Csúcsra jár a kampány, ezt jelzi, hogy pezseg az emberekben a választási kedv: a szavazók mintegy 80 százaléka állítja, hogy biztosan elmenne voksolni, ha most vasárnap lenne az országgyűlési megmérettetés. A legaktívabbak az MSZP szimpatizánsai 90 százalékos részvételi hajlandósággal, a második helyen a Fidesz szavazói állnak, akiknek 81 százaléka támadná az urnákat, de a bizonytalanok majdnem 60 százaléka sem maradna otthon.
Nem véletlen, hogy a Fidesz népszerűsége, ha lassan is, de izmosodik – a kormánypártot a Publicus Intézet szerint a biztosan szavazó pártválasztók 54 százaléka kedveli. Az MSZP és a Párbeszéd szövetségére a biztosan voksolók 16 százaléka szavazna. A Jobbiké a harmadik hely 14 százalékkal. Az 5 százalékos bejutási küszöbnél (és ebből a szempontból mindegy, hogy honi parlamenti vagy EP-választásról van szó) a DK áll, a formációval a biztos pártválasztó szavazók 5 százaléka rokonszenvez. A Momentum és az LMP a „biztosak” 3-3 százalékát tudhatja magáénak.
Amelyek a DK-t biztosan belövik Brüsszelbe, és a Momentum is átbukhat az ötszázalékos küszöbön. (Az MSZP és a Jobbik esetében ez nem kérdés, az LMP ebben a verzióban sem bejutó. Arról, hogy az EP-választásra melyik párt milyen támogatottsággal fut rá, a Publicus Intézet oldalán található ábra mesél.)
A pártlogika viszont attól függetlenül működik, hogy belpolitikai vagy uniós meccsről van szó: az emberek majdnem háromnegyede ugyanis úgy szavaz, ahogy egy hazai választáson is tenné. (Persze számosan állították, hogy az adott formáció programja alapján voksolnak, de mint kiderült, az EP-választási elképzeléseket az emberek 56 százaléka is csak nagyjából ismeri, 32 százaléka pedig sehogy.)
Épp ezért meglepő, hogy arra a kérdésre, miszerint az EP-, vagy az önkormányzati választás fontosabb, az emberek 61 százaléka válaszolta, hogy mindkét választás ugyanolyan lényeges, illetve a „brüsszeli voksolás” a fajsúlyosabb kérdés. Különösen a Fidesz-támogatók álláspontja meglepő, ugyanis ennek a körnek 38 százaléka tartja egyenrangúnak a két választást, 35 százaléka az EP-voksolást véli fontosabbnak, és mindössze 22 százalék sorolja első helyre az önkormányzatit. (Minden más párt esetében az önkormányzati választás a hangsúlyosabb.) A Fidesz rangsort vélhetően a kormánykommunikáció alakítja, sikerrel megy át, hogy az EP-választás a migránsáradat elkerüléséről szól, illetve egyfajta szabadságharcként értelmezhető az elnyomó EU-val szemben.
Abban viszont mindenki egyetért, hogy az EU-választás a pénzről szól és hozzájárulhat az uniós pénzek tisztább elosztásához, hatékonyabb felhasználáshoz – a Fidesz hívei is ezt gondolják, mégpedig 59 százalékos többséggel. Ez azért különösen fontos, mert a jelek szerint a kormánypárt hívei is aggódnak amiatt, milyen pozíciókat harcolhat ki Magyarország a következő 2021 és 2027 közötti uniós pénzügyi ciklusban. Ezt az aggodalmat jelzi, hogy miként vélekednek a kormánypárti szimpatizánsok az Európai Néppárt és a Fidesz viszonyáról (és utóbbi tagságának felfüggesztéséről a legerősebb uniós pártcsaládban).
Ugyanis a fideszesek 52 százaléka egyöntetűen azt vallja, hogy Magyarország érdekkérvényesítő pozíció egyértelműen romlanak, ha kirúgják a Néppártból. Így nem meglepő, hogy a kormánypárti hívek többsége simán elfogadná azt, ami ellen a kormány ágál: egyrészt csatlakozna az európai ügyészséghez, másrészt rábólintana, hogy a támogatásokat a jogállam működéséhez (például a bíróságok függetlensége) kössék.
