Gyilkos, bosszúálló kor

Publikálás dátuma
2019.05.14. 13:00

Fotó: Kolozsvári Állami Magyar Színház
Több színház úgy érezte, időszerű színpadra vinni A velencei kalmárt. Nyilván ez nem véletlen. A kolozsvári és miskolci adaptáció sem hagyja érintetlenül a nézőt, nevetteti, de meg is gyötri. A Román Színházi Szövetség a legjobb rendezőnek járó elismeréssel tüntette ki a Kolozsvári Állami Magyar Színház A velencei kalmár című előadásáért Tompa Gábort.
Tompa Gábor, mint ahogy a kolozsvári előadás színlapján ígérte, kegyetlen színházat csinál A velencei kalmárból. Nincs megbocsátás, nincs kegyelem, gyűlölet és viszály van. És ennek meg is lesz a végén a következménye. A vígszínházi vendégjátékon monumentális a díszlet (Tervező: Drahos Buhagiar). Hatalmas lift, minden nagy és idegen. A színészek olykor mikrofonban beszélnek. A gesztusok és a figurák maiak. Portia (Vindis Andrea) kérői nem ládikákat nyitnak, hanem laptopokat. Oldalt mintegy szélesvásznú film peregnek a mozgóképek. Feliratok, közeli arcok, kinagyított arckifejezések. A szereplők dalra is fakadnak. Slágereket, sőt Portia futballista kérője csapata indulóját is elénekli. Bogdán Zsolt Shylockja csupa elfojtott feszültség. Kölcsönad, mert ebből él. De rég nincs kedve már az egészhez. Belefáradt, megunta ezt a hajszát. Csakhogy hiába akar, nem tud belőle kiszállni. Tudja, hogy ez lesz a veszte, mégsem áll meg. Rohan bele a végzetébe. A kor, a közeg a gyilkos. Tompa Gábor világszínházi eszközökkel attraktívan bonyolítja le a drámát. A gyűlölet végtelen és harsány. Fontos a célpont, hogy legyen ellenség és az van, akkor már nem nagy ügy az egész. Bogdán Zsolt nem csak az áldozatot játssza el kitűnően, hanem a bosszúéhes sértettet is. Egyetlen egyszer szeretne törleszteni, akkor sem sikerül. Tompa Gábor előadásának színpadi nyelve végig egységes, talán akkor zökken ki kissé, amikor mint egy Shakespeare-mesét játszatja el a tárgyalási jelenetet. Ez már nem annyira hihető és a tétet is devalválja. Erős viszont a társulat, a kulcsszerepekben az említetteken kívül Viola Gábor, Bodolai Balázs, Szűcs Ervin, Farkas Loránd, Balla Szabolcs, Árus Péter és Imre Éva virtuóz játékot produkál, még akkor is ha, olykor a sokféle eszköz miatt óhatatlanul csökken a hatás, és elterelődik a nézők figyelme. Mohácsi János néhány éve az Alföldi Róbert által irányított Nemzetiben megrendezte már A velencei kalmárt. A Mohácsi Istvánnal készített átirata Perczel Enikő dramaturg hathatós közreműködésével már akkor is tele volt „robbanó anyaggal”. Arról nem is beszélve, hogy teletűzdelték a szöveget zsidó viccel. Ez aztán tényleg megbolondította, lángra gyújtotta az egészet.
