Egyre átlátszóbbak vagyunk

Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Ha ez így volna, ebben az országban már csupa öregember élne, mert szeretünk vájkálni a mások életében. A járókelők benéznek a földszinti ablakon, a szomszéd hallgatózik a falon, átles a kerítésen. A napokban olvastam, hogy egy szegedi klinika intézetvezetője az egészségügyi nyilvántartó rendszerben kutakodott az egyik beosztottja személyes egészségügyi adatai között. 
Innen nézve meglehetősen ijesztő, hogy akár még illetéktelenek is hozzáférhetnek az egészségügyi adatainkhoz. A háziorvosom mesélte, amikor az év elején feltette azokat a bizonyos kötelező kérdéseket, amelyeket be kellett táplálnia rólam a láthatatlan, de kíváncsi „központi orvosnak”, hogy ő maga is kicsit bizonytalan, jól teszi-e, hogy a betegeiről a legkényesebb adatokat is rögzíti. Ki tudja, hol, kinél landolnak? Aztán ott vannak a „felhőbe” feltöltött receptek is, amelyek szintén sokat elárulnak az egészségi állapotunkról. 

Ez mind csak egy-egy szeletkéje annak a mohóságnak, ahogyan a Nemzeti Együttműködés Rendszere vájkál a magánéletünkben.

Úgy is mondhatjuk, hogy az utóbbi években a kíváncsiskodást állami szintre emelték, s egyre újabb területekre terjeszti ki a „nagy testvér” a figyelmét. Az még talán rendjén is van, hogy a nagyvárosok bűnügyileg fertőzött körzeteiben, a közutakon szaporodnak a térfigyelő kamerák - Magyarországot jelenleg mintegy 16 ezer ilyen eszközzel figyelik. A szabályok szerint ezeket a felvételeket néhány napon belül törölni kellene, ám a „szervek” azért lobbiznak, hogy egyre jobban kitolják ezt a határidőt. Szó van a különféle rendszerek összekapcsolásáról is, de ez csúszik, mert aligha menne bele a Nemzeti Nyomozó Iroda, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, vagy a TEK, hogy minden ilyen begyűjtött „tudás” egyedüli birtokosa Pintér Sándor legyen.
A magánéletünk iránti kíváncsiság egyik élenjárója a közösségi média. Kevesen gondolják végig, hogy ami információt oda feltesznek, az örökre ott is marad, és akkor is visszakereshető, amikor arra a legkevésbé sem számítunk. Új állásra pályázunk? Az interjú előtt a HR-osztály könnyűszerrel utánunk néz, kivel, mit osztottunk meg korábban, milyen a politikai kötődésünk, a kapcsolati hálónk, a baráti körünk… 
Éppen a napokban járta be a világsajtót az a hír, miszerint Kínában ezt már olyan tökélyre fejlesztették, hogy a hatóságok szinte mindenkiről mindent tudnak. Mi persze még a fasorban sem vagyunk e téren, de újabb nagy lépést teszünk ebbe az irányba. Júliustól a legkisebb panziónak is jelentenie kell, hogy mikor, kivel vettünk ki szobát, és meddig voltunk ott. Aki nem jelent, azt megbüntetik, akár be is zárathatják. 
Hírek szerint már a fürdők számára is készítik a szoftvert, amivel majd jelenteniük kell a „nagy testvérnek”, hogy ott jártunk. Talán lesz kamera is, hogy úsztunk-e, vagy csak pancsoltunk a medencében, esetleg háromnál többen sustorogtunk a sarokban, ami egyesek esetében akár tiltott gyülekezésnek is minősülhet majd.
Szerző
Somfai Péter

Légiósok

Azt mondja Toroczkai László (a Jobbikból kiszakadt parlamenti párt, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke), hogy ő az alkotmányosság talaján áll. Ott ácsorogva megszervezte a betiltott Magyar Gárda (Hagyományőrző és Kulturális Egyesület) „eszmeiségének és szellemiségének örökösét”, a Nemzeti Légiót. Kedden, díszegyenruhások körében jelentette be, hogy a szervezet „missziója” a honvédelmi alapismeretek oktatása, a katonai hagyományok ápolása, az élet- és vagyonvédelem, valamint a kilakoltatott családok megóvása. Amit megfejelt a nem enyhülő cigánybűnözéssel ("bevett kriminológiai meghatározás") és azzal, hogy elégedetlen az ügyészségek és a bíróságok munkájával, ezért mint pártvezetőnek, tennie kellett valamit. 
Most hát itt van nekünk a Magyar Légió, amely a szegedi gondolat szellemében a száz éve Horthy Miklós vezetésével megalakult Nemzeti Hadsereget mintázza. Akkor az országot a kommunistáktól kellett "megtisztítani”, ma az "anarchia felé haladó országot kell megmenteni, mert van olyan cigány párt, amelyik cigány tartományt akar leválasztani Magyarországról és akad olyan település, Törökszentmiklós, ahol cigány klán tartja rettegésben a helybelieket".
Nem tudjuk, mi kezd majd a magyar állam ezzel az újabb paramilitáris szervezettel, párthadsereggel, amelynek alkotmányos demokráciában semmi keresnivalója, hiszen itt az intézményesített fegyveres erőszakszervezetek fenntartása és használata, társadalmi közmegegyezés alapján, állami monopólium. Nem tudjuk, mit szól az a magyar állam a Nemzeti Légió június 1-re, Szegedre tervezett zászlóbontásához, amelytől nem áll éppen távol a szegedi gondolat ápolása. 
Azért kellemetlen hírünk is van Toroczkai Lászlónak. Elkésett az újabb kísérlettel, hogy szélsőjobbról előzze a hatalmat. A magyar kormányzó jobboldal nevében Kövér László házelnök már bejelentkezett a bíróságok államosítására is. A totalitárius hatalom kiépüléséhez aligha láthatja szükségét a Nemzeti Légiónak, miután ő maga is úgy áll az alkotmány talaján, mint Toroczkai. Sehogy.
Szerző
Friss Róbert

