A modern ápolás megteremtője, Florence Nightingale születésének évfordulóján, május 12-én ünnepli a világ az Ápolók Nemzetközi Napját. Az Ápolók Nemzetközi Tanácsának (ICN) erre a napra kiadott idei jelmondata: „Egészséget mindenkinek!”
A deklaráció, hogy az egészségügyi ellátásnak a lehető legközelebb kell lennie az emberek lakóhelyéhez, először a Szovjetunióban, Alma Atában, 1978 szeptemberében nagy nemzetközi érdeklődés mellett megrendezett konferencián hangzott el. Az elmúlt 41 év alatt cseppet sem csökkent a felhívás jelentősége, de néhány ország, így Magyarország is elegánsan túllépett az ajánlásokon. Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász szerint 2019-ben az eddigi legrosszabb besorolást kapta egészségügyünk az európai fogyasztói index összevetésében. Ez az európai 33. hely a 35-ből. Eközben előre látjuk, hogy a következő években drámai lesz a szakdolgozó-hiány. Egy gyógytornász egyszerre tornáztat húsz embert. Igaz, az államtitkár besegít: ő százat, egy szakmai konferencián.
Az ország elvész a magán, „félmagán” és közfinanszírozott egészségügyi ellátások világában. A csúcskórházaknál az orvos lobbi nem lát tovább. Az új kardiológiai és szívsebészeti centrumoknál pedig a miniszter. Pedig ezek személyzet nélkül puszta falak. Eközben milliók szenvednek az egészség hiányától, mert nem elérhető számukra az ellátás, és mert tájékozatlanok az egészség megtartásának lehetőségeit illetően.
A nemzetközi szervezet 2019-ben felhívja a világ ápolóinak figyelmét, hogy „jól nézzenek körül országaikban. Hívják fel a figyelmet az elesettekre, a reménynélküliekre, a képességeiket vesztettekre és az ismeretek hiányában szenvedőkre. Mert nekik is joguk van az egészséghez és a jólléthez.” A nemzetközi szervezet emellett azt is elvárja, hogy az ápolók legyenek ott az egészségügyi szolgáltatásokról hozott döntéshozatalnál, a szakpolitikai vezetésben. Mi erre a válasz? Magyarországnak nincs országos főápolója.
A Magyar Szakdolgozói Kamarának nem sikerül lényegi áttörést elérni az ápolók megbecsülésében. Mióta is kiabálnak? Eközben a szakképzés teljesen amortizálódott. Híre-hamva sincs az egykor kiváló szakközépiskoláknak, egy kalapba kerültek a tetőfedőkkel. A jelentős ösztöndíjjal kiképzett „kiterjesztett hatáskörű ápolók”, akiknek az orvosi munka részbeni kiváltása a feladatuk, lényegében törvénytelenül, szakmailag érvényes felhatalmazás nélkül működnek. A mindennapi ápolás kézzel fogható haszna el sem jut a szegényekhez és perifériára szorultakhoz, mint például az egyébként is kirívóan rossz egészségi állapotban lévő romákhoz.
Az egészségügyi hozzáférést korlátozza a tudatlanság és a félelem. A rossz egészségi állapotnak megágyaz a társadalmi kirekesztés, a vitaminhiánynak az éhezés, a receptkiváltást pedig lehetetlenné teszi a mélyszegénység. De nem látunk arról kutatásokat, hogy mindez milyen hatás van a romák egészségére. A felmérések az igazságtalanságokkal nem tőrödnek, ezért hát egészségpolitikai változások sincsenek.
Az egészségpolitikusoknak fogalmuk sincs, miképpen működik a roma ember, a család, a közösség betegség esetén. Nem látják, hogy a magára maradt roma embert letaglózza a tudáshiány, amikor a rák kezdeti jelei után győzedelmeskedik az a fatalista meggyőződése, hogy nincs menekvés. Nincs szakember, akivel két kemoterápia között a tüneteket megbeszélje, aki a panaszokat enyhítse. Az ismeretlen betegséghez kapcsolódó félelem előre meghatározza a beteg sorsát. Szakmai tudást igénylő állapotnál - mint a magas vérnyomás, cukorbetegség, asztma, krónikus köhögés, vérszegénység - sincs következetes gondozás, mert családorvos sincs, sőt védőnő sem. Senki sem tudja, hány roma családban gondoznak magatehetetlen személyt. Ki viszi el hozzájuk a támogatást? Budapestről ők nem is látszanak!
Az Ápolók Nemzetközi Tanácsának etikai kódexe kimondja, hogy az ápolásban a "kulturális jogokat, az élethez és a választáshoz való jogot, a méltóságot és a tisztelettel való bánásmódot biztosítani kell. Az ápolók egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak az egyénnek, a családnak és a közösségnek, és összehangolják szolgáltatásaikat a kapcsolódó csoportokkal.” Az Egészséget mindenkinek! felhívás 2019-ben azt jelenti, hogy az egészségnek elérhetővé kell válnia egy adott ország minden állampolgára számára. A népegészségüggyel való törődéssel Magyarország adósa maradt állampolgárainak. Romáknak, nem romáknak, mindenkinek.