Orbán a Fehér Házban

Amikor ezeket a sorokat írom, a három nagy amerikai napilap még nem jelezte, hogy hétfőn Trump elnök Orbán Viktorral találkozik a Fehér Házban. A New York Times, a Washington Post vagy a Wall Street Journal még nem közölte a hírt, még nem kommentálta az eseményt. 
A találkát David Cornstein amerikai nagykövet személyesen egyeztette a Floridában pihenő Trumpal. A hírt mégis Budapesten jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter, tehát nem a vendéglátó, hanem a vendég nevében. Ez azért történt így, mert a washingtoni külügyminisztérium emberei csak alig 48 órával Szijjártó bejelentése előtt kaptak értesítést a látogatásról. Mike Pompeo külügyminiszter, valamint Philip Reeker, az európai ügyek (magyarul is tudó) megbízott államtitkára éppen valahol Európában tartózkodik most, és a találka napján is ott lesznek, s így nem is vesznek részt a fehér házi úgynevezett munkamegbeszélésen. Nem tudták, vagy nem akarták az európai tárgyalásokat elhalasztani. 
Érthető viszont, hogy a magyar kormány és sajtója miért csinál ekkora felhajtást a hétfői találkozó körül. Hadd lássa a magyar szavazó, hogy Orbán milyen fontos ember Washingtonban (is). Az „közös” magyar-amerikai fellépés a globális, internacionalista, kozmopolita, liberális, stb. ellenség ellen viszont az 1960-as albán-kínai szövetségre emlékeztet, amikor a két, akkor ortodox kommunista ország együtt bélyegezte meg a revizionista szovjet és jugoszláv árulókat. Egy kínai vezetőt akkor állítólag ez a felirat köszöntötte Tiranában: 820 millió kínai és albán együtt a revizionista ellenség ellen. A szövetség 818 millió kínaiból és két millió albánból állt. A mai felállás: 329 millió amerikai, 9 millió 660 ezer magyar. Ez így, együtt 338 millió 660 ezer – jól hangzik. 
A valóságban miről szól ez a hétfői találkozó? Több mint húsz éve sürgeti Washington az orosz energia-függőség csökkentését, ez újra napirenden lesz. Washington azt is kéri, hogy Budapest ne vétózza meg Ukrajna nagyon is kezdetleges megbeszéléseit a NATO-val, ez napirenden lesz. Szó lesz a védelmi együttműködésről (a régi magyar-amerikai védelmi szerződés felújítását a magyar kormány végre aláírta, de a ratifikációt halasztgatja), és Orbán talán megígéri (mint 2001-ben tette, megtévesztően), hogy amerikai fegyvereket vásárol. Putyint sem lehet megkerülni: Trump és Orbán nyilván dicséri majd az „erős” orosz vezetőt, bár lehetnek ott olyan amerikaiak is, akik óvatosságra intik Orbán miniszterelnököt. 
Nem kerül viszont szóba a Central European University sorsa. Vagy a magyar sajtó helyzete. Vagy a demokratikus értékek előmozdítása. 
Ez az elnök más, mint elődei. Ez az Amerika nem az az Amerika. És ennek a nagykövetnek valamilyen konkrét eredmény híján szüksége van legalább egy ál-eredményre. Mint Orbán, ő is nagyravágyó, és hamarosan haza akar jönni. Kár, hogy manapság az ilyesmi számít – és nem az elvek vagy az értékek - az amerikai-magyar kapcsolatokban.
Szerző
Charles Gati

Lendület

Jól sejtettük, nem volt véletlen, hogy Orbán Viktor tavalyi bálványosi beszédében meleg hangon dicsérte a kultúrkampfot, és megígérte, hogy új kulturális korszakba ágyazza a politikai rendszert. Tessék, mindez már itt is van: a hibrid rezsim a szemünk előtt tökéletesíti a maga hibrid kulturális világát.  
Most már persze csak a sorjázás, a reszelgetés zajlik, a rendszer rég beépült a mindennapi valóságba, szinte már természetesnek vesszük, hogy az van, ami. A Nemzeti Kulturális Alap betagozódott a mindenhez is értő Kásler miniszter alá - zagson, attól még oszt némi pénzt, ez a lényeg. A Magyar Művészeti Akadémia körül is minden csendes, az akadémikusok szépen felveszik a havi apanázst, a díjazott művészek pedig fegyelmezetten kérvényezik a nekik járó, de csak innen megkapható járadékot. Közben hízik az ingatlan portfólió, gördülnek a pályázatok. Időtlen idők óta nincs kedve senkinek tiltakozni vagy az akadémiai gyűléseken cirkuszolni. 
Ne legyenek kétségeik, ugyanígy megbékélünk majd a Demeter Szilárd alá kiszervezett magyar irodalmi élettel is.

