Légiósok

Azt mondja Toroczkai László (a Jobbikból kiszakadt parlamenti párt, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke), hogy ő az alkotmányosság talaján áll. Ott ácsorogva megszervezte a betiltott Magyar Gárda (Hagyományőrző és Kulturális Egyesület) „eszmeiségének és szellemiségének örökösét”, a Nemzeti Légiót. Kedden, díszegyenruhások körében jelentette be, hogy a szervezet „missziója” a honvédelmi alapismeretek oktatása, a katonai hagyományok ápolása, az élet- és vagyonvédelem, valamint a kilakoltatott családok megóvása. Amit megfejelt a nem enyhülő cigánybűnözéssel ("bevett kriminológiai meghatározás") és azzal, hogy elégedetlen az ügyészségek és a bíróságok munkájával, ezért mint pártvezetőnek, tennie kellett valamit. 
Most hát itt van nekünk a Magyar Légió, amely a szegedi gondolat szellemében a száz éve Horthy Miklós vezetésével megalakult Nemzeti Hadsereget mintázza. Akkor az országot a kommunistáktól kellett "megtisztítani”, ma az "anarchia felé haladó országot kell megmenteni, mert van olyan cigány párt, amelyik cigány tartományt akar leválasztani Magyarországról és akad olyan település, Törökszentmiklós, ahol cigány klán tartja rettegésben a helybelieket".
Nem tudjuk, mi kezd majd a magyar állam ezzel az újabb paramilitáris szervezettel, párthadsereggel, amelynek alkotmányos demokráciában semmi keresnivalója, hiszen itt az intézményesített fegyveres erőszakszervezetek fenntartása és használata, társadalmi közmegegyezés alapján, állami monopólium. Nem tudjuk, mit szól az a magyar állam a Nemzeti Légió június 1-re, Szegedre tervezett zászlóbontásához, amelytől nem áll éppen távol a szegedi gondolat ápolása. 
Azért kellemetlen hírünk is van Toroczkai Lászlónak. Elkésett az újabb kísérlettel, hogy szélsőjobbról előzze a hatalmat. A magyar kormányzó jobboldal nevében Kövér László házelnök már bejelentkezett a bíróságok államosítására is. A totalitárius hatalom kiépüléséhez aligha láthatja szükségét a Nemzeti Légiónak, miután ő maga is úgy áll az alkotmány talaján, mint Toroczkai. Sehogy.
Szerző
Friss Róbert

