Amerikából jöttem

Amerikából jöttem, mármint nem én, hanem a miniszterelnök. Viszont én is emlékszem a játék szabályaira. Valaki kiment, kitalált egy foglalkozást, aztán visszatérve nagy büszkén bejelentette a többieknek: „Amerikából jöttem, mesterségem címere…”, és elmutogatta a szakmáját. Ők meg vagy kitalálták, vagy nem.

Hagyományőrzési célból most újra ezt játsszák velünk. Valaki kiment, visszajött, de leginkább csak azt hozzák tudomásunkra: Amerikából jött, ami ugyebár önmagában is nagy szó. De hogy miben mesterkedett kint, azt vagy kitaláljuk, vagy nem. Mi lehetett a foglalatossága: netán fegyverkereskedő? Vagy földgázban utazik? Hiszen a nagyhatalmak kegyét már több ízben kereste üzleti ajánlatokkal. Még egy ilyen, és ráfizetjük a gatyánkat is. Még az atomerőmű-párti szakemberek is azt mondják, ijesztően megfontolatlan a paksi beruházás szerződése. A kínai építésű Belgrád-Budapest vasútvonal beláthatatlan idő múlva térül meg. Nekünk. Mészáros Lőrinc hál’istennek rögtön keres rajta. Az sem véletlen, hogy a washingtoni út előtt egy nappal a kormányfő a Roszatommal tárgyalt. A megnyugtatás gesztusa: ha Trumpnak udvarolva az amerikaiakkal is kötne üzletet gáz-ügyben, attól még Putyinék bőven kárpótolhatják magukat az atomenergia-bizniszben. Régi trükk. Csapodár férj, ha elkórincál hitvese mellől, többnyire megajándékozza egy csokor virággal.

Sajnos a légvédelmi rendszert és a cseppfolyósított gázt elég nehéz elmutogatni, ezért Orbán végül kénytelen volt némi szóbeli információt is adni, nehogy elrontsa a játékunkat. A Habony-féle hírügynökség számára csak kibökte (barátok közt megered az ember nyelve), hogy szó volt az amerikai cég által kitermelt fekete-tengeri gázról és légvédelmi rakétarendszer vásárlásáról is.

Ezek minket ugyan hazavághatnak, de mégsem vagyunk akkora katonai és gazdasági hatalom, hogy önmagukban az ilyen üzleti csábtáncok indokolnák az évek óta várt meghívást. Pláne, hogy nem is számítunk túl megbízható partnernek. Márki-Zaytól odakint állítólag tudakozódtak, mennyire lehet hinni a miniszterelnöknek.

Magyarázatnak az is kevés, hogy két rokonlélekről van szó. Cornstein nagykövet szerint Trump vallott Orbánnak: „Olyan, mintha ikrek volnánk!” De sajnos vannak, akik a legszebb idillbe is beleköpnek. Gondoljunk csak Jágóra vagy a János vitéz gonosz mostohájára. Ez esetben szerepüket az amerikai sajtó java, szenátorok, képviselők (köztük Trump párttársai) töltötték be. Büdös nekik a helyzet, fintorognak a magyar politikai állapotok miatt. Kulcsár Istvántól tudjuk: a híres Huffington Post olyan bicskanyitogató eufemizmusnak tartja, amivel Trump jellemezte a lap által diktátorként kezelt Orbánt („kissé vitatott”), hogy kifakad: „Ezt a kifejezést a nagynénénk használja, amikor „A szürke ötven árnyalata” c. erotikus regényről beszél”.

Jó, Trump nem idegenkedik a skandalumoktól, de miért éri meg neki sok egyéb baja mellett ez a balhé? Méghozzá annak ellenére éri meg, hogy közben éppen zajlik az európai választási kampány, amelybe így jócskán belemászott.

Valójában nem annak ellenére, hanem éppen azért. Ez a találkozó kevésbé szól a szimpátiáról vagy az üzletről, mint Európáról. Azért is hiányoznak a konkrétumok. Trump arra játszik, hogy az Unió gyengüljön. Szemben elődeivel, ő nem a béke zálogát, nem szövetségest, hanem riválist lát benne. Neki untig elég, ha az USA vezérelte NATO számíthat európai tagállamaira, nem hiányzik a „közös piac” által felturbózott gazdasági versenytárs, az európai demokratikus értékeket pedig kifejezetten rühelli. Minél több kritikát kap Orbán Nyugat-Európában, minél inkább feszegeti az uniós normákat és kereteket, annál hasznosabb és kedvesebb eszköz Trump szemében. Ahogy hasonló okokból Putyinéban is. Tamás Gáspár Miklós szokott keménységével mondta ki: „Trump az EU nyílt ellensége”. És – ahogy írja - ellensége annak, amin az Unió alapszik: a parlamentarizmusnak, az emberi jogok tiszteletének, a hatalmi ágak szétválasztásának. Nem véletlenül áradozott a sajtó szerint a nagykövet republikánus munkatársak körében arról, hogy Orbán „a markában tartja a kormányzatot, a parlamentet és a bírákat”. Hát észrevette, kedves Mr. Cornstein?

Érdemes összerakni az időrendet. Amint megérkezik a washingtoni meghívás, Orbán felbátorodva bejelenti, hogy mégsem támogatja Webert. Az amerikai külügyminiszter váratlanul lemondja látogatását az európai szövetség iránt elkötelezett Merkelnél. Lezajlik a vizit a Fehér Házban, Trump sajtótájékoztatója szerint csak az a baj, hogy Európa nem Orbánhoz hasonlókat lép. A magyar miniszterelnök hazatérve elutasítja, hogy a választás előtt fogadja a néppárti „bölcsek tanácsát”, akiknek korábban még együttműködést ajánlott. Szakadnak az utolsó szálak az uniópárti erőkhöz.

Ez már bonyolultabb játék, mint az „Amerikából jöttem”. Vegyük inkább a „Valami Amerika” c. filmet. Abban egy szélhámos érkezik vissza Amerikából szülőföldjére, mindenfélét ígér az itthoni balekoknak, nagyokat mond és kicsalja a pénzüket, megrabolja az álmaikat. Vicces mozi volt, több részes, igazi kasszasiker, dőlt a jónép a kacagástól.