Hamis Mussolini-nosztalgia és profi propaganda

Publikálás dátuma
2019.05.09. 07:30

Fotó: Facebook
A mai olasz vezetés, Matteo Salvinivel az élen, mintha fel akarná éleszteni a Duce által fémjelzett érát. A történelmi tények nem zavarják a Liga elnökét.
Évtizedeken keresztül tabunak számított Olaszországban, hogy politikusok Mussolini erkélyéről intézzenek szózatot a nemzethez. A Duce utoljára 1944. december 18-án beszélt az emberekhez a Forlíban található Palazzo Comunale balkonjáról. Az Emilia Romagna tartományban fekvő városka mindössze 15 kilométerre található Predappiótól, Mussolini szülőfalujától. Forlí arról is nevezetes, hogy a Duce itt akasztatott fel négy partizánt, akik előző nap fasiszta harcosokat öltek meg. A drámai időkre emlékeztető lámpatartó vasak még ma is állnak. A Saffi téren található palota is egy sötét kor emléke. Az ország vezető politikusai az utóbbi 75 évben nem is akarták bolygatni a múltat, eszük ágában sem volt, hogy a nagyvezér balkonját használják fel aktuális üzenetük közvetítésére. Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke azonban újabb tabut döntött le. E rossz emlékű balkonról beszélt hétvégén, és vetette fel, hogy kasztrálják azokat, akik szexuális bűncselekményeket követnek el, illetve óva intett egy brüsszeli „iszlám kalifátustól”. Emellett politikai ellenfeleit becsmérelte. Salvini kijelentései a lehető legkevésbé sem lephettek meg senkit. Az ijesztő inkább az, miként rehabilitálják manapság a fasiszta vezért, és teszik elfogadottá egykori cselekedeteit. Mint a La Repubblica emlékeztetett rá, nem csak a tartalom számít, hanem a forma is. Jelzésértéke van annak, ha a belügyminiszter az újfasiszták által viselt dzsekiben jelenik meg kedvenc focicsapata, az AC Milan meccsein, miként annak is, ha a Duce erkélyén bukkan fel. „Olyan politikai üzenet, amit komolyan kell venni, még mielőtt késő lesz” – írta a lap. A második világháború után több újfasiszta párt jelent meg az olasz politikai palettán. Most azonban rosszabb a helyzet, hiszen Salvini határozza meg az ország politikai irányvonalát, radikális fellépésével mind elfogadottabbá válik mindaz, ami néhány évvel, évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Mint a Neue Zürcher Zeitung a minap megjelent cikkében megjegyezte, létrehozták a „jó Duce” mítoszát, mindezt éppen száz évvel a fasiszta mozgalom létrejötte után. Salvini egy alkalommal azért méltatta Mussolinit, mert bevezette Olaszországban az idősgondozást. A Liga elnökét cseppet sem zavarták a történelmi tények, így az sem, hogy az intézkedés nem a vezér nevéhez fűződik. Önkéntesekből álló idősgondozói hálózat ugyanis már 1895-től létezett Itáliában, Mussolini ezt a rendszert finomította. Az általános nyugdíjrendszert pedig 1969-ben vezették be az országban. Ám nemcsak a szélsőségesek körében mossák tisztára az olasz fasiszta vezetőt. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke feltűnést keltett egyik márciusi megjegyzésével. Bár a Silvio Berlusconi volt kormányfő által fémjelzett Forza Italia politikusa elhatárolódott a fasizmustól, egy rádióinterjúban azt is mondta: Mussolini, azelőtt, hogy Hitlerrel szövetkezett, jót is tett Olaszországért. „Infrastruktúrát épített az országban. Utakat, hidakat és sportlétesítményeket épített, sok mocsarat is lecsapolt. Ha a tényeket nézzük, nem mondhatjuk, hogy semmit sem ért el” – hangoztatta. Később magyarázkodásra kényszerült, és azt bizonygatta, ő maga egész életében a fasizmus ellen harcolt, és a fasizmus az olasz történelem elmúlt századának legsötétebb időszaka volt. Francesco Filippi olasz történész nemrégiben megjelent „Mussolini jó dolgokat is tett” című könyvében veszi górcső alá azokat a legendákat, amelyek szerint az olasz fasizmus időszaka nem is volt vészes. Elterjedt például az a nézet, hogy akkoriban bezzeg pontosak voltak a vonatok. Ezt a hiedelmet Filippi arra