EU-s matek magyar szemmel

Ha az unióról van szó, akkor a hazai közvélemény visszatérő témája, hogy a következő tervezési időszakban „mennyi lesz az annyi”, azaz a 2021-2027-es ciklusban mekkora forrásból gazdálkodik majd Magyarország és a többi tagállam. A rendszer áttekintése nem egyszerű, az alábbiakban a tagállamok, az Európai Bizottság (EB) és az Európai Parlament (EP) közötti alkudozások folyamatát és várható következményeket tekintem át. 
Mint az ismert, reálértelemben valószínűsíthetően Magyarország és a többi hasonló fejlettségű régiós ország esetében csökkenni fognak a kohéziós politikához és a mezőgazdasághoz köthető uniós források a 2014-2020-as időszakhoz képest. Az Európai Bizottság első körben jóval magasabb, 20 százalék feletti forráscsökkentést javasolt, az Európai Parlament 2019 elején viszont ezt nem hagyta jóvá. A végső szót valamikor 2020 második felében a Tanács fogja kimondani, minden bizonnyal jelentős csúszással. Várhatóan a fejlesztési ráfordítás esetében növekedni fog a tagállami önrész összege is, így a fejlesztési források reálértéken nem fognak jelentősen csökkenni. A Bizottság elképzelései alapján viszont az önrésznövelésért cserébe az források lehívása jóval kedvezőbb lesz, vagyis rugalmasabb.
Ettől függetlenül a következők erőteljes stratégiaváltásra kényszeríthetik a magyar kormányzatot: (1) ha jogállamisági feltételekhez kötnék az unió tagállamainak megítélt közösségi források kifizetését; (2) jelentős csúszások állhatnak elő a végső egyezség megszületésnél; (3) a kohéziós és agrártámogatások súlyának csökkenése; (4) valamit a humán területek, a K+F vagy a klímavédelem felértékelődése az EU-büdzsén belül. 
A 2021-2027-es programozásai időszakban a Bizottság 2018-as tervei szerint bő 35 milliárd eurót kaphat Magyarország az Európai Uniótól, ami minimális csökkenést jelent a 2014-2020-as ciklusban megcélzott 35,3 milliárd eurónyi összeghez képest. Gazdaságilag mérvadó összehasonlítás ugyanakkor nem a nominális összegek, hanem a reálértékek alapján történik. Ez alapján már mindegy 7,5 milliárd euróval kevesebb nettó támogatás várható, ami reálértéken 30 százalékos csökkenést jelent.
A kohéziós alapokból származó források és az agrártámogatások esetén is negatívabb a kép: az agrár- és vidékfejlesztési forrásallokációnál az Európai Bizottság 2018-as árakon 10,4 milliárd euróval számol a következő pénzügyi ciklusra. Ez a jelenlegi kb. 13,5 milliárd eurónyi után közel 20 százalék feletti forráscsökkenésnek felel meg. Emellett a Bizottság egyik fő célja a kisebb termelők intenzívebb támogatása, így a támogatás mértéke jelentősen csökken 100 ezer euró felett.
A tagállami társfinanszírozás mértékének emelése végső soron azt biztosítja, hogy a Bizottság tervei szerint a teljes fejlesztési forrás – uniós támogatás és annak hazai önrésze – érdemben csupán 5-10 százalékkal csökkenjen. A nagyobb hazai önrész egyben nagyobb ösztönzést is jelenthet a tagállamok számára arra, hogy fejlesztéseiket társadalmi (nemzetgazdasági) szempontból hatékonyabban hasznosítsák. 
Az ország gazdasági teljesítménye 2015 után jelentősen javult – 2017-re átlépte a válság előtti szintet –, viszont az uniós források csökkenő mértéke azt is jelenti, hogy azonos hatékonysági szint mellett az uniós forrásoknak a növekedéshez történő hozzájárulása redukálódni fog. A 2021-2027 között elhozható EU-pénz éves átlagban a magyar GDP 2,6 százalékát tenné ki, a mostani ciklusra kalkulált GDP-arányos évi 4 százalékhoz képest. Ez a gazdasági növekedésre kedvezőtlen hatást fejthet ki.