Elmaradt döntések

Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy (…) önkormányzati képviselői tisztségemből eredő feladataimat Rákospalota, Pestújhely és Újpalota fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítem - így szól az eskü, amelyet valamennyi XV. kerületi képviselő elmondott, amikor átvette a mandátumát.
Mindennek ellenére május 14-én nyolcadik alkalommal utasította el (vagy napirendre sem vette) a költségvetést a képviselő-testület többsége, annak ellenére, hogy Németh Angéla polgármester hivatalunk munkatársaival szinte minden képviselői elvárást beépíttetett a különböző tervezetekbe. További nehézséget okoz, hogy az elmúlt hetekben sokszor már a napirendet sem fogadják el a képviselők, megtárgyalni sem hajlandók az előterjesztéseket, mit sem törődve annak következményeivel. 
A polgármester és a hivatal megpróbálja enyhíteni a károkat, de az elmaradt döntések egyre nagyobb bajt okoznak a XV. kerületben. Nézzünk néhány konkrétumot.
Április elsejétől a kormány felfüggesztette az állami normatíva kifizetését, ami ezidáig 420 millió forinttal rövidítette meg kerületünket. Az adatszolgáltatás elmulasztása miatt a kincstár megbírságolta az önkormányzatot. (A költségvetésről kellene adatot szolgáltatni, de nincs költségvetés, ezért nincs adat sem.) A bírság összege év végére akár a 48 millió forintot is elérheti.
Törvény írja elő, hogy a bölcsődékben, a gyermekétkeztetésben és a különböző szociális ellátásoknál legkésőbb április elsejéig meg kell állapítani a térítési díjat. A testület kétszer napirendre sem vette a témát, ezért jogellenesen a tavalyi díjakat szedték be az intézmények. A működést biztosítottuk, de attól még jogszabálysértő, amit csinálunk. Ennél nagyobb bajt okozott, hogy késve döntött a testület az óvodai csoportok számáról és a pedagógus létszámról, pedig már elindult a beiratkozás. A polgármester (konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is) segített az aggódó intézményvezetőknek, és megerősítette őket, hogy a tavalyi keret szerint intézhetik a beiratkozást, de ettől még jogsértő ez a megoldás. 
Az önkormányzatok feladata a bírósági ülnökök megválasztása. Képviselő-testületünk ezt sem volt hajlandó napirendre venni. Döntés híján azokban a folyamatban lévő ügyekben, amelyekben a megválasztandó – ám meg nem választott – ülnökök bírói tanácsai járnak el, teljesen újra kellene indítani az eljárást. Ez az időbeli veszteség miatt súlyos érdeksérelem lehet az érintett személyeknek, és indokolatlanul elnyújtja az egyébként is hosszadalmas bírósági eljárást. Szerencsére sikerült megértetni a képviselőkkel, hogy milyen kockázatot vállalnának, ezért a május 14-i ülésen (kétszeri elutasítás után) végre megválasztották az ülnököket. Ugyanazt a két személyt, akiket korábban is jelöltünk.
Költségvetés hiányában a kerületi civil szervezetek nem kapnak pénzügyi támogatást. Ez nem jogsértő, hiszen ez nem kötelező, hanem szabadon választott önkormányzati feladat. De a sportegyesületek, a kulturális egyesületek működését nagyon régóta az önkormányzati támogatás biztosítja, többségüknek nincs is egyéb pénzügyi forrása. Ezek a szervezetek a hivatalnál érdeklődnek és mondják el panaszaikat, amelyeket a köztisztviselőink továbbítanak a politikai vezetőknek, de segíteni nem tudunk. 

Elmaradnak beruházások, amelyre megvan a pénz, de költségvetés híján nem tudunk közbeszerzést kiírni, áll minden.

A kerület jövője szempontjából legfájóbb a Szilas-patak menti szennyvíz főgyűjtő csatorna építkezés eltolódása. Észak-keleti irányba bővülhetne Budapest, ha ez a beruházás megvalósulna, sok potenciális adózó nagyvállalkozó várja, hogy végre induljon a csatornaépítés.
És végül az egyik legfájóbb következmény, hogy nem tudjuk kifizetni a közalkalmazottaknak és a köztisztviselőknek az ezévi béremelést. Ez különösen a kis jövedelmű kollégáinknak okoz gondot. Az óvónők, a kisgyermek gondozók, a szociális munkások, az egészségügyi dolgozók egy része másik munkahelyet keres, mert kerületünk lemaradt a bérversenyben.
Köztisztviselőként, a polgármesteri hivatal vezetőjeként nem dolgom minősíteni a helyi politikát, de látom, hogy a költségvetés hiánya milyen problémákat, mennyi indokolatlan sérelmet okoz. És persze törvénysértéseket is, amelyekre nekem kell megoldást keresni, ami azért lehetetlen vállalkozás, mert a jogsértést nem a hivatal, hanem a képviselők követik el.