Új látásmódok – Megnyílt a Magyar Pavilon Velencében

Publikálás dátuma
2019.05.09. 16:51

Fotó: Mónus Márton / MTI
Megnyílt a Magyar Pavilon az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén. Waliczky Tamás újmédia művész a látás új dimenzióival ismerteti meg a látogatókat.
Egyszerre izgalmas, sokak számára kezdetben talán szokatlan, ugyanakkor a látogatót az alkotások részleteihez mind közelebb és közelebb vonzó projektet láthatunk a Magyar Pavilonban az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén. Hazánkat idén Waliczky Tamás, a kortárs újmédia művészet egyik legismertebb és legkiválóbb alkotója képviseli Képzelt kamerák című kiállításával. “Az újmédia művészet nemcsak arról ismeretes, hogy új médiumokat, elsősorban digitális technológiát használ, hanem hogy maga a médium mikéntje is hangsúlyos szerepet tölt be a műben, hiszen nemcsak eszköze a művésznek, hanem gondolkodásmódjának alakítója is, és ilyenképpen szorosan összefonódik a mű mondanivalójával” – beszélt a műfaj jellemvonásairól lapunknak a kiállítás kurátora, Szegedy-Maszák Zsuzsanna, művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum – Budapest Galéria főosztályvezetője. “Waliczky Tamás egész eddigi pályáját az újmédia művészet ezen definíciója határozta meg, munkáival teljes mértékben lépést tart a nemzetközi újművészetben megfigyelhető alakulásokkal, így az is jellemző vonása a mostani projektjének, hogy helyt ad az analóg technikák iránti érdeklődésének. Ami talán szokatlanabb a jelenlegi újmédia művészetben, hogy a Magyar Pavilonban kiállított alkotások első ránézésre csak részben – elsősorban 3D szoftveres megformálásukkal – köthetők az újmédia művészethez, mely túlnyomórészt mozgó, időalapú, virtuális és interaktív” – részletezte a kurátor. 
A magyar pavilon az 58. Velencei Képzőművészeti Biennálén
Fotó: Mónus Márton / MTI
A Velencében bemutatott, november 24-ig látogatható kiállítás rendkívül sokrétű: a huszonhárom lightboxban huszonhárom egyedi, és pontosabb mechanikájának megértése nélkül is rendkívül izgalmas képpel találkozhatnak az érdeklődők. A képekhez magyar, angol és olasz nyelvű, qr kóddal hozzáférhető magyarázatok is társulnak, megkönnyítve a befogadók számára annak elképzelését, milyen felvételt készít vagy vetít az adott eszköz. Szegedy-Maszák Zsuzsanna ennek kapcsán megjegyezte, “a kortárs művészetben az már túlnyomórészt elfogadott, hogy szöveges magyarázat sokszor kíséri a műveket. Megkockáztatom: ha valaki jobban megnézi az ábrázolt masinákat, akkor sok esetben ki lehet találni működésüket. Továbbá úgy gondolom, hogy ezeknek az ismerete hiányában is gyönyörű számítógépes grafikai kompozíciókat látunk.” A kiállítótér része még egy interaktív installáció is, amely az egyik lightboxon látható analóg elven működő fényképezőgép digitális parafrázisa. “Mindkét esetben két felvétel – egy portré és egy tájkép vagy az égboltról készített kép – egyesítéséről van szó és mindkét esetben nagyon fontos a felvételek egyidejűsége. Az idő eleme amúgy minden egyes gépezetben valamilyen módon jelen van, ezzel is utalva az újmédia művészetre jellemző időalapúságra. Az installációval kipróbálhatja a látogató, hogy