Előfizetés

Gróf Teleki Pál intelmei 1941 márciusában

Ezerkilencszáznegyvenegy tavaszára világossá vált, hogy a második világháború nem fogja elkerülni a Szovjetuniót, s a németek a nyugati után újabb frontot nyitnak keleten. Magyarország pedig rövid időn belül számíthatott arra, akarja vagy sem, aktív részesévé válik az öldöklésnek. Gróf Teleki Pál miniszterelnök ekkor „Titkos” jelzéssel négy gépelt oldalas elemzést küldött a külügyminiszternek. (A tisztséget 1941. február 4-től Bárdossy László töltötte be a január 27-én elhunyt gróf Csáky István után. Igaz, betegsége miatt 1940. december 21-től Csákyt a miniszterelnök Teleki helyettesítette a külügyi tárca élén. Bárdossy pedig, akit Teleki öngyilkossága után 1941. április 3-án Horthy miniszterelnökké nevezett ki, "ideiglenesen" - 1942. március 7-ig, tehát lemondásáig - megtartotta a külügyi tárcát is.) Teleki elemzésében röviden összefoglalta nézeteit a bel- és külpolitikáról, a háború kimenetelével kapcsolatos aggályairól, nem utolsósorban a háború után bekövetkezhető baloldali fordulatokról.
Több évtizedes történészi kutatómunkám során előkerült sok olyan dokumentum, amely nem kötődött a szociáldemokrata mozgalomhoz, a XX. század magyar bel- és külpolitikájához viszont igen, és eddig feldolgozásokban, publikációkban nem találkoztam velük. Ilyen az 1941. március 3-i Teleki-levél is, amelyet itt közlök, és amely figyelmet érdemlő adaléka lehet a már feltárt és megjelent dokumentumoknak. Átnézve a Telekiről elérhető anyagokat, nem találkoztam olyan írásával, amely ilyen tömören, egyértelműen, nyíltan vázolta volna fel véleményét a hitleri Németország indította gyilkos háborúról, várható „sikeréről” és következményeiről.
A levél hivatalos dupla iratőrzőben, másolatként maradt fenn. A szövegen nincs aláírás és dátum. Az első oldalon azonban közlik: a beérkezés dátuma 1941. március 3. Ekkor került a „KÜLÜGYMINISZTER” politikai ügyosztályára. Az elemzést a londoni és a washingtoni magyar követnek kellett volna továbbítani azzal a céllal, hogy a megfelelő alkalommal felhasználhassák iránymutatásként, a kormány véleményeként. Az iratőrzőn ceruzával írt, olykor már elhalványult bejegyzések találhatók, amelyek fontos útmutatásokat közölnek, de nem eldönthető, hogy a dokumentumot továbbították-e. Teleki egy hónappal később, 1941. április 3-án, mint köztudott, öngyilkos lett, feltehető, hogy a szigorúan bizalmas anyagként kezelt szöveget (amit alátámaszt a figyelmeztetés: ”Csak kebelbéli futárral!” közvetíthető) nem továbbították, és feledésbe merült.
Íme a levél betűhíven: A magyar kormánynak főfeladata ebben az európai háboruban az, hogy Magyarország katonai, anyagi és népi erejét a háboru végéig konzerválja. Minden áron távol kell maradnia a konfliktusban való részvételtől. A háboru kimenetele kétséges. De minden eshetőségben Magyarországnak fontosabb, hogy megtépázatlanul álljon ott az európai konfliktus befejeződésének periódusában. Nagyon könnyen megtörténhetik, különösen Németország esetleges vereségének esetén vagy még Németország nem is egészen teljes veresége esetén, hogy a háboru végén akár egész Európában, akár Európának ebben a keleti részében kaotikus állapotok állanak be, amelyek legnagyobb veszéllyel azon államokra fognak járni, amelyek védtelenek, amelyek anyagi eszközeiket és hadseregüket a konfliktus befejeződése előtt feláldozták. Magyarországot különböző veszélyek fenyegetik vagy fenyegethetik. Az orosz veszély, amely különösen Németország veresége esetén át fog nyulni Szlovákiára és Pozsonyig az egész északi magyar határ mentén is jelentkezni fog.- A román veszély. A románoknak nyilatkozatai, magaviselete, atrocitásai bizonyíték, hogy Magyarország esetleges gyengeségét feltétlen felhasználnák egy betörésre, amelynek vérengző voltát a románok viselkedése és saját forradalmuk is eléggé világossá teszik.- Az általános kommunista veszély, amely Európának ezt az egész részét, melyben Magyarország is fekszik, érheti.- A szlovák veszély. A szlovákok ugyan elenyészően gyengék velünk szemben, de ha mi teljesen fegyvertelenek és elesettek lennénk, ez is számíthat.- És végül - bár ma a jugoszlávokkal jóban vagyunk és barátságunk mind inkább erősödik, de nem utolsó sorban azért, mert bennünk barátságos és őket is alátámasztó erőt látnak - ezen erő összeomlá­sa esetén nekik is támadhatnak egyéb gondolataik.- Mindezeknek következtében a magyar politika vezető­inek első, majdnem egyetlen feladata az, hogy Ma­gyarországot épen és erőben megtartsák a háboru végéig. Kockáztatni az országot, fiatalságunkat, hadierőnket csak önmagunkért szabad és senki másért.