 A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, akire író korában kétszer kellett ránézni, hogy egyszer észrevegye az ember, most a helyén van. Ahogy kinevezése előtt a kultura.hu-nak rezzenéstelen önbizalommal elmesélte, ő már megoldotta a kortárs irodalom vidéki terjesztését azzal, hogy az egy kaptafára készülő, elszántan kormánypárti megyei lapokba - közpénz nem számít alapon - behúzatta az általa alapított irodalmi újságot. Most ugyanezzel a lendülettel gyűr maga alá irodalmi ösztöndíjakat, fordítóközpontot, az irodalom-népszerűsítés minden intézményét, egy új lapot, az Írószövetséget és persze a mindezek hátterét adó milliárdokat. Meg lesz közben győződve, hogy ő csak napfényre engedi jutni a valódi értéket, helyrebillenti a világ rendjét. Nem lesz több igazságtalanság a Kárpát-medencében. 
És tényleg ne jöjjön senki azzal, hogy ez elnyomás, önkény, ízlésterror vagy egyenesen kultúrharc. A magyarok erre szavaztak. És most megkapják, amit akartak.
Szerző
N. Kósa Judit

Otthonvesztők

A fitnesslady meglobogtatta kicsiny nemzeti színű zászlócskáját, s mintha csak a fekete trikóját uraló indián fej szólalt volna meg, dühösen beleüvöltötte a televíziós  kamerák kíváncsi objektívjeinek sokaságába: "Magyarország a kilakoltatottak országa lett! Megfeszítenének, megölnének, legyilkolnának és kisemmiznének!” 
Ha netán valaki kétségbe vonná, hogy az előadóművésznő kifakadását pontosan idéztük, annak ajánljuk a Szeretlek Magyarország honlapot, amely részletesen beszámolt arról, egyetlen nap folyamán miként árverezték el a fizetésképtelen adós két ingatlanát.  S noha vannak olyan vélemények is, hogy a végrehajtó formai hibát követett el, amikor a rendőrök seregének támogatásától kísérve így cselekedett, és egy lakatos segítségével bejutott az ingatlanokba, a jogszerűséget illetően nem tudunk ítélkezni. Az azonban mindenképp tény, hogy a hölgy egy ideje nem fizette svájci frank alapú hitelének törlesztőrészleteit, és a tavaly november közepe óta tartó, téli kilakoltatási moratórium vége után két nappal már bele is futott a végrehajtó karjaiba.
Feltehetően nem volt olyan "okos", mint az a közismert popzenész, aki hasonlóképpen a bankja adósa maradt. Ő is a bulvármédia támogatását élvezve kürtölte világgá sanyarú helyzetét, ám ügyesen ki tudta aknázni a NER iránt érzett, sohasem rejtegetett szimpátiáját. Ez azt eredményezte, hogy olyan, a kormányzat által melegen támogatott fellépési lehetőségekhez - úgy is mondhatnánk, mankóhoz - jutott, amelynek révén ismét kisimulhattak homloka redői.
Az nem kétséges, hogy a maguk bajait sztorivá duzzasztó, a sorstársaikkal való szolidaritást azonban nélkülöző celebek iránti közérdeklődés jelentős, a rokonszenv ellenben csekély. A civil szervezetek pedig, ha szeretnének is, de képtelenek akárcsak a kilakoltatások tizedénél demonstrálni, ugyanis három év alatt csaknem tízezer ingatlant ürítettek ki a bankok, illetve a követeléskezelők. Számuk tavaly - a családok éve dicsőségére - az elmúlt évek második legnagyobbika volt. (A rekordot a 2017-es esztendő tartja.) Arról nem szólnak a statisztikák, hogy ezek az embertelen akciók hány gyermeket érintettek, csak azt tartják nyilván, hogy a gyámhivatalok hány kiskorút  emeltek ki a családjukból, s vettek állami gondozásba. Ellenzéki politikusok azt javasolták, hogy iktassák törvénybe a gyerekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásának tilalmát. Az önkormányzatoknak kötelezettsége lenne megfelelő elhelyezést biztosítani a kilakoltatással fenyegetett vagy lakhatásukat elvesztő gyermekes családoknak. A javaslat elfogadása nem valószínű.
Eközben gomba módra szaporodnak az adósok bajainak orvoslását ígérgetők. A fitnesslady végrehajtásánál például önmagát ajánlotta egy - a  jobboldali radikális párt színeiben európai parlamenti helyre is ácsingózó - férfiú, akit mellesleg tavaly hamis tanúzásra való felbujtás és zugírászat bűntette miatt jogerősen 2 év, felfüggesztett börtönre, valamint pénzbüntetésre ítéltek. Róla most már a káron gazdagodás szobrát is megmintázhatnák.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.05.08. 10:44