Amíg a Morgan Stanley, a világhíres pénzügyi szolgáltató azon kesereg, hogy - szép, nyelvújításkori szavunkkal szólva - komorodnak az euróövezeti kilátások, addig a magyar gazdaság mostani teljesítményét nyomon követők tobzódnak a hurráhangulatban, s egymásra licitálva nem átallanak olyan jelzőket használni, mint "elképesztő, felpörgő, hasító."
Napjainkban furcsa helyzet állott elő: míg a fejlett Európa küszködik azzal, hogy gazdasági növekedését egy elfogadható szintre tornássza fel, a Morgan Stanley Magyarországról megállapítja, "figyelemre méltó mértékben" bizonyult ellenállónak, a valutauniós környezet romlásával szemben az elmúlt év utolsó negyedévétől az ország növekedési pályán volt. A londoniak igazolni látszanak azt a tételt, hogy a gazdasági várakozásokban is mind nagyobb szerepet játszanak a pszichológiai elemek. Elárulták: sejtéseik voltak arról, hogy a magyar gazdaság akár öt százalékot is meghaladó mértékben izmosodhatott, évesítve 2019 első negyedében (a statisztikusok 5,3 százalékos ütemet mértek), ám az euróövezet előzetes számait ismerve nem vitte őket rá a szívük, hogy elhiggyék, Magyarország - legalábbis egyelőre - az erőteljes növekedés pályájára állt.
A lélektani tényezők azonban fordítva is működnek. A külföldi hátterű, exportra termelő nagyobb hazai cégek vezetői - dacolva a fejlett európai országok kevés eredményt szülő erőfeszítéseivel - rózsásnak látják a saját jövőjüket. 2017 vége óta jobb és még jobb konjunkturális kilátásokról adnak számot. Teszik ezt annak ellenére, hogy azzal kénytelenek szembesülni: jövőbeni megrendeléseik ennek sorra ellentmondanak.
A növekedés korlátai számosak. A munkaerőpiaci kilátások hamarosan akadályozni fogják a bővülést. Az emberi munkát kiváltó, széleskörű robotizáció is csupán szép ábránd maradhat még jó darabig. A valóság egyelőre az, hogy például az informatikus munkatársak lehalászása már az egyetemek alsó évfolyamait is elérte, mert a cégeknél úgy vélik, a tanulmányaik elején tartó ifjak félkész tudással is többet érnek a semminél. A hírek szerint azonban bár a diákoknak a pénz minden bizonnyal jól jönne, a szakmai hitelességet még ennél is többre becsülik.
A hazai növekedést a lakossági fogyasztás és a nem ritkán értelmetlen beruházások hajtják. No meg az export. A nálunk még mindig felettébb olcsó termelés arra készteti például a gépjárműipart, hogy saját hazafias buzgalmukat feladva előbb otthoni termelésüket fogják vissza, s csak utána a feltörekvő országokbelit. Azonban a kocka itt is fordulni látszik. A lendületünk jó, ha az év végéig még kitart. Már a magyarországi beruházások lassításáról, elhalasztásáról szólnak a hírek.
Eközben a németek már reménysugárnak tekintik, hogy az év első három hónapjában képesek voltak 0,4 százalékkal növekedni. Ahogy ők fogalmaznak: két reményvesztett negyedév után. Régóta tudjuk: számunkra nem keletről fúj a szél, de még nem is a kereskedelmi háborúzó Egyesült Államokból. Vigyázó szemünk az euróövezetre vetjük. Többet 2019 tavaszán aligha tehetünk.