vezeti vissza, hogy a Duce, miután 1922 után eredménytelenül próbálta meg orvosolni a vasút problémáit, egyszerűbb utat választott, és 1926-ban olyan dekrétumot bocsátott ki, amely kimondta: megbüntetik azokat, akik az anyaföld dicsőségét bemocskoló híreket terjesztenek. És ezek közé tartozott az is, ha valaki az olasz vonatok pontatlansága miatt dohogott. Ezt követően ez már nem is volt téma Olaszországban. Ugyanez az oka annak, hogy némelyek szerint akkor nem volt ekkora a bűnözés, a korrupció, és a maffia sem volt annyira erős, mint a második világháború után. Ha valami működött a fasizmus idején, az a propagandagépezet volt. A világhírű író, Umberto Eco egy ízben találóan jegyezte meg, hogy Mussolininek semmiféle filozófiája nem volt, csak a retorikájára tudott építeni – emlékeztetett az NZZ. Filippi szerint ennek hatásai mind a mai napig érzékelhetőek, a fasizmusról szóló álhírek az akkori jól működő álhírgyárra vezethetőek vissza. Akkor államilag terjesztették a „fake news”-t, így például azt is, hogy a fasiszta rezsimben olyan lelkesen építettek utakat, illetve szociális lakásokat, mint korábban senki az olasz történelemben. Filippi azonban könyvében levezette, az igazság az, hogy ezen a téren is sokkal kevesebbet tett elődjeinél. A történész cáfolja azt az egyébként abszurd állítást, amely szerint a Duce sikeres hadvezér és nagy államférfi volt. A fasiszta éra iránt nosztalgiát érzők ezért hajlamosak emberarcú diktatúráról beszélni. Az afrikai gyarmatokon való embertelen fellépés, illetve az 1938-ban bevezetett faji törvények azonban egyértelműen bizonyítják, hogy ebből egy szó sem igaz. A fasizmus mérlege valójában megsemmisítő. Mussolini nemcsak háborús bűnös és despota volt, lábbal tiporta az emberi jogokat, politikai ellenfeleinek tízezreit ölte meg, illetve küldte munkatáborokba. Becslések szerint rezsimje egymillió ember haláláért volt felelős. Nem is szólva arról, hogy valójában a gazdaság a húszas évek közepétől gyengén teljesített, rohamosan adósodott el az ország.
80 százalék A gazdaság ekkora hányada volt állami kézben 1939-ben a fasiszta Itáliában

Álságos állítások Francesco Filippi Az olasz történész könyvében tételesen cáfolja a Ducéről szóló álhíreket

Frissítve: 2019.05.09. 09:53

Szabad szemmel: Szemtelenség, amit Orbán művel a Néppárttal

Publikálás dátuma
2019.05.09. 07:02

Nemzetközi sajtószemle, 2019. május 9.
Süddeutsche Zeitung A lap szerint szemtelenség, amit a Fidesz művel az Európai Néppárttal. Orbán Viktor mást ért közös értékeken, mint a párttársai. Számára a pénz beszél. Legyen szó a kereskedelemről, vagy a tagságból következő szerkezeti támogatásokról. Az EPP-nek viszont fontos az olyasmi, mint liberalizmus, jogállam, sokszínűség, szabad társadalom. A magyar vezető ezzel szemben nem sokat tud kezdeni ezekkel a fogalmakkal. Még rosszabb, hogy Orbán illiberálisnak nevezi magát. Veszélyezteti Magyarországon a sajtó, az egyetemek és a civilek szabadságát. Brüsszel, sőt, saját pártkollégái ellen uszít, lásd Junckert. Majd megvonja a támogatást Webertől. Ez a fajta tekintélyelvű, szabadságellenes politika nem a korszerű Európa, hanem a Varsói Paktum régi, kommunista diktatúráinak szellemét árasztja. Orbán tehertétel a kereszténydemokraták számára. Belső ellenség. Már rég ki kellett volna hajítani. Ha ez nem következik be, akkor csak remélni lehet, hogy végre megy a saját akaratából.    