A Kohézió barátai nevű csoportosulás (14-16, zömmel 2004 óta csatlakozott ország) pozsonyi találkozóján 2018. november végén egy olyan uniós büdzsé mellett tette le voksát, ami reálértéken a 2014-2020-as ciklus szintjén tartaná a kohéziós és a mezőgazdasági kiadásokat a következő időszakban. Ehhez azonban az Európai Bizottság által javasolt 1,114 százalék helyett a nemzeti összjövedelem (GNI) legalább 1,3 százalékát kellene a közös büdzsére fordítani. Úgy tűnik, hogy Magyarország is hajlandó lenne megemelni legalább a GNI 1,2 százalékára a 7 évre szóló uniós költségvetés kötelezettségvállalási keretét. Ez az ország érdeke is lenne – tekintve, hogy nettó értelemben jelentős kedvezményezett. Meg kell jegyezni, hogy Svédország, Finnország, Dánia, illetve Ausztria és Németország egyelőre GNI-arányosan 1 százalékos kiadási főösszeget tart csak elfogadhatónak. 
Az uniós támogatások mértékének csökkentését más fejlemény is befolyásolja: összességében a Brexit és az új uniós célok miatt évi 20 milliárd eurós költségvetési lyuk mutatkozik, de Németország szeretné elérni, hogy éves befizetési kötelezettségének növekedése ne haladja meg az 1 milliárd eurót.
A 2019. márciusi fejlemények tükrében mégsem vehető biztosra az uniós források fentebb vázolt durva megvágása. Az Európai Parlament ugyanis inkább arra törekszik, hogy a 2021-2027-es ciklusban az unió költségvetése ne csökkenjen a fontosabb területeken. Ebbe természetesen beletartozik az is, hogy a kohéziót szolgáló források összege ne essen vissza az Európai Bizottság által javasolt 330,6 milliárd euróra, hanem maradjon 378 milliárd euró.
Az Európai Parlamentnek az uniós költségvetés sarokszámaira közvetlenül kevés ráhatása van, ez leginkább a Tanácsban folytatott egyeztetéseknél dől el. Ugyanakkor a költségvetéssel párhuzamosan forrásallokációs jogszabályoknál és eljárásoknál, továbbá az alapok hozzáférhetőségénél, illetve felhasználásánál lényegi befolyással rendelkezik. Úgy tűnik, hogy a forrásallokáción belül több pénz juthat a kevésbé fejlett régióknak, illetve valószínűleg kialakítják az átmeneti régiók kategóriáját is. Ebbe majd az EU-s átlagos fejlettségének 75 és 90 százaléka közötti régiók tartoznak.
Magyarország számára ez kedvező hír, de vannak az ország szempontjából kedvezőtlen fejlemények is. Az Európai Parlament elfogadta, hogy jogállamisági feltételekhez kötnék az unió tagállamainak megítélt közösségi források kifizetését a 2021-2027 közötti költségvetési ciklusban. Egy új eljárás keretében felfüggeszthetnék, esetleg csökkenthetnék a még nem véglegesített jogállamisági elveket megsértő országok támogatását, és ugyanez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az uniós pénzeket érintő csalás és korrupció elburjánzik, ez ellen a tagállami kormányzatok nem lépnek fel kellően hatékonyan. Az eljárás elindítására az Európai Bizottság tenne javaslatot egy független szakértői testülettel való egyeztetést követően. A szankciókról az Európai Parlament és a tagállamok kormányait tömörítő tanács döntene.
