Most, hogy látszólag újra itt van Amerika, a németek már nem is annyira fontosak. Szabadon lehet – netán kötelező – támadni őket. Hiszen Németország megölte a politikát, ezzel a demokráciát, ráadásul verbális háborút vív Orbán Viktor ikertestvérével, Donald Trumppal. Már legalábbis a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint.
Schmidt Mária nem kertelt. Megállapította, hogy „Angela Merkelnek sikerült egy nagy NDK-t csinálnia országából”. Ezt érdemes tovább is gondolni, különösen most, amikor az európai parlamenti választás nálunk főleg és mindenekelőtt a menekültügyek körül forog. Hiszen felsejlik annak a réme, hogy – ha ez igaz – megismétlődnek a harminc évvel ezelőtti események. A németek majd tömegesen próbálnak elszökni az NDK-ból, persze Magyarországon át. Nehezíti azonban a helyzetüket, hogy viszont NSZK már nincs, továbbá ismert a jelenlegi magyar kormánynak az effajta migrációt elítélő álláspontja.
Elképzelhető persze az is, a németek többsége még nem vette észre, hogy mit csinált országukból Merkel kancellár, és mégis maradnak. Ebben az esetben sokkal komolyabb következtetést kell levonnunk a magyar kurzus-történész helyzetértékeléséből. Sajnálattal állapíthatjuk meg, mennyire különbözik a két – többszörösen szövetséges – állam, a német és a magyar hivatalos véleménye jelenről és múltról. A németek levonták a tanulságokat a történelemből, igyekeznek szakítani gyakran bűnös elődeik politikájával. Itt, Budapesten meg sokan azt hiszik, ki lehet iktatni éveket vagy évtizedeket, hogy aztán letűnt korok folytatóinak tarthassák magukat.
Miközben vindikálják maguknak a jogot, hogy csak a saját ideológiájukhoz viszonyítva határozzák meg, kit tekintenek barátnak és kit ellenségnek. Azt sem veszik észre, hogy Amerika akár délibáb is lehet, az NDK meg sosem éled újjá. Bármennyire hisznek is bennük.