepvállalását meggátolja az „üvegplafon”. Ez egy láthatatlan gát, amiről nem szól se jogszabály, se konvenció, mégis: az üvegplafonról gyakran visszapattannak a nők.
Ebben van igazság, ám a magam körében nem láttam arra példákat, hogy egy kollegina vezető akart lenni, és valami láthatatlan erő visszarántotta volna. Inkább az volt a jellemző, hogy a nők a gyerekszülés miatt kiestek a munkából, és azzal már lépést vesztettek a férfi kollégákkal szemben. Ahhoz, hogy valaki önállóan kutathasson, diploma után tudományos fokozatot kell szerezzen, utána pénzre kell pályázzon, hogy meg tudja finanszírozni a kutatását, aztán el kell végezze a kutatási programját, majd publikálni kell az eredményt. Ez mind sok idő, s ha valaki otthon van, akkor évekre kiesik ebből a folyamatból.

Ön viszont sikeres kutatói karriert épített, pedig szült is, és nem a párja ment gyesre. Mitől jött össze?
A szülés miatt csak pár hétre álltam le, otthon is sokat foglalkoztam tudománnyal, fél év után visszajöttem a gyesről dolgozni. Ha nem volt más megoldás, a kislányomat, Lilit is vittem magammal az intézetbe. Ő ezt hamar megszerette, szívesen jött velem etetni a kísérleti állatokat, még a cumiját is odaadta nekik.

Voltak emiatt „kollegiális” megjegyzések?
Természetesen. Hogy „becsaptam a gyerekem a bölcsibe”, meg „viszem magammal a hullák közé”. Nem érdekelt, mit mondanak, tettem a dolgomat. A példát édesanyámtól kaptam. Ő főorvos volt a pincehelyi kórházban, mindig hatalmas szakmai alázattal dolgozott, láttam, mert vitt magával éjszakai ügyeletbe, sűrűn ott voltam vele a kórházban. Nem tehetett másképp, apám – aki szintén orvos volt – egy balesetben meghalt, akkor négy éves voltam.

Amikor önt kinevezték az anatómiai intézet élére, nem kapott kritikus észrevételeket?
Nem, egyedüli jelölt voltam, és az eredményeim megkérdőjelezhetetlenek voltak. A kutatói teljesítmény objektíven értékelhető. Hisz mérhető a kutatás publikációinak száma, vagy az, hogy hány tanulmány citálja a kutató eredményeit. Ezekkel a tényekkel nincs értelme vitatkozni, ahogy azzal sem, hogy valaki hány nyelven beszél és ad elő, vagy hány PhD. hallgatója van, hány órát oktatott, és hányszor szavazták meg kiváló oktatónak a hallgatók.

A dékánhelyettesi kinevezést sem szomorították megjegyzések?
Ott már akadtak ilyenek, eljutottak hozzám, hogy állítólag még az intézetemet se tudom vezetni, hogyan akarok akkor dékánhelyettes lenni? Amúgy az intézetünk nem működik rosszul, sőt. Tanáraink közül minden évben 3-4 elnyeri a végzős hallgatók szavazati alapján a kiváló címet, a pályázataink rendszeresen nyernek, a nálunk folyó kutatások nemzetközi elismerést hoznak.

A fentiek azt erősítik, hogy a kutatói pályán a nőknek nem kell tartaniuk a szubjektív megítéléstől, s nyitva áll előttük az út ahhoz, hogy ha jól teljesítenek, akkor vezetők lehetnek.
Ez teljesen így van. A kutatói pályán egy ember keres valami új összefüggést, amit előtte még senki sem fedezett fel, így ez egy olyan munka, ahol főleg a személyes képesség és az igyekezet számít. Nincs jelentősége annak, hogy az ember nő vagy férfi, és ha sikeres, akkor ő irányítja a majd a munkát.

A kutatásokról szóló filmeken többnyire azt látom, hogy a nők rázzák a kémcsövet, etetik az egereket, a kísérletről viszont egy férfi nyilatkozik.
Igen, mert az operatőr számára látványos a munkákat asszisztensek végzik, és ilyen állást általában asszisztensnők végzik, ugyanakkor az intézet és a kutatási program vezetői általában férfiak.

S azért nem nők, mert a női kutatók évekig gyesen vannak.
Gyakran ezért. Egyébként nem értem azokat nőket, akik otthon vannak, és arra hivatkozva, hogy a gyerek mellett nem marad idejük, a gyes alatt soha elő nem vesznek egyetlen szakmai cikket, és nem tartanak lépést a tudományukkal. Nem igaz, hogy egy gyesen levő anyuka minden percben a babával kell legyen, és hogy legalább kikapcsolódásként nem képes elővenni a szakmája irodalmát. Ha ez így van, akkor ő lemondott a tudományáról, és ő nem is akar kutató lenni, kutatási programot irányítani.