Most Béres Attila miskolci színidirektor kérésére vette elő újra és jól tette, mert érettebb, megrendítőbb előadás született Miskolcon, mint korábban a Nemzetiben. Noha az alcím: vígjáték gyűlöletre, sok örömködésre nincs ok. A vígjátéki elemek is ugyanúgy a gyűlölet alkotóelemeivé válnak, mint minden, gyakorlatilag az összes jelenlét. A színlapon két szakállas figura Shylock (Görög László) és Antonio (Simon Zoltán) néz egymással közvetlen közelről farkasszemet. Mohácsiék adaptációja szerint az utolsó velencei zsidó és a léha, a szélsőséges magatartástól sem mentes kereskedő. Még az orruk is összeér. De ez nemcsak a kettőjük párviadala. Mohácsi mindig is profi volt a színpadi csoport, tömeg jelenetek színrevitelében. Most a miskolci együttes elsősorban férfitagjai valósággal sziporkázhatnak ezekben a szituációkban. Van itt mindenféle rituálé: születésnap, vacsora, és sorolhatnánk. Megjelenésük csaknem széthasítja a deszkákat. Rigmusaik idegvégződéseinket stimulálják, arról nem beszélve, hogy nagyon is ismerősek. Mint egy futballcsapatért szurkoló kemény mag, egymásra licitálva zsidóznak. Ez nekik jár. Hisz nem tesz ez semmit, polgári szórakozás. Nem bántanak senkit, jó kicsit heccelnek, már az is baj. Aztán a játék fokozatosan vált élesre. Görög László kalmárja ugyancsak mélyről fogalmaz, akárcsak Bogdán Zsolt. Őt már megtiporták, átgázoltak rajta. De azt gondolja, egyszer csak eljöhet az ő ideje is. Amikor szépen visszafizethet mindent. Az alkotók leleménye, hogy Portia (Láng Annamária), és Nerissa (Tenki Dalma) a tárgyalásra sem válnak férfivá. Azt mondják róluk, hogy férfiak, merthogy a törvény megköveteli, hiszen Velencében csak férfiak ítélkezhetnek, de ezt senki sem hiszi el. Még a zsidó sem. De nem szólhat, ha a nőkre azt mondják, hogy férfiak, akkor ott nincs apelláta. Hányszor érezzük magunkat hasonlóan, amikor azt halljuk valamiről, hogy fekete, pedig biztosan érzékeljük, hogy fehér. Mégsem tehetünk semmit. Szépen bele kell nyugodnunk a hazugságba. Kovács Márton zenéje, most is, mint máskor, amikor Mohácsinál társaival együtt jelen van a színpadon, nagyon sokat tesz hozzá az előadáshoz. Felkavaró mindkét előadásnak a vége. A kolozsvári produkcióban Shylock haláltusáját kivetítve látjuk, aztán a sok mécsessel teli színpadon a lánya egy siratódalt énekel. Mohácsinál középen az egyedül maradt, a földönfutóvá tett és a hitétől is megfosztott kalmár egyik oldalán a lánya, a másik oldalán Antonio, aki egy váratlan gesztussal Shylock kezébe adja a földre dobott fejfedőjét, megtapasztalta ugyanis, hogy bárkiből, bármikor válhat védtelen, megtiport áldozat. Ott állnak, mind a hárman némán. Tétován sejtetve talán mégis valahogy túlélhető ez a körülöttünk tomboló észvesztő téboly. Talán...

