A csehek miskolci bevonulása

Megígérték, hogy csehek nem avatkoznak a város belügyeibe s a lakosság magándolgaiba, a munkásságnak pedig semmi bántódása nem esik

Miskolc kiürítését május 1-én rendelte el ottani csapataink parancsnoksága, A kiürítés előtt azonban a város vezetőségével a cseh csapatok parancsnoka, egy olasz ezredes, megállapodást létesített, amelynek értelmében a város megszállása politikai jellegű lesz, a csehek nem avatkoznak a város belügyeibe s a lakosság magándolgaiba, a munkásságnak pedig semmi bántódása nem esik.

A csehek május 2-án délután vonultak be a városba; a legénység túlnyomó része, tót volt, de sok volt - köztük az olasz is. Nyolc ágyút és néhány gépfegyvert hoztak magukkal.

A miskolci direktórium és a végrehajtó bizottság tagjai a városban maradtak, ámde a csehek parancsnoksága nem váltotta be ígéretét, hanem a kötött megállapodás rút megszegésével elrendelte a direktórium és a végrehajtó bizottság, valamint a Munkástanács tagjainak letartóztatását. Ezek azonban még idejekorán neszét vették a dolognak s három elvtárs kivételével sikerült megszökniök a városból.

Grossmann Zsigmond, Szeder Ferenc és Mauks Sándor elvtársakat a csehek hétfőn este letartóztatták és erős csendőri födözet mellett mindhármukat Kassára kísértették. Másnap a város vezetőségének tagjai megjelentek a csehek parancsnokánál s a létrejött megállapodásokra való hivatkozással követelték a letartóztatott elvtársak szabadonbocsátását.

A csehek parancsnoka, az olasz ezredes, a térparancsnokhoz utasította őket, ez meg arra hivatkozott, hogy nem rendelkezhet a szabadonbocsátás dolgában, forduljanak majd a később Miskolcra érkező olasz tábornokhoz.

A direktóriumi és végrehajtó bizottsági tagok tehát egyelőre fogva maradtak.

Népszava 1919. május 9.