Németországban már hónapok óta arról szól a fáma, hogy Angela Merkel akár még kancellári tisztségének lejárta előtt Brüsszelbe költözik, és az európai politika meghatározó alakja lesz. Ő maga ugyan cáfolta ezt, és a CDU elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer is azt mondta, Merkel 2021 őszéig a szövetségi kormány élén marad, de kétségtelen, van logika ezekben a híresztelésekben. Kramp-Karrenbauernek is az lenne az érdeke, hogy mielőbb megszabaduljon Merkeltől: népszerűségi mutatói hónapról hónapra csökkennek, csak a belpolitikai színtér marad a számára, a kancellár viszont – a munkamegosztásnak köszönhetően - egyre többet foglalkozhat külpolitikával és az Európai Unió reformjával, ugyanakkor a kellemetlenebb döntések nem rá hárulnak.
Nehéz elképzelni nyugdíjasként Merkelt, ha 2021-ben lejár kancellári mandátuma. S bár az állam- és kormányfőknek már a jövő heti EP választást követően meg kell állapodniuk a legfontosabb uniós tisztségekről, ha Merkel később mégiscsak úgy döntene, Brüsszelbe költözik, nehéz elképzelni, hogy ne találnának neki kivételesen fontos pozíciót.
Az EU-nak szüksége is lenne a hozzá hasonló formátumú politikusokra. Akár Manfred Weber, akár más személy lesz az Európai Bizottság következő elnöke, tekintély, karizma és hitelesség szempontjából meg sem közelítené a kancellárt. Az EU egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs igazán karakteres vezetője. Jean-Claude Junckert megválasztása óta számos bírálat érte, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk pedig súlytalan, hiszen valós hatalma nincs.
További nyomós érv, hogy sosem állt ennyi kihívás előtt az EU. Donald Trump amerikai elnök mintha ellenségnek tekintené az Uniót, Kína is számos fejtörést okoz, mert nem hajlandó megnyitni piacait az EU előtt, Oroszország Európa megosztásán mesterkedik, s akkor még nem beszéltünk a populistákról vagy a Brexit megjósolhatatlan hatásaitól. Úgyhogy csak egyet remélhetünk: a kancellár meggondolja magát. Ez lenne Európa és ez Magyarország érdeke is, hiszen Merkel még Orbán Viktorral is képes szót érteni.