New York Times  A populisták nem vesztenek választásokat – írja Jan-Werner Müller, miután Erdogan nyíltan antidemokratikus eszközökkel elérte, hogy megismételjék a helyhatósági választásokat Isztambulban. Vendégkommentárjában a Princetoni Egyetem tanára rámutat, hogy sok olyan vezető van, mint a török elnök, pl. Orbán vagy Trump. Utóbbiról joggal lehet feltételezni, hogy nem ismeri el a vereséget jövőre, ha csak kis különbséggel marad alul. Ő és a hasonszőrűek ugyanis azt vallják, hogy kizárólag ők képviselik az „igazi” népet. Aki nem őket támogatja, az nem is tartozik a közösséghez. Ebből logikailag következik az az érvük, már ha netán kikapnak, hogy valakik elhallgattatták a mellettük álló többséget. A bűnös titokban manipulálta a körülményeket, az emberek ezért nem az igazi képviselőjükre voksoltak. Vagyis csalás történt, de a populistáktól nem idegen az összeesküvés elmélet sem. A kudarcra akkor is van magyarázatuk, ha már évek óta kormányoznak és minden valószínűség szerint a maguk javára módosították a választási törvényeket. Ilyenkor gyanús külföldi eliteket, vagy befolyásos idegeneket szoktak megvádolni. Ezt persze könnyebb megtenni a magyaroknál vagy a törököknél, mint az USA-ban. De azért legutóbb még Trump is megpróbálta burkoltan antiszemita vádakkal lejáratni Clinton kampányát. Ebben a helyzetben az egyik megoldás, hogy akkora győzelmet kell aratni, ami eleve kizárja minden manipuláció gyanúját. Azon kívül több nemzetközi megfigyelőt kell meghívni, persze ez sem szavatolja, hogy a populisták belenyugszanak az eredménybe. A kleptokraták számára a vereség létveszélyt jelenthet, ha úgy érzik, hogy az eddigi palota helyett a börtön várja őket. Ennélfogva a demokrácia védelmében időnként tanácsos futni hagyni őket, a pénzük és politikai családjuk egy részével együtt. 
Frankfurter Rundschau  A lap úgy látja, hogy a Fidesz támogatása nélkül nehéz lesz Webernek elnyernie a Bizottság elnöki tisztét. Az biztos, hogy a magyar vezető cserbenhagyta a konzervatívok jelöltjét, aki azonban nem sok szót vesztegetett a döntésre. A zöldek listavezetője ugyanakkor úgy gondolja, hogy a fejlemény blamázs a bajor politikus számra, hiszen az nagyon sokáig kiállt Orbán Viktor mellett. Olyannyira, hogy pár hete Budapesten még személyesen igyekezett megelőzni a Fidesz kizárását. Ezután jött a felfüggesztő határozat és Weber úgy gondolta, hogy jó kompromisszum született. Amúgy saját magát szívesen nevezi hídépítőnek, és úgy véli, hogy ilyen közvetítésre főként a Kelet és Nyugat között van szükség. Hogy megválasszák, ahhoz a csúcsjelölt rászorulhat a zöldek és a liberálisok támogatására, de lehet, hogy azt pont azért tudja a vártnál könnyebben megszerezni, mert Orbán kiállt mögüle. A magyar kormányfő azon sértődött meg – hat hét elteltével -, hogy Weber kijelentette: nem szeretne a szélsőjobb voksaival a Bizottság élére kerülni. Lehet, hogy nem sikerült a hídépítés? Viszont a politikus a végén mégiscsak megszólalt, kijelentve, hogy mennie kell a Néppártból annak, aki már nem hisz a közös értékekben. Timmermans szerint ezt már sokkal korábban is közölhette volna. Kurier Cseppet sincs könnyű dolga a magyar ellenzéknek az illiberális Magyarországon: még a választási hadjárat finisében sem tud sok plakátot kiragasztani és alig jut reklámlehetőséghez a tévékben is. Az Osztrák Néppárt listavezetője úgy értékeli, hogy politikáját tekintve a vitatott Orbán Viktor már régóta a jobboldali populistákhoz tartozik. És amit azóta mondott, illetve csinált, amióta a Fideszt felfüggesztették a Néppártban, az gyakorlatilag a kilépéssel egyenlő. Ezért Karas szerint a magyar kormánypárt ősztől nem lesz az EPP tagja. Hogy mennyire más úton jár, mint az európai konzervatívok, az jól látszik azon, mennyire nem engedi korteskedni az ellenoldalt. A MSZP pl. 5 percnyi időre kapott ígéretet az állami televíziótól. Mármint összesen, az egész kampány során. E tekintetben Magyarország erősen tart vissza a múltba. Ezért a szocialisták kénytelenek közvetítőkön keresztül plakáthelyeket bérelni. De így is csak 300 hirdetést tudnak kiragasztani, míg a Fidesz 20 ezret.  Korlátozzák a választási gyűlések lehetőségét is. És akkor még ott van a Számvevőszék, amely kemény bírságot szabott ki például a zöldekre. A Fidesz költségvetését viszont egyáltalán nem ellenőrzi. Az MTI nem számol be az ellenzéki pártok sajtótájékoztatóiról, ugyanakkor a hivatalos propagandát normális hírek formájában közli. És ha ellenzéki politikusok netán interjút adnak a köztévé ún. újságíróinak, maguk is felvetetik a beszélgetést, nehogy az MTVA meg tudja hamisítani az anyagot.    