Vasvilág: harcok, gyűlöletkeltés, tömeges menekülés, vallási ellentétek

Publikálás dátuma
2019.05.09. 10:30

Fotó: Vajda József
„Fuss! Menekülj!” – e baljós felszólítással indul Sándor Iván új regénye, melynek cselekménye a 16. századi Németalföldön játszódik. Az olvasó nem szívesen élne ebben a világban.
Mindenfelé kegyetlen spanyol katonák garázdálkodnak, a férfiakat leöldösik, a fiatal fiúkat elhurcolják, a nőket megerőszakolják. Törnek-zúznak, fosztogatnak. Vonulásuk előtt az utakat elárasztják a menekülők. Éhínség dúl, az egykor virágzó városok köztereit alkalmi temetőnek használják. Megszűnt a jogbiztonság, mindenki ki van szolgáltatva a hódítók szeszélyeinek, bármi megtörténhet. Ráadásul a németalföldiekre kívülről sújtó bajokat belső konfliktusok tetézik: tobzódik ugyanis az idegenellenesség, az antiszemitizmus. Azok, akiknek még van otthonuk, részvétlenül elzárkóznak a menekültektől, s a kutyákat uszítják rájuk. A babonás falusiak azt hiszik, a zsidók rontást hoznak a helybéliekre, ők terjesztik a betegségeket, ezért kíméletlenül leszámolnak velük. A gazdagok lelketlenül kiszipolyozzák a szegényeket, akiket viszont módszeresen fellázítanak, így szörnyű pusztításokkal torolják meg a sérelmeiket. A városokban besúgók faggatják a járókelőket. Homo homini lupus… Nem véletlen tehát, hogy Sándor Iván regényének fiatal hősei mindenekelőtt biztonságra vágynak. Thomas apját megölik a katonák, menekülni kényszerül. Jensen vándorkomédiásnak áll, őt és a társulatát azonban nem csak a foglalkozásuk tartja szüntelen mozgásban, hanem a megszálló csapatok kikerülésének elemi szándéka is. A szépséges Eliz akkor némult meg, amikor kastélyukat felgyújtották, szüleit pedig lemészárolták a fellázadt parasztok. A menekülés, a védtelenség hozza össze őket, együtt keresik a túlélés lehetőségeit. Ám hamarosan ki kell derülnie: itt senki. sehol sincs biztonságban. Az állandó életveszély közepette megnövekedik a lelki fogódzók igénye. Az ősök példájának, a hagyomány tiszteletének jelentősége ebben rejlik. „Thomas mindig úgy kezdett beszélni, hogy az első szó az volt: apám. Apám mondta, apám írta, apám fordította.” Zsákjából minden este szinte kényszeresen előveszi apja Hérodotosz-fordításának megmaradt lapjait, valamint azokat a tárgyakat, melyeket menekülése során szerzett: egy rabbi képét, zsidó könyveket. Kulturális relikviákat, melyek a múltat, a történelmet megidézve segítenek elviselni a jelen borzalmait. De ugyanez a menedékkeresés, a mindennapok reménytelenségéből való kiemelkedés szükséglete készteti Jensent a régi történetek színpadi előadására, Elizt pedig a zenélésre. A művészet, a kultúra és az egymás iránti szolidaritás a pusztító káosz közepette is ad némi otthonosságot. A kavargó erőszak elszakítja egymástól a regény szereplőit, a szerző homályban hagyja, hogy egyáltalán túlélték-e az újabb próbatételt. Méghozzá tudatosan, mivel nem a történet konvencionális lekerekítése az igazán fontos, hanem az az üzenet: ezek a fiatalok a kor szörnyűségei ellenére – részben épp kulturális kötelékeik és eredendő ártatlanságuk révén – megőrizték emberségüket. Természetesen, A hetedik nap nem valamiféle kulcsregény, hanem autonóm mű, melynek összetett világát önnön belső törvényei alakítják. Ugyanakkor Sándor Iván utal arra: „azért helyeztem alakjaimat a tizenhatodik századba, mert az akkori világ ismerős lehet a mai olvasónak: harcok, gyűlöletkeltés, tömeges menekülés, vallási ellentétek: vasvilág”. E mélyen érthető – sőt: tiszteletre méltó – írói szándék csak felerősíti a mű azon olvasatát, mely a gyűlöletkeltéssel szemben a nagy európai humanista hagyományra apellál. Az értelemre és a tisztességre. 
Frissítve: 2019.05.09. 11:08

