Elszalasztott lehetőség

Nem vitathatom a Gulyás Márton által készített, Rablópártok című tényfeltáró film azon megállapítását, miszerint Seres Mária és férje az elmúlt két választás során kétmilliárd forintnál is több állami támogatást tüntetett el a hozzájuk kötődő kamupártok révén. Nincs rálátásom a szóban forgó ügyre. Amennyiben az SMS párt korábbi vezetője ígéretéhez híven beperli az aktivistát, a független (?) magyar igazságszolgáltatás feladata lesz majd a vádak igazolása vagy cáfolata, adott esetben az elkövetett jogsértések szankcionálása. Bízzunk benne, hogy még „a Szent Korona nevében” hozott ítélet is a valódi felelősöket sújtja hazánkban.
Én a Seres-ügy egészen más aspektusával kívánok foglalkozni. E sorok írójának tizenhárom esztendővel ezelőtt rendkívül tetszett a most „kamupárt-keresztanyaként” emlegetett építészmérnöknő kezdeményezése. 2006-ban már az egész magyar társadalom előtt nyilvánvaló volt a hazai politikai osztály egészének végtelen romlottsága, a mikszáthi művekben leírt „urambátyám” viszonyok dominanciája a magyar közéletben. A parlamenti patkó egymással acsarkodó frakciói között ritkán látható konszenzus uralkodott a törvényhozási képviselők különböző privilégiumait illetően. Az ominózus előjogok közül kirívóan irritálta a választópolgárokat a honatyák számla nélkül, gyakorlatilag bemondásra felvehető költségtérítésének arcátlan gyakorlata. Olyannyira, hogy rövid időn belül 600 ezren támogatták szignójukkal az ez ügyben kiírandó referendumot.

Soha vissza nem térő történelmi lehetőséget kapott az akkor regnáló szocialista-szabaddemokrata kabinet. Ha beáll a népszavazási kezdeményezés mögé, erkölcsi fölényre tesz szert a Fidesszel szemben,

egyúttal erősebb legitimációt és mélyebb társadalmi beágyazottságot nyer. A baloldal prominensei azonban járatlannak bizonyultak a hatalmi politikában, s elbizakodottá tette őket Gyurcsány Ferenc friss választási győzelme is. Engedtek a megélhetési politikusok nyomásának, és Göndör Istvánra bízták a dicstelen feladatot. Ő nem is tétlenkedett. Seres Máriával nem vállalta a nyilvános vitát, mert valószínűleg érezte: önnön álláspontja védhetetlen. Összefogott viszont a Fidesz-frakcióval, s egy törvényhozási manőver révén a létrejött „nagykoalíció” meghiúsította a szóban forgó népszavazást.
Nem csupán még meglévő erkölcsi tőkéjét tékozolta el a hazai baloldal ezzel a lépéssel. A társadalmi ellátórendszerek fájdalmas átalakításának kísérlete valószínűleg más fogadtatásra talált volna a lakosság körében, ha az akkori kabinet a parlamenti képviselőktől is megköveteli a puritanizmust. A Gyurcsány-kormány törekvései talán nem ütköztek volna akkora rezisztenciába, hogy Orbán Viktor kierőszakolhassa a baloldal számára végzetesnek bizonyult „szociális népszavazást”. Pár évvel később pedig nem született volna meg a Fidesz kétharmados győzelme, amelyet aztán alkotmányos puccs és az ország teljes lerablása követett Orbán oligarcháinak részéről.
Ismétlem: nem vitatom a Rablópártok c. alkotás megállapításait. De nekem Seres Máriáról akkor sem a kamupártok jutnak eszembe. Hanem a magyar baloldal elszalasztott lehetősége.
Szerző
Beck Tamás