Yahoo/AP  Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága megdöbbentőnek és a nemzetközi, illetve uniós jog durva megsértésének minősítette, hogy Magyarország két afgán családot is kitoloncolt Szerbiába. A négy felnőttet és 7 gyereket az éjszaka kellős közepén, néhány órányi időkülönbséggel tették át a határon. Emberi jogi szervezetek szerint odaát senki sem várta őket a senki földjén, de egyébként is teljesen szokatlan, hogy éjjel deportáljanak bárkit is. Ugyanakkor az Európai Emberi Jogi Bíróság egy harmadik afgán család esetében felfüggesztette a hasonló magyar eljárást. Akiket visszaküldtek, azok közül egy 16 éves fiatal immár Szabadkán elmesélte, hogy a magyar hatóságok úgy bántak velük, mint az állatokkal. Még az sem érdekelte őket, hogy az anyja terhes. Egyébként több mint két évet vártak szerb földön, hogy menedéket kérhessenek Magyarországon, mert nem akartak illegálisan belépni. A tranzitövezetben jó három hónapot töltöttek el, amikor elutasították a keresetüket. A fiú azt mondja, igazából meg sem vizsgálták az indokokat és hiábavaló volt a fellebbezés is. A végzést egy nappal korábban kapták meg, majd érkeztek is a rendőrök, hogy a kerítés egyik kapuján át visszaküldjék őket a szerbekhez. A világszervezet illetékes főbiztosa egyetért azzal, hogy Bevándorlási Hivatal félvállról vette az ügyet, amit Grandi igencsak sajnálatosnak minősített, a bánásmóddal együtt.  BBC Magyarország igazából Afganisztánba akarta deportálni mind a három érintett afgán családot, de ez nem sikerült, noha az egész eljárás azt volt hivatott igazolni, hogy a kormány mennyire el van szánva az „illegális migránsok” elleni harcban, közvetlenül az európai választás előtt. Az egyik anya, aki négy gyerekével próbál menedéket kapni, azt mondta, hogy legálisan érkeztek, ám egy zárt táborban tartották őket. Ők azok, akik érdekében közbeavatkozott a nemzetközi bíróság, miután az egyik fiú két hónapja szívműtéten esett át. A másik családnál a 35 éves, várandós anya elájult, amikor közölték velük, hogy menniük kell. De azt legalább ők dönthették el, hogy Szerbiát választják, miközben Budapesten már várakozott a gép, hogy visszavigye őket Afganisztánba. Ez utóbbi akcióban közreműködött volna a Frontex. A jelentés kiemeli, hogy mindhárom família jó két évet vesztegelt szerb földön, amíg – legálisan – végre bejutott Magyarországra. Léderer András, a Helsinki Bizottságtól azt mondja, az illetékes hatóság nem nézett érdemben utána a kérelmeknek. Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint jogsértő, hogy automatikusan elutasítják a beadványt, ha valaki biztonságosnak minősített államon keresztül érkezik. Egyébként az afgánok elmesélték, hogy miután megszületett az elutasító végzés, onnantól kezdve nem kaptak sem élelmet, sem gyógyszert.  Die Zeit Magyarországon rendkívül erős a rasszizmus és a hatóságok megtagadják a menedékkérőktől az élelmet a tranzitzónákban, hogy távozásra kényszerítsék őket. Erről a Helsinki Bizottság vezetője számolt be. Pardavi Márta azt mondja, az utóbbi 3 évben olyan gyakorlatot és retorikát tapasztalnak a hatóságok részéről, ami 10 éve még elképzelhetetlen lett volna. Európában azonban továbbra sem járja, hogy éheztessenek olyan embereket, akiket bezárnak. Hozzátette ugyanakkor, hogy az Emberi Jogi Bíróság felfüggesztő határozata nem elegendő, itt kötelező jogi döntésre volna szükség, hogy ellátást kapjanak a menedékérők. Egyébként jelenleg naponta csupán két kérelmező léphet be a tranzitövezetekbe. Ezek gyakorlatilag fogolytáborként működnek, a Helsinki Bizottság képviselői már egyikbe sem mehetnek be, csakis az ügyvédek, akik ellátják a menekültek