milyen képeket képes létrehozni Waliczky egyik fantáziakamerája. Egy helyben generált qr kód segítségével pedig magával viheti telefonján a velencei égbolttal összemontírozott szelfit” – részletezte Szegedy Maszák Zsuzsanna. “Azzal, hogy Waliczky Tamás Képzelt kamerák projektje képviseli Magyarországot, egy egészen kiváló művész rendkívül összetett, és mai kort relevánsan érintő műalkotás csoportja kerül bemutatásra a világ egyik továbbra is legnagyobb figyelmet kapó kortárs művészeti színterén. Az, hogy ez ráadásul újmédia művészet, a nemzetközi szcéna és a magyar szcéna felé is jelzi, hogy ha lehetőség van rá, akkor kiemelt figyelmet szentel a számítógép alapú művészetnek a mai magyar kortárs művészet” – hangsúlyozta a kurátor a kiállítás jelentőségét illetően. Annak kapcsán, mennyire lehet szokatlan, nehezen értelmezhető ez a fajta művészeti felfogás a nézőknek, Szegedy-Maszák Zsuzsanna megjegyezte, amellett, hogy az újmédia művészet már több évtizedes hagyományra tekint vissza – a legutóbbi Velencei Képzőművészeti Biennále alkalmával rendezett HyperPavilion 3000 nm-es területen adott helyet kifejezetten a digitális művészetnek –, a Magyar Pavilonban bemutatott munkák túlnyomórésze álló; statikus képek, ugyanúgy megkomponált ábrázolások, mint egy festménysorozat vagy egy szoborcsoport.
„A huszonhárom ábrázolt gép a látás leképezésének legalább huszonhárom lehetőségét rejti magában. Waliczky Tamás felfogása a látásról arra hívja fel a figyelmet, hogy ez egy végtelen, lezáratlan halmaz, hiszen minden ember máshogy lát, sőt egyazon ember látása is folyamatosan változik” – mondta Szegedy Maszák Zsuzsanna. “Az emberi látás és térérzékelés korlátjaival kapcsolatos teoretikus írások a XIX. században – történetesen a fényképezés feltalálásával egyidőben – rendkívüli mértékben megnőttek. Waliczky masinái ennek a látás megfejtésére irányuló érdeklődésnek a folytatásai, melyeket ő már a számítógép segítségével felismert látási lehetőségekkel, illetve a saját korunkban megfigyelhető látásmódokkal egészít ki. Egy művész mutatja meg, hogy milyen eltérő módon látunk, de nem kizárt, hogy a látáskutatók hasonló felfedezéseket kutatnak” – hangsúlyozta a kurátor. Úgy véli, annak minden esélye megvan, hogy a Magyar Pavilon kiállítására sokan fel fognak figyelni Velencében, mivel több oldalról is megközelíthető a műcsoport: “formailag, mint grafikai kompozíciók, gondolatilag, mint az emberi látás megértése, technikailag, mint egy lehetséges fényképezőgép történet, stb. A lightboxok, az animációk és az interaktív installáció együtt egy nagyon egységes feldolgozása a látás leképezése, a „valóság” ábrázolása kérdéskörnek. Ez bizonyára sokak számára nyilvánvaló lesz” – vélekedik Szegedy-Maszák Zsuzsanna. Úgy gondolja, mivel a Biennálén rengeteg új alkotás lesz látható Walicky nevének nemzetközi szintű ismertsége bizonyára a Magyar Pavilon sikerének előnyére fog válni. Hozzátette, a nemzetközi újmédia művészet számos elismert szereplője jelezte már érdeklődését a kiállítás iránt.
Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kultúráért felelős államtitkára beszél a magyar pavilon megnyitóján
Fotó: Mónus Márton