Ahol sikerágazat az egészségügy

Tajvan idén 24 éve vezette be a teljes körű egészségügyi ellátási rendszerét. Az NHI – National Health Insurance, azaz Nemzeti Egészségbiztosítási Rendszer – számos alapvető, magas színvonalú szolgáltatást fed le, a megelőzéstől és a kezelésektől a rehabilitáción át a palliatív ellátásig.
A rendszer a világ egyik legjobb egészségbiztosítási rendszerének számít. Az Economist 2017-es egészségügyi ellátáshoz való hozzáférési listáján világszinten az NHI a 14. helyen áll, míg a Bloomberg Finance egészségügyi hatékonysági index listáján 2018-ban 9. helyezést ért el. 
A tajvani NHI rendszer sikere számos tényezőnek tudható be. Elsőként annak, hogy  egy fizetős modellben a befizetésekhez egyszerre járul hozzá maga a személy, a munkáltató és a kormány. Az extra díjak esetén is azok megállapítása a fizető keresetéhez igazodik, annak függvényében kerül megállapításra. Másodszor annak, hogy az egészségügyi kiadások átláthatósága és kézbentartása érdekében egy olyan fizetési rendszert vezettek be, mely felső határokat szab az állam számára az egészségügyi kiadások tekintetében. Ez a szint 2017-ben a GDP 6,4 százaléka volt – alacsonyabb, mint az OECD átlag. Ugyanebben az évben az NHI adminisztratív költségeit a teljes költségvetés 1 százaléka alatt tartották, ezzel egyidőben a népesség körében a rendszerrel való elégedettségi ráta 86 százalék volt. Harmadszor, az integrált megelőző egészségügyi szolgáltatások és a jól teljesítő területek megtámogatása, ösztönzése magas minőségű ellátást biztosít, és tovább ösztönzi a népegészségi színvonal javítását. Negyedszer, annak érdekében, hogy az egészségügyben az egyenlőtlenségeket csökkentsék, plusztámogatásokat vezettek be a hátrányosabb helyzetben levő csoportok - mint pl. az alacsonyabb keresetűek vagy a munkanélküliek – számára. 
A preventív és elsődleges egészségügyi ellátás biztosítása a legköltséghatékonyabb megközelítés az univerzális egészségügyi ellátás eléréséhez. A tajvani Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium olyan eszközöket fejlesztett, melyek a mesterséges intelligencia és a felhő alapú számítástechnika eszközeit használják az óriási adatbázis kiépítésére, mely anyag az elmúlt 24 évben gyülemlett fel. Például beindították a MediCloud rendszert, hogy az egészségügyi szolgáltatók lekérdezhessék a pácienseik egészségügyi adatait az NHI rendszeréből; a PharmaCloud rendszer pedig a felírható gyógyszerek tekintetében szolgáltat információt az orvosoknak és gyógyszerészeknek.
Tajvan hatalmas tapasztalatot szerzett azon a területen, hogy hogyan lehet kihasználni az információs technológiában megszerzett versenyelőnyt a szolgáltatások színvonalának és a népesség egészségének általános javításában. A WHO Health Workforce 2030 célkitűzéseire válaszul Tajvan számos ösztöndíjat és képzési programot is felkínált tajvani és más országbeli állampolgárok részére az orvoslás, a nővérképzés, a fogorvosképzés, az egészségügyi adminisztráció és közegészségügy területein. 
Ezen időkben, amikor az univerzális egészségügyi ellátás az egyik legsürgetőbb és legfontosabb feladat a világban, Tajvan aktívan felkínálja és szeretné megosztani a megszerzett tapasztalatait az egészségügyi reformok terén. Sajnos politikai akadályok miatt Tajvannak nincs meg a lehetősége, hogy részt vegyen a WHO döntéshozó szervének, a WHA-nak a munkájában, illetve hozzájáruljon ehhez. Az utóbbi két évben a WHO megtagadta a tajvani delegátustól a részvételt a közgyűlés munkájában - annak a delegációnak a részvételét, mely egy demokratikus és békés ország 23 millió polgárát képviselhetné. 
Ennek ellenére Tajvan továbbra is elkötelezett a regionális és globális egészségügyi kooperáció mellett, és szeretné megosztani tapasztalatait, kapacitását és reformjait azokkal az országokkal, amelyeknek erre szükségük van. Tajvan szeretné támogatni, hogy 2030-ra az univerzális egészségügyi ellátás realitássá váljék. 
Mindezen hátráltatások ellenére sürgetjük a WHO-t, hogy adjon pozitív választ Tajvan kérésére, hogy részt vehessen a WHA ülésein és az annak munkájával kapcsolatos technikai megbeszéléseken, mechanizmusokban és tevékenységekben. A WHO-nak a saját irányelvei szerint kell cselekednie, melyben szerepel a befogadás és az univerzális részvétel lehetősége bárki számára.
Szerző
Shih-Chung Chen

