Magyar jelzőfény segítheti az űrszemét eltakarítását

Publikálás dátuma
2019.05.15. 12:16

Fotó: Airbus Defence and Space
Magyar fejlesztés segíthet az Európai Űrügynökség (ESA) Clean Space programjában a takarító műholdaknak eltávolítani a világűr szemetét.
A világűr űrszeméttől való megtisztítása az Európai Űrügynökség (ESA) Clean Space programjának egyik célja. A projektben egy magyar cég végzi az űreszközök dokkolását segítő infravörös és foszforeszkáló jelzőfények fejlesztését. A program fontos eleme, hogy a majdani automata takarító műholdak könnyen és biztonságosan meg tudják közelíteni az eltakarítandó, űrszemétnek számító, működésképtelen műholdakat. A megközelítést és a dokkolást könnyítik majd meg azok az infravörös és foszforeszkáló jelzések, amelyeket a majdani műholdakon elhelyezhetnek - olvasható az Űrvilág asztronautikai hírportálon. 
Ha a fejlesztés alatt álló jelzések a jövőben minden műholdra felkerülnek, akkor könnyebb dolguk lesz a világűrt az űrszeméttől megtisztító, egyelőre ugyancsak a fejlesztés stádiumában járó automata műholdaknak. A beszámoló szerint a fejlesztés a "passzív fényvisszaverő anyagok a műholdak élete végére", vagy röviden PEMSUN (Passive Emitting Material at end-of-life) projekt keretében folyik. Az első teszteket március végén végezték Noordwijkban, az ESA ESCTEC űrközpontjában működő orbitális robotikai, vezérlési, navigációs és irányítási laboratóriumában, a dokkolás, megközelítés és leszállás szimulátorában, a magyar szakemberek közreműködésével. 
A márciusi teszteken az ESTEC-ben az Admatis Kft. munkatársai is részt vettek (fehér pólóban)
Fotó: ESA
A műholdak platformján elhelyezendő jelzések célja az, hogy az elfogó műhold a látható és az infravörös tartományban működő kameráit azokra irányítva információt szerezzen a befogandó műhold látóirányáról, távolságáról, sebességéről és a céltárgyhoz viszonyított helyzetéről. A márciusi tesztek során vizsgálták a foszforeszkáló festékek világítását olyankor, amikor a műhold a Föld árnyékába kerül, a minta alak- és méretváltozását az idő múlásával és a hőmérséklet függvényében, valamint a jelzés megfigyelhetőségét a látóiránytól függően.
Szakértői becslések szerint 27-29 ezer tíz centis vagy annál nagyobb objektum kering a Föld körül nyolcvanszor akkora sebességgel, mint egy utasszállító repülőgép. Ezek mindegyike képes megsemmisíteni egy szatellitet. Ráadásul egyetlen milliméteres nagyságú űrszemét is - amiből úgy 160 millió száguld Föld-közelben - képes arra, hogy tönkretegyen egy érzékeny űreszközt.
Az Európai Űrügynökség Clean Space programja három elemből áll: az EcoDesign már az űreszközök tervezésénél a környezeti fenntarthatóság figyelembevételét, beépítését célozza, a CleanSat olyan technológiák kifejlesztését irányozza elő, amelyek megakadályozzák a jövőbeni űrszemét létrejöttét, a In-orbit servicing/Active Debris removal pedig a már meglévő űrszemét eltávolítását és az űreszközök keringés közbeni szervizelését célozza.
Szerző
Témák
űrszemét ESA

Magyar kutatók ötletei hozhatnak áttörést a fenyegető antibiotikum-krízisben

Publikálás dátuma
2019.05.15. 10:31
Illusztráció
Fotó: JORGE DIRKX / AFP
Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont fiatal kutatóinak egyedi ötletei áttörést hozhatnak a szuperbaktériumokkal szembeni világméretű versenyfutásban.
Pál Csaba Oxfordból tért haza, hogy az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok titkait kutassa, és az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontban találta meg azt a biztos intézeti hátteret, amelyre laboratóriumát építhette. Kutatócsoportjának munkája az alapkutatásra épül, mert, mint a videóban el is mondja, „nélküle nem lesznek olyan eredmények, amelyek hasznosíthatóak lennének” - derült ki az MTA közleményéből.
A csoport zömében fiatal tagjai változatos tudományterületekről érkeztek, mert a baktériumok és az antibiotikumok kapcsolatának feltárásához éppúgy szükség van genetikai és evolúcióbiológiai tudásra, mint kémiai ismeretekre. Az Akadémia Dolgozók Fóruma videójában a kutatócsoport tagjai beszélnek munkájukról – van, aki a baktériumok evolúciójának akár milliószoros felgyorsításán dolgozik, más pedig a szuperbaktériumok szükségszerűen megjelenő gyenge pontjait keresi.