Info

Shakespeare: A velencei kalmár Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka a Vígszínházban Rendező. Tompa Gábor Shakespeare - Mohácsi testvérek: A velencei kalmár Miskolci Nemzeti Színház Rendező: Mohácsi János  

Szerző
Fotó: AFP/Miramax

Nézzen be a 25 éves Ponyvaregény kulisszái mögé!

Szinte hihetetlen, hogy már negyed évszázad telt el az 1994-es cannes-i filmfesztivál óta, ahol az Arany Pálmát, azaz a fődíjat Quentin Tarantino azóta kultfilmmé lett alkotása hozta el.

Szerző

Megosztás

Cannes hetvenkettedszer

Publikálás dátuma
2019.05.14. 10:30

Fotó: CHRISTOPHE SIMON / AFP
Jim Jarmusch The Dead Don’t Die (A halottak nem halnak meg) című zombikomédiájával startol a világ legfontosabb mozgóképes versenye Cannes-ban kedd este.
Cannes, a bűnös város. Minden bizonnyal hosszú évekig nem tudja elkerülni a kikötő és üdülőváros a számon kérő hangokat, hiszen az idén hetvenkettedik alkalommal megrendezendő fesztivál a világ legfontosabb mozgóképes versenye és vására, ahol a függetlenek és stúdiók, koldusok és gazdagok, rajongók és szakemberek tizenkét napon keresztül nagyon kis területen vannak összezárva. Míg e sorok írója a minden nap a legolcsóbb bagett elfogyasztásán alapuló és az ingyen kávétól lüktető nyakú túlélésről tudna hosszasan mesélni, a mesés szállodák exkluzív szalonjaiban azért zajlanak a partik a legnagyobb sztárok és befolyásos emberek köreiben. Bár a fesztivál már többször elzárkózott ezektől a hivatalos eseményektől független happeningektől, de például Harvey Weinstein kedvenc időtöltése volt Cannes-ban bevezetni a műveit a vörös szőnyegen és a háttérben egyaránt. Cannes persze próbálkozik, de a filmes világ és a média sokszor túl szigorú. Például az idei poszteren a huszonhat éves Agnés Varda látható, amint egy operatőr vállán áll és forgatja a Párbeszéd című első filmjét – sokak szerint ez jeles gesztus a francia új-hullám nemrég elhunyt talán legizgalmasabb alkotó irányában, míg a kritikusok szerint a szervezők ezzel próbálják hangsúlyozni a női alkotók jelentőséget, mivel a hivatalos versenyszekciót uralják a férfi rendezők, a gyengébbik nem csupán négy alkotással képviseli magát.
Thierry Frémaux művészeti igazgató szerint törekednek a hasonló arányokra, de figyelembe veszik a filmek minőségét is. Egyébként a szakember nem csak ebben a kérdésben határozott, hanem a Netflix elleni szigorban is. Mivel a streming szolgáltató továbbra sem akarja betartani a megjelenési ablakokat Franciaországban és a fesztivál nem vesz fel a versenybe olyan művet, melynek nem lesz mozis bemutatója így mindkét fél inkább azt kommunikálta, hogy a sokak által Cannes-ba való, Martin Scorsese rendezte The Irishman egyszerűen nem készült el. Pedig a francia rendezvény nincs a tévés tartalom ellen, hiszen bekerült a versenyen kívüli programba Nicolas Winding Refn az Amazon színeiben gyártott szériája, a Too Old To Die Young negyedik és ötödik epizódja, mint önálló mű. Persze, ez a Nteflix kérdés is csak addig érdekelte a jónépet, amíg be nem jelentették: a Ponyvaregény Arany Pálmával való elismerésének huszonötödik évfordulóján Quetin Tarantino ismét versenyez a patinás elismerésért a Volt egyszer egy Hollywood című művével, melynek a főszerepeit Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Margot Robbie alakítják. Amúgy a nagyverseny idén átlagon felüli izgalmakat ígér, hiszen olyan emblematikus alkotók csapnak majd össze, mint Terrence Malick, Pedro Almodovar, Jean-Pierre és Luc Dardenne, Ken Loach vagy a már említett Jim Jarmusch.
Sajnos friss magyar egész estés alkotás nem került be idén a programba,

de a klasszikusok terén kisebb szenzációval szolgálunk: Bacsó Péter 1969-ben forgatott A tanú című filmjének digitálisan felújított és cenzúrálatlan verziójának a világpremierje Cannes-ban lesz. Az elkészítése után tíz évre dobozba zárt szatírát 1981-ben vetítették először a francia fesztiválon a nyilvánosság előtt, és ezután harminckét országban mutatták be. Az „eredeti”, Bacsó Péter által elképzelt verzióban, látható lesz a Rajk Lászlóra utaló sötétzárka-jelenet, s az a beszélgetés is bővebb, ahol az egyház ezeréves stabilitását állítják szembe az éppen csak megszületett kommunista rendszerrel. Ebben a változatban nem szerepel a forgalmazott változatot záró, több évvel később játszódó villamosjelenet, amelyet a rendező a cenzúra utasítására illesztett a film végére. Kérdés, hogy a kérdéses szcéna valójában nem jobbá tette a filmet?

Fiatal tehetségek

 A vizsga- és diplomafilmeket felvonultató Cinéfondation válogatásba bekerült Moldovai Katalin Ahogy eddig című 24 perces alkotása, mely a Budapesti Metropolitan Egyetem Mozgóképművész mesterképzésén készült. Remélem legközelebb sikerül meghalnod :-) című műve meghívást kapott a Cannes Écrans Juniors programba: ennek a szelekciónak az a célja, hogy a fesztivál fiatal közönsége a saját magukról szóló filmeken keresztül ismerje meg a filmművészetet. Ugrin Julianna, a Könnyű leckék, A monostor gyermekei és az Egy nő fogságban producere pedig részt vesz 'Producers on the Move' nevű szakmai programon.

Témák
Cannes film