Elmaradt döntések

Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy (…) önkormányzati képviselői tisztségemből eredő feladataimat Rákospalota, Pestújhely és Újpalota fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítem - így szól az eskü, amelyet valamennyi XV. kerületi képviselő elmondott, amikor átvette a mandátumát.
Mindennek ellenére május 14-én nyolcadik alkalommal utasította el (vagy napirendre sem vette) a költségvetést a képviselő-testület többsége, annak ellenére, hogy Németh Angéla polgármester hivatalunk munkatársaival szinte minden képviselői elvárást beépíttetett a különböző tervezetekbe. További nehézséget okoz, hogy az elmúlt hetekben sokszor már a napirendet sem fogadják el a képviselők, megtárgyalni sem hajlandók az előterjesztéseket, mit sem törődve annak következményeivel. 
A polgármester és a hivatal megpróbálja enyhíteni a károkat, de az elmaradt döntések egyre nagyobb bajt okoznak a XV. kerületben. Nézzünk néhány konkrétumot.
Április elsejétől a kormány felfüggesztette az állami normatíva kifizetését, ami ezidáig 420 millió forinttal rövidítette meg kerületünket. Az adatszolgáltatás elmulasztása miatt a kincstár megbírságolta az önkormányzatot. (A költségvetésről kellene adatot szolgáltatni, de nincs költségvetés, ezért nincs adat sem.) A bírság összege év végére akár a 48 millió forintot is elérheti.
Törvény írja elő, hogy a bölcsődékben, a gyermekétkeztetésben és a különböző szociális ellátásoknál legkésőbb április elsejéig meg kell állapítani a térítési díjat. A testület kétszer napirendre sem vette a témát, ezért jogellenesen a tavalyi díjakat szedték be az intézmények. A működést biztosítottuk, de attól még jogszabálysértő, amit csinálunk. Ennél nagyobb bajt okozott, hogy késve döntött a testület az óvodai csoportok számáról és a pedagógus létszámról, pedig már elindult a beiratkozás. A polgármester (konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is) segített az aggódó intézményvezetőknek, és megerősítette őket, hogy a tavalyi keret szerint intézhetik a beiratkozást, de ettől még jogsértő ez a megoldás. 
Az önkormányzatok feladata a bírósági ülnökök megválasztása. Képviselő-testületünk ezt sem volt hajlandó napirendre venni. Döntés híján azokban a folyamatban lévő ügyekben, amelyekben a megválasztandó – ám meg nem választott – ülnökök bírói tanácsai járnak el, teljesen újra kellene indítani az eljárást. Ez az időbeli veszteség miatt súlyos érdeksérelem lehet az érintett személyeknek, és indokolatlanul elnyújtja az egyébként is hosszadalmas bírósági eljárást. Szerencsére sikerült megértetni a képviselőkkel, hogy milyen kockázatot vállalnának, ezért a május 14-i ülésen (kétszeri elutasítás után) végre megválasztották az ülnököket. Ugyanazt a két személyt, akiket korábban is jelöltünk.
Költségvetés hiányában a kerületi civil szervezetek nem kapnak pénzügyi támogatást. Ez nem jogsértő, hiszen ez nem kötelező, hanem szabadon választott önkormányzati feladat. De a sportegyesületek, a kulturális egyesületek működését nagyon régóta az önkormányzati támogatás biztosítja, többségüknek nincs is egyéb pénzügyi forrása. Ezek a szervezetek a hivatalnál érdeklődnek és mondják el panaszaikat, amelyeket a köztisztviselőink továbbítanak a politikai vezetőknek, de segíteni nem tudunk. 

Elmaradnak beruházások, amelyre megvan a pénz, de költségvetés híján nem tudunk közbeszerzést kiírni, áll minden.

A kerület jövője szempontjából legfájóbb a Szilas-patak menti szennyvíz főgyűjtő csatorna építkezés eltolódása. Észak-keleti irányba bővülhetne Budapest, ha ez a beruházás megvalósulna, sok potenciális adózó nagyvállalkozó várja, hogy végre induljon a csatornaépítés.
És végül az egyik legfájóbb következmény, hogy nem tudjuk kifizetni a közalkalmazottaknak és a köztisztviselőknek az ezévi béremelést. Ez különösen a kis jövedelmű kollégáinknak okoz gondot. Az óvónők, a kisgyermek gondozók, a szociális munkások, az egészségügyi dolgozók egy része másik munkahelyet keres, mert kerületünk lemaradt a bérversenyben.
Köztisztviselőként, a polgármesteri hivatal vezetőjeként nem dolgom minősíteni a helyi politikát, de látom, hogy a költségvetés hiánya milyen problémákat, mennyi indokolatlan sérelmet okoz. És persze törvénysértéseket is, amelyekre nekem kell megoldást keresni, ami azért lehetetlen vállalkozás, mert a jogsértést nem a hivatal, hanem a képviselők követik el.