Hogy ezt a feladatot csak megfelelő ki­egyensúlyozással, taktikával bizonyos engedékeny­séggel, amelynek határa azonban az, hogy szuverenitásunkat ne érintse és ne sértse, lehet elérni, ez világos. Kis ország vagyunk, sajtónk nem világsajtó. A magyarságon kivül magyar lapot senki nem olvas. Az egyedüli német lap a Lloyd 10.000 példányban jelenik meg, ebből 8000-et a budapesti zsidóság olvas. Ki a csudának árt vagy használ az, hogy ez a sajtó mit ir vagy mit nem ir. A magyarság gondolatvilágát, saját nemzeti érdekei, saját függetlensége, önállósága, szabadságszeretete tekintetében nem változtatja meg. Ennek megítélése különbenis a magyar kormányra tarto­zik és bizonyára a magyar kormány több történelmi és több élettapasztalattal rendelkezik ennek megítélésére, mint bárki idegen.
A magyar kormánynak másik főfeladata az, hogy a magyarság nemzeti érzését és evvel kapcso­latosan szabadságszeretetét, függetlensége fenn­tartásáért való áldozatkészségét, nemzeti gondolkodásunk fenntartását mindenféle idegen eszmével szemben is fenntartsa. Mert hiszen ma nemcsak Magyarországon, de Európa minden kis államában ez a fő és ez ma, a nagyhatalmaknak konfliktusa alatt az egyedül lehető. Mert a nagyhatalmak - egyik úgy mint a másik - amikor saját vitális érdekeikért küzdenek, nem érnek rá és nem is szándékoznak és nem is természetük fehér keztyüt huzni külön arra, hogy a kis államokkal foglalkozzanak. A magyar kormány igen jól tudja, hogy mit kell tennie ar­ra, hogy a magyar nemzetnek önfenntartási erejét, függetlenségéért való áldozatkészségét, nemzeti érzését fenntartsa és igen jó szeme van arra, hogy megítélje, hogy ezek a magyar társadalmat milyen mélységesen áthatják és hogy ebből a megfelelő erőt, illetve biztonságot merítse a cselekedeihez.
A nagyhatalmak sajnos nem mélyednek el a kisebbek sajátos helyzetének és körülményeinek megítélésébe. Ugyanazt várják el a különböző kis államoktól és ugyanazt követelik, tekintet nélkül a helyzetek különbözőségére. És nem veszik tekin­tetbe azt, hogy ezeknek a kis államoknak is van saját életük, saját érdekük és ha nem kívánnak az egyik állam szolgája lenni, nem kívánnak a másiké sem lenni.- Amidőn az angol követ a múlt nyár folyamán - tehát még Besszarábia elfoglalása és a magyar-román konfliktus előtt - figyelmeztette a magyar miniszterelnököt, hogy ha a németek átvo­nulnak Magyarországon Románia ellen, oly államot fognak megtámadni, amelyet Anglia garantált, a miniszterelnök ezt rendkívül zokon vette azért, mert Magyarország semmibevételét látta abban, hogy nem vették tekintetbe sajátos helyzetünket és sértette, mint kis állam miniszterelnökét, az a bánásmód, amely a kis államokat nem egymástól kü­lönböző élőlényeknek, hanem egyforma sakkfiguráknak nézi.- Amidőn Németország csapatainak átenge­dést kért lengyelországi győzelmeinek tetőfokán, az akkor még sokkal gyengébb Magyarországtól Len­gyelország ellen, Magyarország ezt megtagadta. Megtagadta, annak ellenére, hogy a lengyel kormány nem viselkedett túlságos magyarbarát módon, de megtagadta azért, mert a magyar és lengyel nemzetek között ősi történelmi kapcsolat és szimpátia volt. És megtagadta nyíltan avval az okadatolással, hogy ilyen cselekedet nemzeti becsületével nem fér össze. Ha azt kérte volna valaki Magyarországtól, hogy Jugoszlávia, Bulgária, Törökország el­len ne engedjen csapatokat felvonulni, vagy át­menni, ezt Magyarország megértette volna és erről lehetett volna beszélni. De Magyarországtól azt kérni, hogy Románia ellen ne engedjen átvonulni csapatokat - bárkinek csapatait, legyen az Németország, Mexikó vagy Svédország - Magyarország helyzetének s a magyar nemzetnek oly félreismeré­sét jelenti, amely sértő és lenéző egyszerre, mert nem létezik egyetlen magyar, aki Romániát bárkivel szemben testével védné.

