Orbán a Fehér Házban

Amikor ezeket a sorokat írom, a három nagy amerikai napilap még nem jelezte, hogy hétfőn Trump elnök Orbán Viktorral találkozik a Fehér Házban. A New York Times, a Washington Post vagy a Wall Street Journal még nem közölte a hírt, még nem kommentálta az eseményt.

A találkát David Cornstein amerikai nagykövet személyesen egyeztette a Floridában pihenő Trumpal. A hírt mégis Budapesten jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter, tehát nem a vendéglátó, hanem a vendég nevében. Ez azért történt így, mert a washingtoni külügyminisztérium emberei csak alig 48 órával Szijjártó bejelentése előtt kaptak értesítést a látogatásról. Mike Pompeo külügyminiszter, valamint Philip Reeker, az európai ügyek (magyarul is tudó) megbízott államtitkára éppen valahol Európában tartózkodik most, és a találka napján is ott lesznek, s így nem is vesznek részt a fehér házi úgynevezett munkamegbeszélésen. Nem tudták, vagy nem akarták az európai tárgyalásokat elhalasztani.

Érthető viszont, hogy a magyar kormány és sajtója miért csinál ekkora felhajtást a hétfői találkozó körül. Hadd lássa a magyar szavazó, hogy Orbán milyen fontos ember Washingtonban (is). Az „közös” magyar-amerikai fellépés a globális, internacionalista, kozmopolita, liberális, stb. ellenség ellen viszont az 1960-as albán-kínai szövetségre emlékeztet, amikor a két, akkor ortodox kommunista ország együtt bélyegezte meg a revizionista szovjet és jugoszláv árulókat. Egy kínai vezetőt akkor állítólag ez a felirat köszöntötte Tiranában: 820 millió kínai és albán együtt a revizionista ellenség ellen. A szövetség 818 millió kínaiból és két millió albánból állt. A mai felállás: 329 millió amerikai, 9 millió 660 ezer magyar. Ez így, együtt 338 millió 660 ezer – jól hangzik.

A valóságban miről szól ez a hétfői találkozó? Több mint húsz éve sürgeti Washington az orosz energia-függőség csökkentését, ez újra napirenden lesz. Washington azt is kéri, hogy Budapest ne vétózza meg Ukrajna nagyon is kezdetleges megbeszéléseit a NATO-val, ez napirenden lesz. Szó lesz a védelmi együttműködésről (a régi magyar-amerikai védelmi szerződés felújítását a magyar kormány végre aláírta, de a ratifikációt halasztgatja), és Orbán talán megígéri (mint 2001-ben tette, megtévesztően), hogy amerikai fegyvereket vásárol. Putyint sem lehet megkerülni: Trump és Orbán nyilván dicséri majd az „erős” orosz vezetőt, bár lehetnek ott olyan amerikaiak is, akik óvatosságra intik Orbán miniszterelnököt.

Nem kerül viszont szóba a Central European University sorsa. Vagy a magyar sajtó helyzete. Vagy a demokratikus értékek előmozdítása.

Ez az elnök más, mint elődei. Ez az Amerika nem az az Amerika. És ennek a nagykövetnek valamilyen konkrét eredmény híján szüksége van legalább egy ál-eredményre. Mint Orbán, ő is nagyravágyó, és hamarosan haza akar jönni. Kár, hogy manapság az ilyesmi számít – és nem az elvek vagy az értékek - az amerikai-magyar kapcsolatokban.