Borsó a falra

Közel három évvel ezelőtt lemondtam arról, hogy tanácsokat adjak a magyarországi egészségügyi szolgálatok renovációjához. A helyzet azóta még reménytelenebbé vált, pedig akkor úgy tűnt, hogy a kilátástalanság nem súlyosbodhat tovább. Az történik, hogy a teljesen elavult finanszírozási és szolgáltatói rendszer gyökeres megváltoztatásáról ma már senki sem mer beszélni, holott az egész, úgy ahogy van, tarthatatlan. A katasztrófához az fog elvezetni, hogy mindenki elfogadja az ötven éve változatlan alaphelyzetet, és buzgón elmerül a részletekben. Szerintem ez nagy baj, jó lenne, ha tévednék. 
Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem mondom meg ezredszer is a tutit, nem szegem meg az ígéretemet. Csak a jó szándékú balfácánkodás két esetének abszurditását szeretném ismertetni. Az első a tábori ágy adományozás. A kórházban fekvő, súlyos betegség miatt kezelt, nagy megpróbáltatásoknak kitett kisgyerekek szüleinek éjszaka is a beteg közelében maradásáról van szó. Az végre nem kétséges, hogy a szülő ezekben az esetekben mindennél jobban kell a gyereknek, és inkább segít a gyógyításban, mint hátráltatná azt. Azonban ezt a jelentős szemléletváltozást nem követi az intézményrendszer elvárható átalakítása. 
Pedig nagyon egyszerű a megoldás. Egy beteg részére kell kórtermeket kialakítani, ahol megfelelő komfort áll a családtagok rendelkezésére is. Ha valaki azt gondolja, hogy ez luxus, annak két dolgot ajánlok a figyelmébe. Először azt, hogy egy ilyen komfortos „családi kórterem” létesítésének költsége esetenként nem több a kis páciens egynapi gyógyszeradagjának áránál. Másodszor egy kis demagógia: 

a Puskás stadion árából 100 000, azaz százezer ilyen szoba lenne építhető, és országszerte mindössze maximum kettőszázra lenne szükség.

Viszont mi, a Nemzeti Együttműködés csodálatos Rendszerében azon civódunk, hogy melyik kórházigazgató fogadja el az adomány ágyakat, melyik nem, hogy aztán az anyukák és apukák a saját és egy idegen gyerek ágya közötti szűk fél méteren, a vértől, vizelettől és gennytől „gondosan” megtisztított padlón tölthessenek jópár éjszakát.
A második, a NER körülményei között (teljes központosítás) kezelhetetlen ügy a bérkérdés. Kormányunk bölcsei nem is kezelik. Pedig körmükre ég a szakemberhiány. Alig van olyan egészségügyi intézmény hazánkban, ahol ne lenne betöltetlen a „középkáder” (nővér, asszisztens) státuszok harmada, miközben a státusok teljessége nem éri el a szükséglet harmadát. Az orvosi helyek ürességéről mindenki értesül. Nincs háziorvos, kevés a szakorvos. Van sokórás várakozás a rendelőkben és vizsgálatra előjegyzés többhetes határidővel. Ilyen viszonyok között egy igen jelentős béremelés (Gógl és Kásler - orvos és fideszes miniszter - egyaránt 400 százalékra gondolt) sem sok pozitív változást eredményezne. Főként azért, mert az „általános” béremelés csak az ágazat szempontjából és kifelé hangzik jól, alighanem csak minimálisan növelné az egészségügyi pályák vonzerejét. Ha pedig fokozatosan vezetik be, akkor észrevétlen marad, és a létszámemelkedés is el fog maradni. (Természetesen jól jönne az iga jelen húzóinak, de még a beígért soványka 8 százalék is elcsúszni látszik az őszi választásokig.) 
A legnagyobb baj az általános béremeléssel, hogy nem tud teljesítmény-arányos lenni. Márpedig a hálapénz, aminek a megszüntetése a fő kitűzött célok között van, bármennyire kileng is a korrupció irányába, teljesítmény arányos, tehát a teljesítmény minőségi és mennyiségi ösztönzésére alkalmas. Megállom, hogy nem írok javaslatot a megoldásra, de aki ennyiből nem találja ki, abból úgyis hamarosan miniszter lesz, vagy minimum államtitkár.
Szerző
Haskó László