„Olyan projekteket indítottunk el, amelyekre mások abszolút nem gondoltak”

– foglalja össze Pál Csaba a kutatócsoport erősségét.

 Így a szegedi akadémiai laboratórium úgy is képes kiemelkedően helyt állni a nemzetközi mezőnyben, hogy egyébként anyagi forrásokban Magyarország nem veheti fel a versenyt sok nyugati országgal.

„Van két olyan molekulánk, amelyek nagyon gyorsan irtják a leggonoszabb kórokozó baktériumokat is”

A kutatócsoport vezetője hozzátette, úgy tűnik, ezek a hatóanyagok egerekben is jól működnek. A következő nagy lépés a klinikai tesztek elindítása lesz, és talán megszülethet egy olyan antibiotikum, amely lépéselőnyt adhat a baktériumokkal szembeni világméretű versenyfutásban.
Szerző

150 millió éves ősmadár nyomaira bukkantak Németországban

Publikálás dátuma
2019.05.14. 14:50
Illusztráció
Fotó: ROGER HARRIS / SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
A jura időszakban élt ősmadár fosszíliájára bukkantak paleontológusok Németországban. Ez a második eddig felfedezett röpképes ősmadár ebből a földtörténeti korszakból.
Az Alcmonavis poeschli az eddigi legkorábbi ismert madárhoz, az Archaeopteryxhez hasonlóan nagyjából 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Németország területén, az Altmühl-folyó völgyében. A most felfedezett madár azonban nemcsak nagyobb, de fejlettebb is volt, mint az Archaeopteryx.

"A szárnyon az izmok tapadási pontjai arra utalnak, hogy jobb röpképességgel rendelkezett"

- mondta el Oliver Rauhut, a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem paleontológusa.

Több jellemzője is arra utal, hogy jobban alkalmazkodott az úgynevezett evezőszárnyú repüléshez.

"Alkalmazkodása jelzi, hogy a repülés evolúciója viszonylag gyorsan előrehaladt"

- magyarázta Christian Foth, az Universite de Fribourg kutatója, az eLife című szaklapban megjelent tanulmány társszerzője.

 Eddig az 1861-ben felfedezett Archaeopteryx számított az egyetlen jura korszakban élt ismert madárnak. Ez az állat jelenti a hüllők és a madarak között átmenetet és bizonyítja, hogy a mai madarak a ragadozó dinoszauruszok közvetlen leszármazottai.
Archaeopteryx skeleton illusztráció
Fotó: ROGER HARRIS/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
Minden eddig talált Archaeopteryx-fosszíliára a Bajorországban lévő Solnhofer-szigetcsoportban bukkantak, egy régióban Pappenheim és Regensburg között. A késő jurában ez a terület szigetvilág volt a Tethys-óceán szélén. A hátramaradt solnhofeni litográf pala kőzetformáció mészkő alapú, palás szerkezetű kőzet, amelynek földtörténeti jelentőségét a benne rejlő nagy mennyiségű, kitűnő állapotban fennmaradt fosszília adja.
Itt találták meg az újonnan felfedezett ősmadár szárnyát is, valamint ugyanabban a dolomitlerakódásban egy újabb Archaeopteryx-fosszíliát is. 

"Tehát a két ősmadár nyilvánvalóan egymás mellett élt Dél-Németország akkoriban szubtropikus lagúnavidékén"

- állapították meg a tudósok.

 Az elmúlt évtizedekben gyakran fedezték fel őskori madarak és madárszerű dinoszauruszok mozaikjait, sok esetben Északkelet-Kínában, a kora krétakori üledékes kőzetekben.
Szerző
Témák
madár ősmadár
Frissítve: 2019.05.14. 16:54