Díszérettségi

Évről évre több tízezer középiskolást tart lázban a májusi-júniusi érettségi szezon: a végzősöket a vizsgákra való felkészülés és a vizsgadrukk miatt, miközben alsóbb évfolyamos diáktársaik inkább abban reménykednek, legalább az írásbelik idején lehet néhány lazább iskolai napjuk. 
Az érettségi jelentősége, elsősorban a betonszilárdságú társadalmi hagyományoknak köszönhetően továbbra is nagy: nemcsak egy több mint egy évtizedes időszak lezárását, hanem egy új élethelyzet kezdetét jelenti a maturálóknak. Az érettségi bizonyítványra szükség van az egyetemi felvételikhez vagy más képzési programokba való jelentkezéshez, állások betöltéséhez. Mondhatni, útlevélként szolgál a továbbhaladáshoz. Van egyfajta rituális jellege is: beavatás a „felnőttek világába”. Majd viszonylag rövid időn belül egyszerű papírdarabbá válik: eltűnik a fiók alján, esetleg – bár ma már csak ritkán – bekeretezve lóg a falon. A családi fotókhoz hasonlóan emlék lesz belőle. 
Noha az érettségi célja hivatalosan a tudás, az „általános műveltség” mérése, erre alig vagy szinte teljesen alkalmatlan. Nemcsak azért, mert az a műveltségkép, amire az érettségi épül, elavult, hanem azért is, mert a felnőtt lét gyakorlatorientált világában nem árul el semmit az egyén valódi készségeiről, tudásáról. A megszerzett érdemjegyek is nagyban függnek a véletlentől és a szerencsétől, nem csak a tudástól. Jól példázza ezt az idei matek érettségi is: az alapfogalmak, definíciók, egyszerű összefüggések megvilágítását kérő feladatokkal nem volt gond, de a valós matektudás hasznosítását igénylő feladatoknál – a hírek szerint – már sokan elvéreztek. Évek óta ugyanezt tapasztaljuk a nemzetközi PISA-teszteken is. 
Vagyis az érettségi nem más, mint a lexikális tudás átadására fókuszáló, uniformizáló, tanterv-centrikus magyar iskolarendszer koronája.
Szerző
Juhász Dániel
Frissítve: 2019.05.10. 09:15

Ezt még érted sem, Viktor!

Aki szelet vet, vihart arat, summázható Orbán Viktor kolozsvári látogatásának visszhangja. Ezúttal is mondott furcsa dolgokat miniszterelnökünk, a már untig ismételt, az Európai Unió létét fenyegető migránsveszélyen, a baloldallal lepaktáló Néppárt ostorozásán túl olyan ínyencségekkel is kirukkolt, mint a magyar világnemzet, vagy hogy mi egyedi fajta vagyunk, és egyedülálló teljesítményt nyújtunk a világ számára. A magyar übermensch meghirdetésének veszélyessége nyilvánvaló, de térhódítása attól függ, hogy bent marad-e az orbáni kommunikáció fősodrában, vagy ő is rádöbben, hogy ez már egy olyan határ, amelyet nem lehet átlépni a XXI. század Európájában. Csak reménykedni tudunk, hogy nem válik alapgondolattá, mint oly sok Erdélyben, a tusnádfürdői táborban meghirdetett orbáni eszme. 
A mostani vizitnek azonban van egy másik szála is. Ha miniszterelnökünk stábja odafigyel a visszhangokra, akkor azonnal figyelmeztetik főnöküket, hogy vigyázat, a fagyi még itt is visszanyalhat. Orbán a markóbélátlanított RMDSZ meghívására érkezett, azzal a céllal, hogy segítse a hűséges csatlóssá vált párt európai parlamenti kampányát. Betyárosan meg is tett minden tőle telhetőt. Felszólította az erdélyi magyarokat, hogy minél nagyobb számban szavazzanak az RMDSZ EP-listájára. Meg is ideologizálta, úgy, ahogy arrafelé kell: mondván, mindenki „támogassa a magyar jelölteket, hogy hosszú-hosszú évtizedek után – több mint egy évszázad után – legyen ismét közös magyar képviselete az erdélyi magyaroknak meg a magyarországi magyaroknak egy helyén a világnak: az Európai Parlamentben." 
Akik azt mondták volna, micsoda marhaság ez megint, eddig talán nem voltak ott az EP-ben a magyar pártok, nemcsak az RMDSZ és a Fidesz az EPP-frakcióban, hanem az összes többi magyarországi párt; vagy akik emlékeztettek, hogy az EP nem nemzeti, hanem ideológiai frakciókból áll; nos nekik csak a közösségi média jutott. Ugyanis Erdélyben is felfalta a NER kisgömböc a szabad sajtót, a sorból kilógóknak nincs médiafelületük. 
A többmilliárdos magyar kormánytámogatásból felvásárolt és kistafírozott médiában azonban szabályos lázadás történt. A foter.ro egyértelmű cinizmussal tudatta, hogy Orbán kiadta az ukázt, kire kell szavazni. A kommentek magukért beszélnek: „Ezt még érted sem, Viktor”, summázza egyike a sok háborgó olvasónak. Az erdély.ma „Ejnye, miniszterelnök úr” címmel publicisztikában üzeni, hogy az RMDSZ-re márpedig nem, a nemzet miniszterelnökétől pedig nem azt várták, hogy az RMDSZ-re szavazásra buzdítson, hanem hogy annak fejére koppintson, és beolvasson a román hatalomnak, amelyet épp dicsérgetett. 
Ezen a térfélen, ahol épp Orbán hergelt közel két évtizeden át az RMDSZ ellen, még elevenen emlékeznek arra, hogy ki a rossz és ki a jófiú, és képtelenek követni idoljuk pálfordulásait. Ha a NER tényleg nem ismer határt, akkor itthon is előbb-utóbb oszlani fog a teljes amnézia, felsejlik a távoli múltból legalább egy-egy olyan alapgondolat. Mondjuk mint a "Csuhások! Térdre, imához!”.
Szerző
Gál Mária
Frissítve: 2019.05.10. 09:16

