Miért is tátonganak üresen a lelátók a stadionokban?

Publikálás dátuma
2019.05.09. 11:00

Fotó: Vajda János / MTI
Amikor még színvonalas, szórakoztató focimeccseket lehetett látni a magyar élvonalban, akkor a kieső csapatok meccsein is tízezer felett volt az átlagnézőszám.
Tudományos magyarázatot olvastam arról, miért lézengenek a nézők a magyar stadionok túlnyomó többségében. Azért, mert a rendszerváltás előtt egyrészt mindenáron felül akartuk múlni a Nyugatot, másrészt nagyon le akartuk győzni a Szovjetuniót. Ebből kifolyólag eredmény-központúvá vált a magyar sport, és azon belül a futball, tehát korántsem a szórakozás egy formája lett belőle, ahogyan az a fejlett országokban történt.
Elöljáróban hadd szögezzek le két tényezőt. Az első: nem Keletről, hanem Nyugatról származik az a mondás, mely szerint „csalódást kelt, ha azt hallom, a labdarúgás élet halál kérdése; sokkal több annál”. A futball lényege ugyanis nem egyszerűen a gól, a csel vagy a finom passz, hanem az egészen rendkívüli társadalmi hatás. (Globális – tenném hozzá, ha nem tudnám, hogy e jelző a mai Magyarországon már-már szitokszónak minősül.) A szociális-kulturális befolyás persze csak megfelelő színvonallal képzelhető el, de nem mondható más az egyszerű szórakoztatásról sem, mert a nívótlan focika alkalmatlan még a szimpla kikapcsolódásra is. 
Az alapvetés után ki lehet térni arra, hogy a valódi magyar labdarúgás története nem csupán az eredményhajszolás históriája. A legelső vonalban persze évtizedeken át a legmagasabban volt a léc, de ahol tudás van, ott – magától értetődően – mérce is létezik. (Tudják, hány ország válogatottja vívott legalább két vb-döntőt? Alig kilencé: Argentínáé, Brazíliáé, Csehszlovákiáé, Franciaországé, Hollandiáé, Magyarországé, Németországé, Olaszországé, Uruguayé.) De szálljunk lejjebb: Miskolcon két egymást követő esztendőben – 1966-ban és 1967-ben – előbb 27 ezer, majd 28 ezer néző fogadta a Vasast, jóllehet az évadot a kilencedik vagy a hetedik helyen záró Diósgyőr nem is álmodhatott éremről. Még súlyosabb az az adat, hogy a jelenleg átlagban 3386 szurkolót felmutató Debrecenben volt olyan szezon, amelyben az FTC-t és a Honvédot 22 ezer, a Csepelt, a Dorogot, az MTK-t, a Szegedet, a Tatabányát egyaránt 20 ezer, a Pécset 18 ezer, az Újpestet 15 ezer, a Vasast 14 ezer drukker várta a nagyerdei sporttelepen. Abban az idényben (1960/61-ben) a DVSC nemhogy sikersorozatot produkált volna, de éppenséggel kiesett. Akárcsak az 1981/82-es évadban az Ózd, amely az FTC-vel 20 ezer, a Diósgyőrrel 18 ezer, a Győrrel és a Honvéddal egyformán 15 ezer, a Békéscsabával 14 ezer, még a Volánnal is 10 ezer néző előtt találkozott odahaza. 
Azért voltak ily sokan, mert a sereghajtás ellenére is élményt ígért a megannyi másfél óra (naná, Debrecenben például olyan hátul kullogókkal, mint Kertész Tamás, Puskás Lajos, Zilahi Zoltán), s így gondolták ezt egyéb olyan helyeken is, ahol szintén szóba sem kerülhetett az első osztályú bajnoki cím. Mégis előfordult Békéscsabán 15 600-as, Zalaegerszegen 15 533-as, Pécsett 15 385-ös, Nyíregyházán 14 146-os, Szegeden 13 077-es, Tatabányán 11 154-es, Szombathelyen 10 933-as évi nézőátlag. Azokban az időkben, amikor szinte garantált volt a futball. (Azért szinte, mert minden egyes meccsen nem szökhetett az egekbe a színvonal.) Magyarországon az emberek erről már több dekád óta leszoktak: előbb a nemzetközi versenyképességről mondtak le, majd lassanként arról is, hogy három jó passzt lássanak egymás után. Azzal egyenes arányban távolodtak el egyre többen a sporttelepektől, amilyen mértékben mindinkább elmaradt a pályákról a futball. 
Ezért aztán a labdarúgás minálunk megszűnt közösséget képezni abban a nagyságrendben, amely mozgósító erőért a több mint sportágat csak bámulni lehet. S amilyen hosszú ideje tart a krízis, olyan elhúzódó lesz az újjáépítés (már, ha szakmai értelemben ténylegesen elkezdődik). José Mourinho edző bajnoki címre vezette a Chelsea-t, amikor bölcsen azt mondta: „Még legalább ötven évre van szükség ahhoz, hogy a Chelsea olyan márka legyen, mint a Manchester United.” A mostanában nagyrészt kiscsoportos modern stadionokat is kizárólag akkor lehet majd megtölteni, ha futball költözik beléjük.
Egyelőre vájt füllel sem hallani, hogy a labdarúgás csak úgy dörömbölne a kapun.
Szerző
Témák
labdarúgás
Frissítve: 2019.05.09. 13:17