Magyarországra nézve kedvezőtlen lehet az is, hogy az állam- és kormányfői tanácskozáson rögzítették: lehetőleg jövő őszre kellene megállapodni a 2021-2027-es költségvetésről, de esélyes, hogy a főszámokról történő végső alku tovább csúszik. Ez kedvezőtlenül hathat a 2021-2027 közötti időszak gazdasági növekedésre. 
Most tehát az körvonalazódik, hogy a kevésbé fejlett közép-kelet-európai periféria számára nem lesz érdemben kedvezőtlen a forrásokhoz való hozzáférés – legalábbis az Európai Parlament eddigi állásfoglalásai ebbe az irányba mutatnak. A Bizottság tervei szerint azonban a visegrádi négyeknek minimum 20 százaléknyi támogatáscsökkentéssel kellene számolniuk a kohéziós alapok tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy a legnagyobb nettó befizető, Németország is jelentős mértékű forrásvesztéssel számolhat. Nyertesnek Olaszország, Spanyolország, Görögország mutatkozik, továbbá Románia és Bulgária, az EU két legszegényebb tagországa. Ők a kohéziós alapokból nominális értelemben több forráshoz juthatnak 2021-2027 között, mint az előző ciklusban.
A költségvetési sakkjátszma alapján ugyanakkor nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi változások is döntő jelentőségűek. Az uniós alkudozási folyamatokat nem lehet kizárólag a nyertes-vesztes egyenletekre szűkíteni: az EU-költségvetés logikája szorosan összefügg az EU szerkezetével. A jövő számos kérdése közül az egyik mindenképpen az lesz, hogy a továbbiakban még mindig a status quo lesz-e az úr. A kérdésre adott válasz új költségvetési politikát eredményezhet.
Frissítve: 2019.05.14. 18:13

Ki takarta ezt?

Azt harsogja a Közmédia Választási Iroda (hogy ez mi a bánat, arról később) és a teljes lánctalpas kormányzati propaganda-masina, hogy ismét hazudnak a fake news-oldalak. Nincs sok kedvünk a nevetésre, de azt azért jegyezzük meg, hogy a közmédiában a választási iroda olyan, mint fideszes alapszervezeti elnökben az önálló gondolat: alaptalan és értelmetlen, már-már kizáró ok.
Azért akadt ki a Kunigunda utcai közbotrányt magyarázó iroda szervezetileg, mert szerintük számos médium azzal vádolta őket, hogy kitakarták a fideszes oligarchák arcát a Momentum politikai reklámfilmjében. A legjobb részről van szó egyébként, miszerint a napi 2 milliárd forintnyi uniós pénzt nem az ország javára, hanem fideszes zsebek kitömésére fordították. A kikockázott figurákban Tiborcz István, Garancsi István és a gazdagodófenomén, Mészáros Lőrinc fizimiskáját lehet felfedezni.
Van tehát egy állítás: kitakarva jelentek meg az említett urak, és az iroda a kitakarást magára vette. Nem mennénk vissza Lomnici Zoltán híradós esetéig, maradnánk a jelenben. Amikor is nem találtunk arra utaló jelet, hogy bárki azt állította volna: a közmédia változtatott a felvételeken. Határozatlan alany jelenik meg néhol, miszerint „az eredetivel ellentétben kitakarták". Hadházy Ákos független képviselőé volt az eredeti videó, ami látható az interneten ma is. A hazugsággal vádolt médiumok legtöbbje megemlítette: a Momentum ügyes csellel juttatta a közmédia képernyőjére Hadházy független ügyészségért indított kampányát. 
Aligha valószínű, hogy a 90 milliárd forintból működtetett nagyipari füllentészet megannyi munkása ne olvasta volna ezeket a híreket. Pláne azok után, hogy Hadházyék hónapokig követelték, a közmédia adjon hírt a már több százezer magyar által aláírt petíciójukról. Az MTVA ijedtében azt mondta, nem hagynak beleszólást a szerkesztői függetlenségbe. A kabaréműfajnak annyi.