képviseletét. Viszont utóbbiak nem kapnak immár pszichológustól sem segítséget. A szakértő azt mondja, hogy ezeket az embereket gyakorlatilag őrizetben tartják, de nem lehet ellene tiltakozni, mert a magyar fél szerint nem őrizetről van szó. Pardavi problémásnak tartja azt is, hogy ördögi körbe kerülnek, akik Szerbia felől érkeznek, mert esetükben automatikusan az a megítélés, hogy nem jogosultak a menedékre, hiszen biztonságos államból jutottak magyar területre. Ezért csak akkor van reményük a sikerre, ha fellebbeznek. Ügyük eljuthat egészen az Európai Bíróságig, ami több hónapot is jelenthet, ám a magyar kormány nem akar ilyen sokáig várni. Ezért vonja meg a táplálékot az érintettektől. De hogy hányan hátráltak meg, arról a civileknek nincsenek adataik. Viszont ha valaki mégiscsak maradhat, az nem kap semmiféle támogatást, csak NGO-kra támaszkodhat. Lakást azonban csak nehezen találnak, mert hat az idegenellenes propaganda. Ezért sokan továbbállnak Németországba, mivel onnan a Dublini rendszer ellenére sem küldik vissza őket, hiszen Magyarországon nem részesülnek semmiféle védelemben. 
Szerző
Témák
lapszemle

Kurz véget vetne az egyhangú uniós szavazások gyakorlatának, így csökkenne Orbán zsarolópotenciálja

Publikálás dátuma
2019.05.09. 00:00

Fotó: Askin Kiyagan / AFP
Magyarország véleményére nem sokat adnak Európában, ami az EU jövőjéről alkotott elképzelésekből is kitűnik. A populistákhoz való dörgölőzés teljesen kontraproduktív.
Az európai parlamenti választás közeledtével mind több elképzelés lát napvilágot arról, miként nézzen ki a jövő Európai Uniója. A reformtervekből kitűnik, Magyarország nem sok jóra számíthat, ha továbbra is semmibe veszi a demokráciát. Különösen erős figyelmeztetések érkeznek a mérsékelt európai jobboldaltól, kivált azóta, hogy felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppártban (EPP). Sebastian Kurz osztrák kancellár múlt csütörtökön állt elő terveivel egy interjúban. Javaslatait csütörtökön tárja az Európai Unió állam- és kormányfői elé az informális nagyszebeni csúcstalálkozón. Eddig Emmanuel Macron francia elnök és Annegret Kramp-Karrenbauer, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke vázolta elképzeléseit. Pontosabban utóbbi inkább Macron víziójára reagált, azzal, hogy mit nem támogat a francia elnök reformterveiből. Sebastian Kurz viszont átfogó javaslatokat terjesztett elő, amelyek bizonyos tekintetben reálisabbak Macron elgondolásainál, abból a szempontból viszont csekély az esély a gyors megvalósításukra, hogy az EU alapszerződéseinek módosítását igénylik. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a ratifikáció folyamatát keresztülvinni szinte a lehetetlennel egyenlő. Kurz javaslatait mégsem lehet félvállról venni. Az osztrák kancellár ugyanis az EPP pártcsaládjának egyik legnépszerűbb személyisége. Hiába a német CSU politikusa, Manfred Weber a listavezető, Kurz véleményére ad a néppártiak jobb- és balszárnya is. Akár évtizedekig a konzervatív blokk meghatározó személyisége lehet, hiszen mindössze 33 éves, és képes arra, hogy távlatokban gondolkodjék. Kurz felvetésének érdekes eleme, hogy deklarálja: a jövő Uniójának formálásakor nem számít bécsi koalíciós partnerére, az Osztrák Szabadságpártra (FPÖ), amely az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini által fémjelzett bevándorlásellenes blokkot erősíti. Nem kér Orbán Viktor legújabb barátaiból, ami azt jelzi: Weberhez hasonlóan Kurz is úgy gondolja, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal (és esetleg a Zöldekkel) tehetik le a jövő EU-jának alapjait. Felvetéseinek fontos eleme: fel kell hagyni azzal, hogy az érzékeny témákban (külpolitikai, adóügyi kérdések) a tagállamok egyhangú szavazatára legyen szükség. Ez érvágást jelentene a folyvást „lázadó” Magyarországnak, amely már sokszor vétózott meg közös külpolitikai állásfoglalásokat, de