Ezt még érted sem, Viktor!

Aki szelet vet, vihart arat, summázható Orbán Viktor kolozsvári látogatásának visszhangja. Ezúttal is mondott furcsa dolgokat miniszterelnökünk, a már untig ismételt, az Európai Unió létét fenyegető migránsveszélyen, a baloldallal lepaktáló Néppárt ostorozásán túl olyan ínyencségekkel is kirukkolt, mint a magyar világnemzet, vagy hogy mi egyedi fajta vagyunk, és egyedülálló teljesítményt nyújtunk a világ számára. A magyar übermensch meghirdetésének veszélyessége nyilvánvaló, de térhódítása attól függ, hogy bent marad-e az orbáni kommunikáció fősodrában, vagy ő is rádöbben, hogy ez már egy olyan határ, amelyet nem lehet átlépni a XXI. század Európájában. Csak reménykedni tudunk, hogy nem válik alapgondolattá, mint oly sok Erdélyben, a tusnádfürdői táborban meghirdetett orbáni eszme. 
A mostani vizitnek azonban van egy másik szála is. Ha miniszterelnökünk stábja odafigyel a visszhangokra, akkor azonnal figyelmeztetik főnöküket, hogy vigyázat, a fagyi még itt is visszanyalhat. Orbán a markóbélátlanított RMDSZ meghívására érkezett, azzal a céllal, hogy segítse a hűséges csatlóssá vált párt európai parlamenti kampányát. Betyárosan meg is tett minden tőle telhetőt. Felszólította az erdélyi magyarokat, hogy minél nagyobb számban szavazzanak az RMDSZ EP-listájára. Meg is ideologizálta, úgy, ahogy arrafelé kell: mondván, mindenki „támogassa a magyar jelölteket, hogy hosszú-hosszú évtizedek után – több mint egy évszázad után – legyen ismét közös magyar képviselete az erdélyi magyaroknak meg a magyarországi magyaroknak egy helyén a világnak: az Európai Parlamentben." 
Akik azt mondták volna, micsoda marhaság ez megint, eddig talán nem voltak ott az EP-ben a magyar pártok, nemcsak az RMDSZ és a Fidesz az EPP-frakcióban, hanem az összes többi magyarországi párt; vagy akik emlékeztettek, hogy az EP nem nemzeti, hanem ideológiai frakciókból áll; nos nekik csak a közösségi média jutott. Ugyanis Erdélyben is felfalta a NER kisgömböc a szabad sajtót, a sorból kilógóknak nincs médiafelületük. 
A többmilliárdos magyar kormánytámogatásból felvásárolt és kistafírozott médiában azonban szabályos lázadás történt. A foter.ro egyértelmű cinizmussal tudatta, hogy Orbán kiadta az ukázt, kire kell szavazni. A kommentek magukért beszélnek: „Ezt még érted sem, Viktor”, summázza egyike a sok háborgó olvasónak. Az erdély.ma „Ejnye, miniszterelnök úr” címmel publicisztikában üzeni, hogy az RMDSZ-re márpedig nem, a nemzet miniszterelnökétől pedig nem azt várták, hogy az RMDSZ-re szavazásra buzdítson, hanem hogy annak fejére koppintson, és beolvasson a román hatalomnak, amelyet épp dicsérgetett. 
Ezen a térfélen, ahol épp Orbán hergelt közel két évtizeden át az RMDSZ ellen, még elevenen emlékeznek arra, hogy ki a rossz és ki a jófiú, és képtelenek követni idoljuk pálfordulásait. Ha a NER tényleg nem ismer határt, akkor itthon is előbb-utóbb oszlani fog a teljes amnézia, felsejlik a távoli múltból legalább egy-egy olyan alapgondolat. Mondjuk mint a "Csuhások! Térdre, imához!”.
Szerző
Gál Mária
Frissítve: 2019.05.10. 09:16

Drága életünk

A jegybank az inflációs célkövetés rendszerében 2005 augusztusától a 3 százalékos középtávú cél körüli infláció biztosításával törekszik az árstabilitás megvalósítására - ezzel a kőbevésettnek tekinthető megállapítással fohászkodik neki negyedévente az aktuális inflációs jelentésének az MNB. 
Az alaposan alulbecsült inflációnak egy haszonélvezője mindenképpen akad. Az államkincstár

Az áprilisi, évesített 3,9 százalékos drágulási ütem ismeretében bárki megállapíthatja: az árstabilitási ütközetet a jegybank elbukta. A fogyasztói árindex hét éves csúcsára hágott. Annak ellenére, hogy illúzió lenne azt hinni, csodát tehetnének, s a már darabáron árult krumpli horribilis drágulását képesek lehetnének közvetlenül lefékezni. Sőt a jegybanknak arra sem lehetett ráhatása, hogy az üzemanyagok ára hogyan alakul; de még az uniós sugalmazásra történő jövedéki adó növekedésre sem, ami a szeszes italok és a dohányáruk drágulásában ludas. 
Abban viszont Matolcsyék szerepe elvitathatatlan, hogy a forint tendenciaszerű gyengítésével megdrágítják az életet. S teszik ezt egy olyan időszakban, amikor másutt szinte észrevehetetlen az infláció növekedésének mértéke, ami egyébként az importtermékek árára jótékonyan hat. 
Ma már a Pénzügyminisztériumban sem tagadják, hogy Magyarország gazdaságpolitikai stratégiáját a Magyar Nemzeti Bankban határozzák meg. Feltehetően ott ajánlották a kormánynak - egy jó esztendeje, amikor az idei költségvetés főbb számait megfogalmazták -, hogy nyugodtan számoljon a kormány 2019-ben a fogyasztói árak 2,7 százalékos emelkedésével, és értelemszerűen ennyivel emelkedtek az idei nyugdíjak is. Volt, akinek 675 forinttal, de akadt olyan is, akinek 54 ezerrel. Az átlag 3524 forint volt, amit akár többszörösen is elvitt már a drágulás.
Az alaposan alulbecsült inflációnak egy haszonélvezője mindenképpen akad. Az államkincstár, amely a féléves államkötvényt 2,50 százalékos kamattal adja. Alapkamatemelés pedig továbbra sem lesz, és ezzel a jegybank a pénzek mindenáron való elköltésére buzdít. Teheti, mert a lakásárak növekedését az inflációs számok nem is tartalmazzák.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.05.10. 09:17