Drága életünk

A jegybank az inflációs célkövetés rendszerében 2005 augusztusától a 3 százalékos középtávú cél körüli infláció biztosításával törekszik az árstabilitás megvalósítására - ezzel a kőbevésettnek tekinthető megállapítással fohászkodik neki negyedévente az aktuális inflációs jelentésének az MNB. 
Az alaposan alulbecsült inflációnak egy haszonélvezője mindenképpen akad. Az államkincstár

Az áprilisi, évesített 3,9 százalékos drágulási ütem ismeretében bárki megállapíthatja: az árstabilitási ütközetet a jegybank elbukta. A fogyasztói árindex hét éves csúcsára hágott. Annak ellenére, hogy illúzió lenne azt hinni, csodát tehetnének, s a már darabáron árult krumpli horribilis drágulását képesek lehetnének közvetlenül lefékezni. Sőt a jegybanknak arra sem lehetett ráhatása, hogy az üzemanyagok ára hogyan alakul; de még az uniós sugalmazásra történő jövedéki adó növekedésre sem, ami a szeszes italok és a dohányáruk drágulásában ludas. 
Abban viszont Matolcsyék szerepe elvitathatatlan, hogy a forint tendenciaszerű gyengítésével megdrágítják az életet. S teszik ezt egy olyan időszakban, amikor másutt szinte észrevehetetlen az infláció növekedésének mértéke, ami egyébként az importtermékek árára jótékonyan hat. 
Ma már a Pénzügyminisztériumban sem tagadják, hogy Magyarország gazdaságpolitikai stratégiáját a Magyar Nemzeti Bankban határozzák meg. Feltehetően ott ajánlották a kormánynak - egy jó esztendeje, amikor az idei költségvetés főbb számait megfogalmazták -, hogy nyugodtan számoljon a kormány 2019-ben a fogyasztói árak 2,7 százalékos emelkedésével, és értelemszerűen ennyivel emelkedtek az idei nyugdíjak is. Volt, akinek 675 forinttal, de akadt olyan is, akinek 54 ezerrel. Az átlag 3524 forint volt, amit akár többszörösen is elvitt már a drágulás.
Az alaposan alulbecsült inflációnak egy haszonélvezője mindenképpen akad. Az államkincstár, amely a féléves államkötvényt 2,50 százalékos kamattal adja. Alapkamatemelés pedig továbbra sem lesz, és ezzel a jegybank a pénzek mindenáron való elköltésére buzdít. Teheti, mert a lakásárak növekedését az inflációs számok nem is tartalmazzák.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.05.10. 09:17