Bódog Tamás: Jürgen Klopp a Liverpool sikerének titka

Publikálás dátuma
2019.05.08. 18:56

Fotó: PAUL ELLIS / AFP
Komoly hátrányból fordított, így továbbjutott a Barcelona ellen a Liverpool a labdarúgó BL-ben. Az angolok edzőjét jól ismerő Bódog Tamás szerint ez Jürgen Klopp sikere.
Pedig előzetesen minden a Liverpool ellen szólt. 
A Bajnokok Ligája tavalyi döntőjében a Real Madriddal szemben alulmaradó együttes két meghatározó csatára, Mohamed Szalah és Roberto Firmino nélkül, 3-0-s hátrányból kezdte az Anfield Roadon a keddi lapzártánk után befejeződő Barcelona elleni visszavágót, amely a hazai csapat 4-0-s sikerét hozta, így alighanem a sportág történetének egyik legnagyobb mérkőzéseként marad meg a rajongók emlékezetében. Két általában mellőzött futballista, Divock Origi és Georginio Wijnaldum két-két gólja kellett a hihetetlen fordításhoz, amely mögött azért jócskán ott áll a motiválás mestereként ismert vezetőedző is. 
„Ennek a sikernek a kulcsa egyértelműen Jürgen Klopp – felelte lapunk kérdésére Bódog Tamás, aki a kétezres évek elején előbb csapattársa, majd játékosa volt Kloppnak a Mainz csapatánál. – Rajta látod azt, hogy tényleg elhiszi, amit mond, nem csak beszél róla, valóban bízik és hisz is benne, hogy bármilyen nehéz feladatot meg lehet csinálni. Persze, ahhoz, hogy a játékosokat így fel tudja tüzelni és elhitetni velük, hogy képesek bármire, az is, kell, hogy a futballisták is bízzanak magukban, ám az edzőnek mindenképpen nagy a szerepe, volt játékosként tudom, milyen érzés az, amikor érzed, hogy az edző hisz abban, amit mond. A keddi eredmény meglepő, de én biztos voltam benne, hogy Klopp képes átadni azt a mentalitást a csapatnak, amely szükséges ahhoz, hogy megfordítsa a párharcot.”
No igen, Bódog Tamás tudja, hogy miről beszél – érdeklődésünkre visszaemlékezett 2001 februárjára, amikor Jürgen Klopp egyik napról a másikra labdarúgóból vezetőedző lett az akkor másodosztályú Mainznál. 
„Edzői pályafutásának elején még Klopp sem volt taktikai zseni, viszont a mentalitásából fakadó motivációs képességeinek köszönhetően még annál az akkor meglehetősen szürke Mainznál is elérte, hogy előbb a német másodosztály egyik élcsapata, majd elsőosztályú együttes legyen – folytatta Bódog. – Ha játékban vagy technikai tudásban nem is, de mentálisan erősebbek voltunk, mint az ellenfeleink, ez pedig egyértelműen az edző sikere volt.”
A 4-0-s sikert követő sajtótájékoztatón egyébként Klopp elárulta: a visszavágó előtt megmondta a futballistáknak, hogy lehetetlen küldetés a Barcelona kiejtése. „Elmondtam a játékosaimnak, hogy egyedül azért lehet bármennyi esélyünk, mert róluk van szó, és ők soha nem nyugszanak bele a vereségbe” – tüzelte futballistáit az 51 esztendős német tréner.
Motiváció mesterfokon. 
Ezek után ki-ki döntse el, hogy valóban csodával határos-e, hogy a Liverpool jutott be elsőként a sorozat június 1-i madridi döntőjébe.
Szerző

Fucsovics jó kezdés után kikapott Monfilstől

Publikálás dátuma
2019.05.08. 16:55
Illusztráció
Fotó: SVEN HOPPE / AFP
Fucsovics Márton szettelőnyről kikapott a francia Gaël Monfilstől szerdán a madridi salakpályás tenisztorna férfiversenyének második fordulójában.
A világranglistán 36. magyar játékos - aki a nyitókörben a belga David Goffint búcsúztatta - pályafutása során először csapott össze a 15. helyen kiemelt Monfilsszal.
A 32 éves francia már négy labdamenetet követően ápolást kért lábfájdalmai miatt, majd kétszer is elvesztette adogatását. Később a szervezőkkel is vitatkozott, de a nyíregyházi teniszező higgadt maradt, és 4:0-ra elhúzott, majd 33 perc elteltével szettelőnybe került.
A második játszmára Monfils varázsütésre magára talált: első adogatásaiból sokkal hatékonyabban teniszezett, mint korábban, így egyre nagyobb nyomást helyezett Fucsovicsra. A magyar játékos 3:3-ig tudta tartani adogatását, és bár francia riválisa 5:4-es vezetésénél még neki is volt egy bréklabdája, Monfils egyenlített.
A döntő játszma három brékkel indult, és bár a negyedik játékban - Monfils szervájánál - a 27 éves Fucsovicsnak megint volt lehetősége egyenlíteni, a francia tudta előbb megerősíteni a vezetését. A folytatásban is a nyolcszoros ATP-tornagyőztes rivális akarata érvényesült, így végül 1 óra 53 perces csata végén ő ünnepelhette a továbbjutást.

Eredmény: férfiak, 6,5 millió euró (2 milliárd forint) összdíjazás:

2. forduló (a 16 közé jutásért): Gaël Monfils (francia, 15.)-Fucsovics Márton 1:6, 6:4, 6:2

Szerző