Talán mert – mint azt már mondta - kislányként arra nevelték őt, hogy nem ez egy nő feladata. Amiképp arra is, hogy el kell tűrjék a férfi főnökök megalázó gesztusait. Az egyetemen is találkozott azzal, hogy a férfiak jogilag zaklatásnak minősített tahóságait elviselik a kolleginák?
Találkoztam ezzel a jelenséggel, bár ezek nem voltak nagyon durva történetek. Az eset akkor is kellemetlen volt, de elnéztem, és nem fogtam fel zaklatásként. Az utóbbi években nyilvánosságra hozott sztorik azonban megértették velem, hogy az bizony zaklatás volt, és ha ma lennék annyi éves, és megpróbálnák velem azt tenni, nem tűrném el, és feljelentést tennék. 

Névjegy

Reglődi Dóra a pécsi Leöwey Gimnáziumban tanulva az országos kémiaversenyen harmadik lett 1986-ban, s ennek köszönhetően ösztöndíjat kapott, hogy egy, az UNESCO által létrehozott, hatvan országból diákokat toborzó, Trieszt melletti, angol nyelvű középiskolában tanuljon és érettségizzen. A pécsi orvosi karon diplomázott 1994-ben, s az egyetem anatómiai intézete volt az első és egyetlen munkahelye, bár közben egy évig tanított egy dominikai egyetemen is és kutatott New Orleansban, a Tulane Egyetemen. Hét éve vezeti az intézetet, tavaly kérték fel az orvoskar dékánhelyettesi posztjára. A végzős pécsi orvoshallgatók szavazatai alapján kilencszer választották meg az orvosi kar kiváló oktatójává. Angol, francia, német és spanyol nyelven beszél, az akadémia doktora, teljesítményét rangos hazai és külföldi kitüntetésekkel díjazták, 2018-ban őt választották meg a FENS (az európai idegtudományi társaságok szövetségének) főtitkárává. Reglődi pécsi munkacsoportja immár húsz éve egy öregedésgátló, sejtvédő hormon (a PACAP) kutatásával foglalkozik. Gyermeke Lili 17 éves, a lány orvosnak készül.

Témák
interjú

Nincs szüksége a debreceni egyetemnek Ádány Rózára

Publikálás dátuma
2019.05.06. 08:32
Forrás: Goggle Street View
Május 10-e után az egyetemen semmilyen munkát nem vállalhat.
Felmentették valamennyi egyetemi munkája és feladata alól a Debreceni Egyetemen prof. dr. Ádány Rózát – adta hírül a MedicalOnline  szakportál. A Debreceni Egyetem (DE) Népegészségügyi Kar Megelőző Orvostani Intézetének egyetemi tanárát, az Egészségügyi Világszervezet Európai Tanácsadó Testületének 67 éves társelnökét nyugdíjazták. Bár a felsőoktatási törvény 70 éves korig engedélyezi az egyetemi tanárok foglalkoztatását, a DE szenátusa korábban olyan határozatot fogadott el, amely szerint a 65. életévüket betöltött egyetemi tanárok alkalmazását évente kell jóváhagyni. Erre az érintett intézet vezetője és dékánja tehet javaslatot, a döntést a rektor egy bizottsággal közösen hozza meg. A döntést Ádány Rózával a Népegészségügyi Kar nemrégiben kinevezett dékánja, dr. Zsuga Judit egyetemi docens közölte. A népegészségügyi szakember május 10-e után be sem járhat az intézetbe, és az egyetemen semmilyen munkát nem vállalhat. Ádány Róza professzor a hazai felsőoktatás történetének első, és máig egyetlen Népegészségügyi Karának alapítója vezeti azt a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott kutatócsoportot is, amely hazánkban elsőként kezdett népegészségügyi, epidemiológiai kutatásokkal, azok fejlesztésével foglalkozni, így munkájuk ezen a tudományterületen hiánypótló jelentőséggel bír. Az MTA-DE Népegészségügyi Kutatócsoport 2007 óta a hazai egészségpolitikai döntés-előkészítés támogatása mellett feladatának tekinti a kutatási eredmények nemzetközi szintű megismertetését és elismertetését. Ádány Róza vezetése alatt a kar szoros együttműködést alakított ki a WHO-val.
Szerző