Vérszegény ellenállás

Néhány napos titkolózás után vált nyilvánvalóvá, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalat felújító csoport magyar tagja a Mészáros Lőrinc „érdekkörében” található cég. Az üzletember egyedülálló tulajdonságait ismerve természetesen ezen nem is csodálkozunk. 
Most nem is ez a morgolódás tárgya, de ennek megértéséhez egy pillanatra tekintsünk vissza a nem is olyan távoli múltba, a teljesség igénye nélkül. 1. 1988. szeptember 12-én a korabeli tudósítások szerint  70 ezer ember tüntetett a nagymarosi vízlépcső megépítése ellen, és követelt teljesebb demokráciát. 2. 1990. október 25. és 28. között az országot szinte megbénította a fővárosból indult „taxis-blokád”, ami a benzin árának brutális megemelésre volt válaszreakció. 3. 2012. január 12-én a fideszes Alaptörvény ellen tartottak tüntetést az Andrássy úton, mintegy 50 ezer ember részvételével.
Azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy voltak időszakok, amikor a magyar társadalmat a mainál sokkal jobban megérintették a történések. Ma egy állami forrásokat apasztó, nyilvánvalóan korrupt célokat szolgáló döntésnek láthatóan nincs különösebb tömeghatása. A közélet ügyeivel kapcsolatos egyre nagyobb passzivitás nemcsak abban érhető tetten, hogy a szavazásra jogosult teljes lakosságnak több mint egyharmada tartósan nem tud, vagy nem akar pártot választani. Még talán ennél is fontosabb jelenség a pártok/politikusok/közéleti szereplők „ügyei” iránti szinte teljes közömbösség. A „közpénz jelleg” ilyen formájú és mértékű elveszejtése néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt vajon végbemehetett volna ennyire nyugodt beletörődés mellett?
Ha az okokat keresem, akkor szembeötlő, hogy mára a közéletben szereplő pártok és politikusok túlnyomó többsége elvesztette hitelességét. Amivel nem azt állítom, hogy mindnyájan érdekeltek/érintettek lennének a különböző anyagi természetű „ügyekben”. Azt azonban igen, hogy nem tesznek meg minden lehetségest egy átláthatóbb, tisztességesebb közéletért és politizálásért. (Természetesen tisztelet az üdítő kivételnek.)  
Az ellenzéki pártok ismét csak részben tartják be a választási vereség első döbbenetében még őszintének ható ígéreteiket. Sokan sok helyütt felhívták a figyelmet, miszerint csak olyan „tömbnek” lehet esélye a NER megroppantására, amelyben érték alapú megállapodásra támaszkodva, valóban széleskörű és nyilvános megméretés eredményeképpen születnek meg a közös jelölések. Ahol a civil szerveződések, de maguk a választópolgárok is nemcsak tétlen szemlélői, de cselekvő részesei lehetnek az egész jelöltállító folyamatnak. Mindennek elmaradása tovább erodálja az ellenzéki pártok hitelességét és szavahihetőségét.
Az EP-választáson ismét a Fidesz forgatókönyve érvényesül, várhatóan hozzásegítve a NER működtetőit 13-14 mandátumhoz, és megadva a kommunikációs lehetőséget annak sulykolására, hogy rendben van a magyar választási rendszer, hisz az európai játékszabályok szerint is megvan a kormány kétharmada, az EP-ben pedig erősödik a miniszterelnök pozíciója, és gyengül baloldal képviselete.
Mindeközben lelkesült hírek számolnak be egyre több helyi megállapodásról az önkormányzati választás előtt. De a cél nem szentesíti az eszközt! Nem igaz, hogy ez a polgármesterjelölt kiválasztási metódus más, mint az elmúlt évek pacsizás-sorozata, hisz nem széleskörű és nem nyilvános megméretés eredményeként lesz valakiből polgármesterjelölt. Bár én arra sem vennék mérget, hogy az eddigi bejelentések „gránit szilárdságúak”, és az EP-választás eredményei nem adnak majd okot több helyen a viták újranyitására.
Mert vannak, akik az EP-választást az egyszerű erőfelmérés szintjére silányítják. Fontosabbnak tartják saját politikai közösségük vélt érdekeit, mint hogy ha nem vagyunk is képesek megdönteni a NER-t, legalább erősen és együtt meg kellene karcolnunk. De az ellenzéki erők meg sem próbálnak sikerélményt nyújtani a választóközösségüknek, viszont ismét megígérik, hogy majd az őszi választáson. 
Azonban ott sem várható valóban jelentős változás, hiszen az elefántcsont toronyból stratégiát hirdető pártelitek ismét a maguk bizonyára tisztességes, de rég megkopott jelöltjeivel, a többszörösen kudarcos háttér-alkudozás nyomán akarnak jelentős eredményt elérni. Itt aztán a kör bezárult. Folytatódik a hitelvesztés, nő a kiábrándultság és a közöny, a NER pedig köszöni, jól van.
Ahogy a metuo nevű blogger írta: "Ha nincs ki ellenálljon, miért hagynák abba?"
Frissítve: 2019.05.10. 09:18