Del Medico Imre: Vacsora a népbüfében

Valamikor a negyvenes évek legvégén történt. Akkor, amikor már nem működött a Del Medico Panzió és a lakást is elvették. De még nem telepítették ki Budapestről azt a baráti családot, amelyhez vacsora utáni feketére voltam hivatalos Anyámmal együtt. Az Astoria népbüfébe beszélték meg anyámmal a randevút. Nyolc órakor bementem a vendéglátóipar eme legújabb létesítményébe, ahol a pultnál állva lehetett elfogyasztani a pénztárosnál megvásárolt blokkal a tálaló dolgozó által adagolt ételt. A népbüfébe betérve azonnal megvásároltam az étlap legalján szereplő legolcsóbb ételt, a pásztortarhonyát. Éppen megtaláltam a kevés odaállás lehetőségét kínáló helyek egyikét, amikor megláttam Anyámat, kezében tálcával, rajta az étlap aznapi sztárja: a rántott csirke. Ára 12 forint.
Nem értettem a dolgot. Már csak azért sem, mert Anyám utált minden szárnyas-ételt. Még közvetlenül az ostrom után sem volt hajlandó szárnyast enni. Anyám meglátott, hozzám sietett és tálcát cseréltünk. Egyél - mondta és nekilátott a pásztortarhonyának. Mi történt? - kérdeztem. Ebben a pillanatban megállt mellettünk a tálaló dolgozó. Kezében egy tányér túrós pitével. Megtudtuk, hogy régebben, már az ostrom előtt is, szakszervezeti ellenőr volt, aki a vendéglátóipar üzemeit járta végig és ellenőrizte, hogy a dolgozók ellátása, bérezése és egészségügyi ellátása milyen, befizették-e a munkaadók a kötelező díjakat. Emlékezett arra, hogy a Del Medico Panzió személyzete ugyanolyan minőségű ellátásban részesült, mint a vendégek és a szállásuk is megfelelő volt. Megjegyzem: ha a személyzet valamelyik tagja megbetegedett, nem a biztosító orvosa látta el, hanem a rokonunk, Langmár Lajos, vagy barátunk Rényi-Vámos Ferenc. Egyszóval, az ellenőr jó véleménnyel volt a "pencsi" (családi- baráti körben ez volt a Del Medico panzió beceneve) gazdájáról. Gesztusával ezt kívánta kifejezni. Sőt, hozzátette, ha azt látjuk, hogy ő áll a kiadópultnál, akkor csak a legolcsóbb ételre vegyünk blokkot- a többi az ő dolga.
Gesztusa szép volt, emléke is szép. De nem éltünk vele vissza. Ugyanarra a szintre süllyedtünk volna már akkor, a XX. század derekán, amelyen számos kortársunk a XXI. első negyedében található.

