Rágcsálók

Lobbot vetett a napi politikai sajtóban a hazai rágcsálók ügye. Úgyszólván nemzeti hevületté vált a rágcsálók irtásának nemzeti sorskérdése. Politika lett belőle.

Pedig - mint tudható - rágcsálók mindenütt vannak. Hol ilyenek, hol olyanok, de vannak. És rágcsálnak. Megrágnak, szétrágnak mindent.

Itt patkányok teszik, amott sáskák, másutt mások, de egyvalami mindenütt azonos. Mindent megrágnak, mindent felfalnak, amihez hozzáférnek. Amivel kárt okoznak. Minden földrészen jelen vannak. Politika és kurzus függetlenek. Akár non-konformistáknak is nevezhetők.

Kártékonyak, ezt ők is tudják. Abból, hogy mindenütt irtják őket, ahol csak lehet. Kártékonyak, mert kárt tesznek mások értékeiben, amire nincsenek tekintettel. Nem is lehetnek, hiszen ez a tulajdonság nem szerepel ösztönéletükben. A rágcsálók ösztönösen támadnak mindenre, ami megrágható, felfalható, megemészthető. Ami birtokba vehető.

Rejtve élnek, rejtve rágnak. Jelenlétükre már csak a kár felismerése után derül fény. Sok helyen rágnak úgy, hogy egymással is kommunikálnak rejtett csatornákon. Titkos underground járatok kötnek össze rágcsáló kolóniákat. Amivel már rendszerszerűen működhetnek. Óriási károkat okozva. Előfordul, hogy hatalmas erőközpontot építenek, mint a termeszvárak. Az ilyen centrumok megközelíthetetlenek a másfajták számára. Ha ezt csak egyetlen kívülálló is megsérti, azonnali válaszcsapás éri. Méghozzá tömeges válaszcsapás. Működnie kell az elrettentés taktikájának. Mert ami azon belül van, az már az övék. Ahhoz más nem férhet hozzá. Annak a felhalmozott értéknek az élvezete és fogyasztása már el van zárva a másfajták elől. Minden illetéktelen hozzáférési kísérlet durva külső beavatkozást képez. Amit meg kell torolni.

Fejlettebb kultúrájuk az elfogyó anyagi értékeken túl, már nem csak azt az anyagi valóságot gerjed magáévá tenni, ami megrágható és birtokba vehető. Már nem csak a papír testének ízére gerjednek rá, hanem annak belső tartalmára, a szellemére is. Nekik már nem elég a test élvezete. A szellem szétrágásának az élvezetére is vágynak. A spirituális vágy különös mellékhatással járhat. Létrejöhet egy úgymond transzmateriális élvezet-ethosz egy teljes első rágcsáló nemzedékben. Aminek tagjai egymás viselkedés-mintáiból ösztönösen építenek spirituális élvezet-ethoszt. Ami így rendszerré válhat, és öröklődési tényezővé lényegülhet át.

Ezzel létrejöhet az a rágcsáló-kultúra, ami önmagába fordulóan végül önmagát rágcsálva, önmagát pusztíthatja el. Sapientia mundi.