Könyv saját kötésben

Jónevű, budapesti gimnázium voltunk, nemigen értettük, hogyan került a tantervbe a politechnika. Az igazgató szerint a termelő munkára készít majd fel bennünket, ami igazán ránk fér. Könyvkötészet, heti egy óra, alagsor.

Néha hazafelé megálltunk Judittal egy könyvkötészet előtt, a Landler Jenő utcában, néztük, hogy a mester milyen odaadással dolgozik. Segédje is volt, egy magas, göndör fiú, ő is lelkesnek látszott. Neonfény, bőrkötény, ragasztószag.

- Én inkább írnám, mint kötném – mondtam, aztán mentünk tovább.

- Pedig ezzel jobban kereshetnél – ő mindig realista volt.

Greskovits keményen, elmélettel indított (őseink már a nagyedik században ismerték a könyvkötészetet). Sokan akkor láttunk először igazi mesterembert, aki kézzelfogható terméket ad ki a kezéből. ("Nem vagyok tanár úr, szólítsatok Árpi bácsinak.") Aztán jött az anyagismeret, félkemény, félvászon, egészvászon, egészbőr, jegyzeteltünk, de csak ímmel-ámmal, Greskovits magas férfi volt, kidolgozott, ám jól ápolt kezei voltak, a kék munkaköpeny alatt mindig fehér inget és nyakkendőt viselt. Óra után elővett a zsebéből egy csomag Kossuth cigarettát, rágyújtott.

- Akkor nézzük a szerszámokat – vezetett körbe a raktárban. – Kés, olló, csont, colstok, körző, cirkli, kalapács: fakalapács, vaskalapács, serfkés, betűcsipesz, bőrhántolókő, drótszita, drótvágóolló, ékdeszka, fareszelő, fenőkő, festékező gumihenger, festéklapát, fűzőhorog, fűzőszeg, gerincgömbölyítő rúd, gerincgömbölyítő zászló, hajtogatócsont, kefe, keményítős ecset, könyvkötő deszka, enyves ecset, peremes vonalzó sorozat, bojtozópenge, metszőkés cserélhető acélpengékkel, körző, körzet, kézifűrész, bordafogó, varrótűk, préstámasz rádörzsölőcsont, regiszterolló, szivacs, vasreszelő, vasvonalzó, véső, lyukasztó, préselő ónlemez. Ennyi. Majd jövő héten kikérdezem.

Persze, soha nem kérdezte ki. Nekiláttunk a könyveknek, nem voltunk ügyesek, Greskovits azonban segített mindenkinek, így karácsonyra elkészültünk az első összetákolt könyvünkkel, amiben vagy sok volt a ragasztó vagy kevés. Kezdetnek nem rossz, mondta Greskovits, meg is veregette a vállamat.

Egyszer együtt vártunk a villamosra a Thököly úton.

- Iderendeltek, pedig volt saját üzletem a Fő utcában. Ott a minőség volt a lényeg. Itt még a tornatanárt is többre becsülik.

A második félévben mindenki a saját könyvét választhatta, én nagy kedvencemet, az Anyegint. Ha elrontom, gondoltam, veszek egy másikat. Halenyv helyett csontenyvet választottam, vigyáztam a lapok vágásánál, a könyv hátának ragasztásánál, a sarkok hajlítgatásánál, azt vettem észre, hogy keményen összpontosítok, és már élvezetet is találtam benne. Igen, ez valami, ezt én csináltam. Árpi bácsi mindenkinek adott tanácsokat, nincs ügyetlen tanítvány, csak rossz mester, egy-egy ilyen nagy igazságra is futotta az óra végén.

Mostanában került elő a polcról az Anyegin. Tökéletes munka, pedig már ötven éves. Anyám szerint persze sikerülhetett volna jobban is.