Chicago: 19-re lapot

Hegyi Iván
Publikálás dátuma
2019.05.19. 10:20

Ötven éve annak, hogy először készített nagylemezt a Chicago, és harminc esztendeje, hogy legsikeresebb számát az év dalának nyilvánította a Billboard amerikai magazin.
A szerzemény a zenekar tizenkilencedik albumán jelent meg – bár kislemezre is kimásolták –, azaz nyugodtan állítható: tizenkilencre húzott lapot az együttes, mivel a Look Away 1988 decemberében két hétig listavezető volt az Egyesült Államokban, majd 1989-ben úgy érdemelte ki a legkiválóbb kompozíció címét, hogy akkor már egyszer sem állt az élen.
Magunk közt szólva, a nyolcvanas évek vége felé már nem sokan gondolták, hogy a Chicago vezeti még a rangsort, mert Peter Cetera 1985-ös távozása óta az együttesnek nem volt csúcson járó száma – legalábbis a lajstrom szerint nem –, és addig is csak kétszer fordult elő, hogy a legendás banda vezette a listát. Először 1976-ban az If You Leave Me Now-val, másodszor 1982-ben a Hard to Say I'm Sorryval előzte meg összes konkurensét, és mindkét topnótát Cetera jegyezte.
A zenekarhoz meg az If You Leave Me Now-hoz több fűz, mint amennyi egy hallgatót köt úgy általában egy előadóhoz, mivel 2016. október 8-án, a Népszabadság brutális bezárásának napján a Chicagóról írt cikkem jelent meg a lap utolsó oldalán (a sportrovattól a 2-3-as magyar–svájci vb-selejtezővel búcsúztam ugyanakkor), s a képszerkesztő a kislemez borítóját választotta a fotók egyikének a publikációhoz, mivel a papírtasakra utóbb rányomtatták: „No. 1. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is.” (Ilyen interkontinentális duplája a Chicagónak több nem akadt.) A brutális jelzőt pedig azért merem használni, mert a szerkesztőség valamennyi tagjával azt közölték, a kollektíva a redakció régi épületébe, a Bécsi útra költözik megint, és nem győzték hangoztatni: mindenki ragassza rá a dobozokra a jelzést, mondjuk, hogy B-2214. De azok, akik ezt kérték heteken át akkurátusan, tisztában voltak vele: a szerkesztőség valójában nem megy sehova, az intelem nem más, mint részvétlen elterelés. (Magam mintha megéreztem volna – bár hagymázas álmomban sem vetődött fel bennem –, mi következik: hazavittem a hivatalos holmijaimmal telerámolt dobozokat, hogy azokat aztán már ne szállítsam tovább, otthon pakoljam ki.)
A Look Away-t a kaliforniai Diane Warren komponálta, aki írt egy másik dalt is a Chicago 19 albumra; azzal a zenekar harmadik volt az amerikai listán. Az I Don't Wanna Live Without Your Love társszerzője sem akárki: Albert Hammond. Ami pedig Warrent illeti, ő nem keveseket örvendeztetett meg számaival. Úgy értem, a világsztárok közül sem. Dalai interpretátorai között van az Aerosmith, az Air Supply, Anastacia, Beyoncé, Michael Bolton, a Boyz II Men, Laura Branigan, Mariah Carey, Cher, Eric Clapton, Joe Cocker, a Commodores, Celine Dion, Gloria Estefan, Aretha Franklin, Whitney Houston, Tom Jones, Bon Jovi, Chaka Khan, a Kiss, Meat Loaf, Aaron Neville, Olivia Newton-John, Roy Orbison, a Pointer Sisters, Lionel Richie, Rihanna, Jennifer Rush, Diana Ross, Britney Spears, Barbra Streisand, Tina Turner, Bonnie Tyler, Dionne Warwick... Csinos kis lista. Ennek ellenére Bill Champlin, aki 1981-ben csatlakozott a Chicagóhoz, kételkedett a Look Away sikerében. Majd úton-útfélen az jutott a fülébe: „Csak téged hallunk mindenütt.”
Brendan Greaves nem ült a lemezjátszó vagy a rádió mellett. A múlt évben 20 millió dolláros keresetet nyújtott be Diane Warren ellen azzal, hogy 1987-ben, amikor tizennégy éves volt, ugyanilyen dalt írt, és szerzeményével be is nevezett egy brit iskolai zenei versenyre. Amikor megkérdezték tőle, miért csak negyvenöt esztendős korában reagált az állítólagos plágiumra, azt mondta: csak 2015-ben hallotta először a Chicago-számot.
Azért az se semmi, hogy még 2015-ben is műsoron volt a melódia... Amúgy olvastam olyan amerikai értékelést, amely szerint a Look Away csak a huszonhatodik legjobb Chicago-dal.
Képzeljék azt a felhozatalt!