Újrafordítják Shakespeare-t - mégpedig keresztrejtvényként

Publikálás dátuma
2019.05.08. 19:19

Fotó: Szalmas Peter / ALL RIGHT RESERVED
A Gyulai Várszínház idén 56. évadában június 26. és augusztus 13. között hét héten zajló művészeti programokkal és öt új premierrel várja a közönséget. A fiatalokból álló Sztalker Csoport második önálló bemutatóját viszi Gyulára, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című produkciót Ifj. Vidnyánszky Attila rendezi. Vecsei H Miklós (képünkön) újrafordította Shakespeare vígjátékát. Elmondta, hogy nincs szükség új Shakespeare-fordításra, de alkotótársaival ők egyfajta keresztrejtvényként fordítanak Shakespeare-t. Darvasi László Karády Katalinról írt egy monodrámát Karády zárkája címmel, melyet Béres László rendez, Karádyt Bartha Boróka játssza. Árkosi Árpád Hemingway regénye alapján Az öreg halász és a tenger egy színészre, Bicskei Istvánra komponált színpadi játékát adaptálja színpadra, Szelevényi Ákos dzsesszzenész és Hajdu Imelda közreműködésével. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház Nonprofit Kft. ügyvezetője  elmondta idén három pilléren nyugszik a sorozat: a Weöres Sándor napok, a hagyománnyá vált Shakespeare-fesztivál és az Erdélyi Hét emelkedik ki a széles kínálatból.  A 15. alkalommal megrendezett Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon idén csak komédiák szerepelnek; a magyar mellett francia, orosz, iráni, grúz és olasz színházak előadásait is megtekinthetik az érdeklődők.  
Szerző

Életmáglya

Publikálás dátuma
2019.05.08. 12:30

Fotó: gbrci/Geisler-Fotopress / AFP
„Tudod, hogy hívják a fákat az erdőtűzben? (…) Üzemanyagnak. És tudod, hogy hívják azokat a fákat, amiket nem vágtak ki, mire áthalad ott a tűz? (…) Az álló halottak.” Richard Ford, a világszerte ismert amerikai szerző, számos kitüntetést elnyert már, sőt, az Independence Day című 1995-ös regénye megkapta a Pulitzer és a PEN/Faulkner-díjat is, ezzel pedig az első olyan mű lett, amely mind a két rangos amerikai elismerést bezsebelte. Szerzeményeit a nyelvi minimalizmus, a szereplők hiteles ábrázolásának megragadására és a mögöttes tartalmak, belső monológok elhagyására való törekvései miatt, a „dirty realism” azaz „piszkos realizmus” irányzatába sorolják. A magyarul Berta Ádám fordításában megjelent, Vadon című, 1960-ban, a montanai Great Falls városkában játszódó, a háromfős Brinson család életének egy rövid epizódját, a 16 éves Joe szemszögéből elbeszélő regényét, a kamasz fiú, szülei iránt érzett intenzív érzelmeiből fakadó elfogult elbeszélésmódja teszi igazán egyedülállóvá. Egy hajdan boldog, de immár széthulló félben lévő házasság bukásának, egy még félig gyerek fiú ártatlansága elvesztésének, és felnőtté válásának apránként kibontakozó, ám töretlenül a drámai végkifejlet felé tartó története ez, melynek hátterében az emberi érzelmek összetett rétegzettsége, kifürkészhetetlensége lapul. Sallangmentes, erőteljes elbeszélése egy hétköznapi, egyszerű történetnek, aminek, már felütésében megsejthetjük a végzetes szikrát, azaz a „happy end” elmaradását. Az életmáglyán mind megégetjük magunkat. A kérdés csak az, ki marad állva a pusztító lángjátékban.   

Infó:

Richard Ford: Vadon Athenaeum 2019.

Szerző
Frissítve: 2019.05.08. 19:27