„Érdekes idők”

„Élj érdekes időkben!” (May You Live In Interesting Times) címmel, kilencven nemzet részvételével rendezik meg idén az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálét. A cím, amelyet Ralph Rugoff, amerikai művészettörténész, a biennále főkurátora jelölt ki a központi kiállításnak, egy kínaiaknak tulajdonított mondást idéz meg, amely nem csupán áldást, hanem átkot is jelenthet. A főkurátor választását azzal indokolja, hogy ma is „érdekes időket” élünk, amelyben egymást követik a mindenkit érintő társadalmi krízisek: programjában többek közt megemlíti, hogy a tudatosan terjesztett álhírek aláássák a társadalmi párbeszédet, egyre inkább terjed a nacionalizmus, és növekszik az autoriter kormányok szerepe a világ számos pontján. Úgy véli, a művészet talán új utakat és megoldásokat kínálhat, hogyan éljünk és gondolkodjunk ezekben az „érdekes időkben.”

Kilencven ország alkotói Velencében

A hetvenkilenc nemzetközi alkotó munkáiból válogatott központi tárlat mellett kilencven ország saját kiállítással látható a Giardini kert pavilonjaiban, az Arsenale egykori hajóépítő csarnokaiban, valamint Velence számos pontján. Ghána, Madagaszkár, Malajzia és Pakisztán első alkalommal vesz részt a nemzetközi seregszemlén, a Dominikai Köztársaság először állít ki saját pavilonban. Bár a központi kiállításon magyar művész nem vesz részt, Németország pavilonjának Zólyom Franciska személyében magyar kurátora van. Infó: A Magyar Pavilon megnyitóján Waliczky Tamás munkáját és a kiállítást Jeffrey Shaw újmédia művész, egyetemi professzor, a kortárs médiaművészet meghatározó alakja méltatta. Beszédet mondott továbbá Fekete Péter kulturális államtitkár, a kurátor, Szegedy-Maszák Zsuzsanna, valamint Fabényi Julia, nemzeti biztos, a Ludwig Múzeum igazgatója. A Giardini területén található pavilonban Waliczky Tamás május 12-én, 13-án és 15-én tárlatvezetést tart. Az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále november 24-ig látogatható.
Frissítve: 2019.05.09. 17:02