támadta emiatt Kurzot az FPÖ is. A kancellár szerint az EU alapszerződésének módosítására azért van szükség, mert a lisszaboni szerződés óta az Unió nagy változásokon ment keresztül, az euróövezeti, a menekült-, a klímaválságon, és mindez kiegészült a Brexit-káosszal. Szerinte véget kell vetni az Európai Parlament „vándorcirkuszának”, amelynek csak Brüsszelben kellene székelnie. Erről a felvetéséről azonban hallani sem akar Macron, Párizs számára hatalmas presztízsveszteséggel érne fel, ha bezárnák az EP strasbourgi központját. Az osztrák kancellár nem kíván változtatni az EU felépítésén, de az Európai Bizottság létszámának csökkentését indítványozza, az egyes biztosi posztokat pedig rotációs rendszerben töltenék be, mert szerinte több uniós biztos van, mint amennyi feladatkör. Párizzsal szemben nem akar közös uniós hadsereget, úgy véli, az egyes országoktól nem veheti át Brüsszel azt a döntést, mely válságövezetekbe küldjenek katonákat. Szankciókat követel azon tagállamokkal szemben, amelyek megsértik a pénzügyi előírásokat, de szigorú fellépést akar azon országok ellen is, amelyek demokráciaellenes intézkedéseket hoznak. Ez szintén komoly üzenet Magyarországnak. Az Európai Bizottság visszafogottan értékelte Kurznak a lisszaboni szerződés átírására vonatkozó javaslatát. Az EU egyik szóvivője szerint az uniós tagországoknak kell tárgyalniuk az Unió esetleges reformjáról. Ez persze még nem jelent kategorikus nemet a Bizottság részéről, és visszafogottabb is ez az értékelés ahhoz képest, ahogy Macron felvetéseit fogadták. Kurz nem ment bele abba a kérdésbe, ami a francia elnök és a CDU vezetője közötti vita alapját képezi, miszerint központosított EU-ra van-e szükség vagy sem. Franciaország már hagyománya miatt is a centralizálás híve. Németország ezzel szemben tartományokból áll, nincs egy kiemelkedően erős központ, így Berlin decentralizált EU-t képzel el, ami nem azt jelenti, hogy Brüsszel kezéből fontos jogköröket vennének ki. Kurz tervei bizonyos tekintetben fontosabbak is Magyarország szempontjából, mint Macron ideái. Miközben ugyanis az osztrák kancellár víziójában a demokráciaellenes intézkedéseket hozó országokkal szembeni fellépés is szerepel, Macron ezt a kérdést elnagyoltan kezelte. Márciusi, számos európai lapban megjelent cikkében a demokrácia védelmét célzó uniós ügynökség felállítására tett javaslatot, amely szakértőket küldene a tagállamokba, hogy megóvják az adott államban rendezendő választást a külső befolyásoktól, hackertámadásoktól, álhírektől. Azt is jelezte, lépéseket kell tenni azért, hogy „idegen hatalmak” ne finanszírozhassanak európai pártokat. E két felvetése inkább az orosz beavatkozást érinti, mintsem a demokrácia alapértékeit semmibe vevő tagállamokat. Terveit a sárga mellényesek hónapok óta tartó tüntetései is befolyásolták. Ettől függetlenül azért az közismert, hogy a francia elnök enyhén szólva nem szíveli a magyar kormányfőt. Annegret Kramp-Karrenbauer elképzeléseit túlzás lenne víziónak nevezni (nem is ez volt a célja), s elsősorban Macron gazdasági jellegű felvetéseire reagált, például elutasította a francia elnök azon javaslatát, hogy összeurópai minimálbért vezessenek be. A német álláspont lényege: hallani sem akarnak olyan ötletekről, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy Berlin fizesse meg mások adósságát. Arról sem elmélkedett, mi történjék a demokráciával szembemenő országokkal. Ám ez még nem jelenti azt, hogy ne támogasson egy olyan alapszerződés-módosítást, ami szankciókat követelne ezen államokkal szemben. Annál is inkább, mert többször is keményen bírálta a Fideszt, és az elsők között jelentette ki, hogy a magyar kormánypártnak az EPP-ből való távozására számít, miután Orbán azt közölte, nem támogatja Manfred Weber megválasztását az Európai Bizottság elnökének. Mindezek azt jelzik: drámai léptékben távolodik Magyarország az EU magjától.