Hazudik a Közmédia Választási Iroda? Pártközpont írja a közleményeiket vagy egyszerűen tehetségtelenek? Maradjon a levegőben a költői kérdés. Annyit azért hozzátennénk, hogy a kormánymédia tavaly 109 helyreigazítási pert vesztett, kettő jutott a közmédiának is. A Nemzeti Választási Bizottság pedig a fenti közlemény előtti napon bírságolta meg őket, mert a legendásan elfogult egyperces hírblokkjukba Fidesz-kampányanyagot biggyesztettek. Szegény elszabotált szerkesztői függetlenség.
Miközben az iroda (ami helyett elég volna betartani a jogszabályokat, de akkor ki jegyezné a közleményeket?) a független médiának csörtetett, addig a Fidesz-KDNP hazánk szövetségesét, Brüsszelt birizgálta tovább. Nem adjuk a Babaváró programot, tolta ki kicsi színes talicskáján az aznapi pempőt Hollik István. Brüsszel mindjárt migránskártyázó migránsoknak migrálja a magyar családok minden megtakarítását, talán még a kivándorlási rátánk, a hitelcsapda-hányadosunk és a kilakoltatási együtthatónk sem szent nekik. Brüsszel szegény, néz mint egyszeri cégtulajdonos az aktatáskás kormányemberre.
Tetszett volna fülkeforradalmat nem hagyni csinálni.
Szerző
Balassa Tamás
Frissítve: 2019.05.14. 10:36

Gyári defektek

Múzeumba kerülhet a BMW új, debreceni gyárának alapköve. Ez persze csak vészmadárkodás, de akár így is végződhet a tavaly bejelentett debreceni BMW beruházás. A kecskeméti Mercedes gyár bővítésének kezdete már szinte biztosan csúszik egy évet. Vagy többet. Hogy mi lesz majd a tervezett 1200 új munkahellyel és az évi 150 ezer luxusautóval, egyelőre senki nem tudja megmondani.
A Portfolio közölte a tekintélyes német gazdasági lap, a Handelsblatt cikkét, amelyből kiderült: viharfelhők gyülekeznek a német autóipar egén is. A vártnál gyengébb eladások, pénzügyi gondok kínozzák a két luxusmárka gyártóját. A bajor gyár ráadásul az arany időkben a tönk szélén álló brit autógyárakat vásárolt, ami mostanság, a Brexit árnyékában nem számít a legjobb befektetésnek. Azt pedig ma még megjósolni is nehéz, hogy milyen közvetett hatással jár majd a kínai-amerikai vámháború újabb fejezete a világgazdaságra. Trump amerikai elnök 10-ről 25 százalékra emelte újabb 200 milliárd dollár értékű kínai áru vámját, s ne legyenek kétségeink, Peking válasza nem késik sokáig. 
Márpedig a globális gazdaság egyik indikátora az autóipar. Ha visszaesik, vagy csak stagnál a növekedés, az az autó eladásokban jelenik meg szinte azonnal. Közgazdászok mantraként emlegetik évek óta, hogy visszaüthet a kis túlzással monokulturális gazdaságpolitika, az autóipar túlsúlya a feldolgozóiparban, illetve az exportban. Az autógyártás mellett például sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellett volna tenni az informatikai, a digitalizációs, a robotika-fejlesztő vállalkozások támogatására. 
Egyelőre nincs ok a pánikra. Megépülhet a BMW debreceni gyára, és talán lesz Kecskeméten a Mercedesnek is egy második üzemcsarnoka. De a miniszterelnöknek, az egyszemélyi döntéshozónak óriási a felelőssége, hogy akkor kezdjen el „B” tervet kidolgozni, amikor az autógyárak még csak csökkentik a beruházási sebességet. Nem kellene megvárni, amíg a fékre lépnek. Mert a magyarok többségének nincs biztonsági öve, ami egy ilyen defektnél megmenthetné őket.
Szerző
Bihari Tamás
Frissítve: 2019.05.14. 10:35