Vasvilág: harcok, gyűlöletkeltés, tömeges menekülés, vallási ellentétek

Publikálás dátuma
2019.05.09. 10:30

Fotó: Vajda József
„Fuss! Menekülj!” – e baljós felszólítással indul Sándor Iván új regénye, melynek cselekménye a 16. századi Németalföldön játszódik. Az olvasó nem szívesen élne ebben a világban.
Mindenfelé kegyetlen spanyol katonák garázdálkodnak, a férfiakat leöldösik, a fiatal fiúkat elhurcolják, a nőket megerőszakolják. Törnek-zúznak, fosztogatnak. Vonulásuk előtt az utakat elárasztják a menekülők. Éhínség dúl, az egykor virágzó városok köztereit alkalmi temetőnek használják. Megszűnt a jogbiztonság, mindenki ki van szolgáltatva a hódítók szeszélyeinek, bármi megtörténhet. Ráadásul a németalföldiekre kívülről sújtó bajokat belső konfliktusok tetézik: tobzódik ugyanis az idegenellenesség, az antiszemitizmus. Azok, akiknek még van otthonuk, részvétlenül elzárkóznak a menekültektől, s a kutyákat uszítják rájuk. A babonás falusiak azt hiszik, a zsidók rontást hoznak a helybéliekre, ők terjesztik a betegségeket, ezért kíméletlenül leszámolnak velük. A gazdagok lelketlenül kiszipolyozzák a szegényeket, akiket viszont módszeresen fellázítanak, így szörnyű pusztításokkal torolják meg a sérelmeiket. A városokban besúgók faggatják a járókelőket. Homo homini lupus… Nem véletlen tehát, hogy Sándor Iván regényének fiatal hősei mindenekelőtt biztonságra vágynak. Thomas apját megölik a katonák, menekülni kényszerül. Jensen vándorkomédiásnak áll, őt és a társulatát azonban nem csak a foglalkozásuk tartja szüntelen mozgásban, hanem a megszálló csapatok kikerülésének elemi szándéka is. A szépséges Eliz akkor némult meg, amikor kastélyukat felgyújtották, szüleit pedig lemészárolták a fellázadt parasztok. A menekülés, a védtelenség hozza össze őket, együtt keresik a túlélés lehetőségeit. Ám hamarosan ki kell derülnie: itt senki. sehol sincs biztonságban. Az állandó életveszély közepette megnövekedik a lelki fogódzók igénye. Az ősök példájának, a hagyomány tiszteletének jelentősége ebben rejlik. „Thomas mindig úgy kezdett beszélni, hogy az első szó az volt: apám. Apám mondta, apám írta, apám fordította.” Zsákjából minden este szinte kényszeresen előveszi apja Hérodotosz-fordításának megmaradt lapjait, valamint azokat a tárgyakat, melyeket menekülése során szerzett: egy rabbi képét, zsidó könyveket. Kulturális relikviákat, melyek a múltat, a történelmet megidézve segítenek elviselni a jelen borzalmait. De ugyanez a menedékkeresés, a mindennapok reménytelenségéből való kiemelkedés szükséglete készteti Jensent a régi történetek színpadi előadására, Elizt pedig a zenélésre. A művészet, a kultúra és az egymás iránti szolidaritás a pusztító káosz közepette is ad némi otthonosságot. A kavargó erőszak elszakítja egymástól a regény szereplőit, a szerző homályban hagyja, hogy egyáltalán túlélték-e az újabb próbatételt. Méghozzá tudatosan, mivel nem a történet konvencionális lekerekítése az igazán fontos, hanem az az üzenet: ezek a fiatalok a kor szörnyűségei ellenére – részben épp kulturális kötelékeik és eredendő ártatlanságuk révén – megőrizték emberségüket. Természetesen, A hetedik nap nem valamiféle kulcsregény, hanem autonóm mű, melynek összetett világát önnön belső törvényei alakítják. Ugyanakkor Sándor Iván utal arra: „azért helyeztem alakjaimat a tizenhatodik századba, mert az akkori világ ismerős lehet a mai olvasónak: harcok, gyűlöletkeltés, tömeges menekülés, vallási ellentétek: vasvilág”. E mélyen érthető – sőt: tiszteletre méltó – írói szándék csak felerősíti a mű azon olvasatát, mely a gyűlöletkeltéssel szemben a nagy európai humanista hagyományra apellál. Az értelemre és a tisztességre. 
Frissítve: 2019.05.09. 11:08

Újrafordítják Shakespeare-t - mégpedig keresztrejtvényként

Publikálás dátuma
2019.05.08. 19:19

Fotó: Szalmas Peter / ALL RIGHT RESERVED
A Gyulai Várszínház idén 56. évadában június 26. és augusztus 13. között hét héten zajló művészeti programokkal és öt új premierrel várja a közönséget. A fiatalokból álló Sztalker Csoport második önálló bemutatóját viszi Gyulára, a Vízkereszt, de amúgy mindegy című produkciót Ifj. Vidnyánszky Attila rendezi. Vecsei H Miklós (képünkön) újrafordította Shakespeare vígjátékát. Elmondta, hogy nincs szükség új Shakespeare-fordításra, de alkotótársaival ők egyfajta keresztrejtvényként fordítanak Shakespeare-t. Darvasi László Karády Katalinról írt egy monodrámát Karády zárkája címmel, melyet Béres László rendez, Karádyt Bartha Boróka játssza. Árkosi Árpád Hemingway regénye alapján Az öreg halász és a tenger egy színészre, Bicskei Istvánra komponált színpadi játékát adaptálja színpadra, Szelevényi Ákos dzsesszzenész és Hajdu Imelda közreműködésével. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház Nonprofit Kft. ügyvezetője  elmondta idén három pilléren nyugszik a sorozat: a Weöres Sándor napok, a hagyománnyá vált Shakespeare-fesztivál és az Erdélyi Hét emelkedik ki a széles kínálatból.  A 15. alkalommal megrendezett Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon idén csak komédiák szerepelnek; a magyar mellett francia, orosz, iráni, grúz és olasz színházak előadásait is megtekinthetik az érdeklődők.  
Szerző