Én vagyok én…

Nem mondom, hogy egyik napról a másikra állt elő ez a helyzet, de végül is előállt. A napokban szinte minden bank minden ügyfele levelet kapott a számláját kezelő pénzintézettől, hogy személyesen azonosítsa magát. Amennyiben a vállalkozók, a magánszemélyek a megfelelően kitöltött és aláírt nyilatkozatot június 26-ig nem juttatják el a bankhoz, a bank a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint köteles megtagadni az érintett ügyfél megbízásainak és ügyleteinek teljesítését.  
Innen nézve korántsem üres figyelmeztetés a dolog, ugyanis egy 2017-es törvény értelmében minden üzleti kapcsolattal rendelkező jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselőjének és magánembernek ismételten nyilatkoznia kell a számla tényleges tulajdonosáról.

Nem is volna ezzel semmi baj, ha ebben a rendelkezésben nem szerepelne egy szócska: „ismételten”.

Mert akinek már volt bármiféle banki kapcsolata, az jól tudja, hogy a számla megnyitásakor alaposan igazolnia kellett magát.
Néhány éve még meg volt kötve a pénzintézetek keze, ha szigorúan tartották volna magukat a jogszabályhoz, nem lett volna szabad másolatot készíteniük az ügyfeleik igazolványairól. De megtették. Egyszer vállalkozóként magam is megpróbáltam tiltakozni az igazolványaim lemásolása ellen, de a tisztviselő megvonta a vállát, ha nem engedem, úgy is jó, de akkor menjek másik bankhoz, náluk ez a szabály. Pedig akkoriban még nem is volt annyira kíváncsi az állam a személyes adatainkra, mint mostanában.
Nem vonom kétségbe, a világ azóta nagyot fordult. Abban az időben szerte e hazában nem akadt egyetlen olyan mesterember sem annak az egyszerű parasztgyereknek a barátai között, akinek több száz vállalkozás lett volna a tulajdonában, s akitől ha megkérdezték a cégei számát, a buksiját kellett volna vakarnia. Arra sem volt példa, hogy valaki a vagyonbevallásában megfeledkezett volna egy-egy milliárdocskáról. Szívesen megnézném, ahogyan az ilyenek több száz cégük és a milliárdos magánvagyonuk esetében hogyan tesznek személyesen „vallomást” a bankjukban. Arra is kíváncsi volnék, hogyan nyilatkoznak majd azok, akik odakint dugják el a vagyonukat, vagy idehaza rejtik el ilyen-olyan magántőke-alapokban. 
Az élelmesebbek mindig megtalálják a módját, aligha akadnak fenn az állam hálóján azok, akiknek fenn kéne akadniuk, viszont alaposan megkeserítik a kisemberek életét. Több százezer hazánkfia keresi „migránsként” a kenyerét Európa számos országában, s ha nem szaladnak haza íziben igazolni magukat, hiába küldözgetik majd a pénzt a családjuknak, vagy a lakáshitelük törlesztésére, a bankjuk befagyasztja a számlájukat. Az itthon maradt feleségek, férjek, szülők nem mehetnek be helyettük kitölteni az értelmetlen kérdésekről szóló nyomtatványt, mert ezt csak személyesen teheti meg a számla tulajdonosa.
Ok, legyen. Ismételten igazolom magam, hadd lássák, hogy én vagyok én. Közben mormolom magamban a gyerekrigmust: ha én vagyok én, az állam a „te”, ki a nagyobb hülye, én vagy te?
Szerző
Somfai Péter