Meleg a helyzet

Becsapja híveit a szélsőjobb – tudósított csütörtöki számában a Népszava arról a tanulmányról, amelyet egy brüsszeli székhelyű – egyébként baloldali irányultságú - kutatóközpont (Corporate Europe Observatory) készített. Az írás kiemeli, hogy a szélsőjobb pártok a növekvő szkepticizmust, a kiábrándultságot használják fel, tetteik és retorikájuk között nagy a különbség – innen az átverés. De része ennek a tudósításnak egy másik érdekes mondat is, amely így hangzik: nagyon egyszerű ezeknek a pártoknak a világképe: a másság – a migránsok, az etnikai kisebbségi és az LMBT közösségek démonizálására alapul. 
A tanulmány egyértelműen ezen pártok körébe sorolja a Fideszt is, ahogy a Trump-Orbán találkozóról beszámolók is a jobbszélen jelölik ki a magyar kormánypárt helyét. De nem elsősorban ezért citáltam ide a CEO felmérést, és nem véletlenül emeltem ki azt a mondatot, amely a másság démonizálására utal. Szeretném ugyanis felhívni a figyelmet a megjelenés dátumára. Ugyanezen a csütörtökön engedte el Kövér László ama mondatát a melegekkel kapcsolatban, amely kisebb vihart váltott ki a magyar közéletben. Kövér nem véletlenül, óvatlanul támadt a homoszexuálisokra, csak annak a nemzetközi trendnek megfelelően cselekedett, amely általánosan jellemzi a szélsőjobb pártokat. 
Hát ha még hozzátesszük azt az egyelőre meg nem erősített értesülést, hogy a Fidesz – vagy a magyar kormány – készíttetett egy felmérést a magyar lakosság vélekedéséről az adott témakörben, akkor végképp nincs min meglepődnünk. Abból ugyanis az derült ki – ezt persze kutatás nélkül is meg lehetett volna jósolni -, hogy az emberek túlnyomó többsége (70 százalék fölött) elítéli a melegek örökbefogadási szándékát, azt pedig, hogy két homoszexuális férfi fogadjon örökbe gyereket, még magasabb százalékban utasítják el. Az országgyűlés elnöke tehát, ha igaz az információnk, nagyon tudatosan játszott rá arra a habitusra, amely ez ügyben az embereket jellemzi. 
Azt is gondolhatnánk, hogy az EP-választás kampányhajrájában meglepő ennek a témának az előrángatása, ám ha ebből az aspektusból nézzük az ügyet, máris érthetővé válik. Fel kell rázni, bármi áron, a választókat, hogy menjenek és szavazzanak a Fideszre, különben idegenekkel, migránsokkal, deviáns gondolkodású veszélyes elemekkel lesz tele az ország. És ezt az a párt, illetve annak vezető tisztségviselője hangoztatja, amely egykoron liberálisként tételezte magát, mára viszont szinte kizárólag a szélsőjobb retorikáját alkalmazza. 
Érdemes végiggondolni, hogy a valaha a szélsőséges nézetei miatt karanténba zárt Jobbik témáiból melyek azok, amelyeket nem vett át, tett sajátjává a kormánypárt. Határozottan Unió ellenes, még akkor is, ha azt hangoztatja, a tagságunknak nincs alternatívája. Rejtetten ugyan, de mégis egyértelműen rasszista politikát folytat, kirekesztő a kisebbségekkel szemben, és megbélyegzi a másságot. 
Európa többsége még normális gondolkodású, Magyarországot azonban már fogságba ejtette egy szélsőjobb párt. Meleg a helyzet: még nem látszik a szabadulás.
Szerző
Németh Péter

Az ikrek hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy neki nemcsak Trump az ikertestvére, hanem van több más vezető is, például az izraeli miniszterelnök. Mindegyikük a saját országa ügyét teszi első helyre, nem egy világkormány felépítésén dolgoznak, a döntési jogokat pedig nem adják át másnak.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezen az alapon Orbánnak még a folyton kritizált Merkel asszony is az ikertestvére, hiszen éppen azzal vádolja őt, hogy azért engedte be a menekülteket, mert a német gazdaságnak szüksége van a munkaerőre. A miniszterelnök azonban még ugyanebben az interjúban is képes volt megcáfolni saját magát, mondván, hogy a nagy európai országok átvertek bennünket, és az Oroszország ellen bevezetett szankciók ellenére növelték orosz exportjukat, miközben kiütötték onnan a kisebb európai országokat. Vagyis – mondom én – a saját országuk ügyét tették az első helyre. Kár, hogy még ez sem igaz: a lengyelek, csehek és szlovákok az elmúlt két évben szintén növelték exportjukat Oroszországba. Csak mi nem. Putyin, segíts!
Azt állította Orbán (az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ átadása alkalmából), hogy egymillió tárgyat fognak őrizni az intézményben, amelyek „baloldali, progresszív megközelítésben a halott fehér kultúra porosodó tárgyai.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nincs olyan baloldali, progresszív értelmiségi, aki ezeket a műtárgyakat, kulturális emlékeket a halott fehér kultúrához kötné. Eleve nem fehér alapon minősítik a kultúrát, és nem is minősítik halottnak, legföljebb folytonosan szeretnék megújítani. De Orbán, úgy látszik, mindent vagy fehérnek vagy feketének lát.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a Csányi Sándor tulajdonában lévő Bonafarm csoport jubileumi ünnepségén), hogy „talán egyedüliként” kifigyelte Csányi vezetői sikerének titkát.
Ezzel szemben a tény az, hogy biztos nem egyedüliként. Rajta kívül még valakinek ez szintén sikerült. Az illetőt Mészáros Lőrincnek hívják.
Azt állította Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (egy kaposvári kampány-rendezvényen), hogy a balliberális erők kétszáz évvel ezelőtt azt a kettős célt tűzték ki maguk elé, hogy lerombolják a keresztény civilizációt és a nemzetállamokat.
Ezzel szemben a tény az, hogy balliberális erők kétszáz éve még nem léteztek, mint ahogy nemzetállamok sem. A felvilágosodás hívei pedig csak az egyház mértéktelen hatalmát akarták megtörni. Éppen a civilizáció érdekében. 
Azt is állította Semjén (ugyanott), hogy Franciaországban a francia élet – abban az értelemben, amit a történelemben franciának neveztünk – véget ért. „Persze lesz még valamilyen élet, de az már nem olyan, mint ami a párhuzamos társadalom előtti volt.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Franciaországban nincsenek párhuzamos társadalmak. A muszlim vallásúak száma mintegy 7,5 százalék, és csupán kis részük nem akar integrálódni a francia társadalomba. Mellesleg arányosan ugyanannyian vannak, mint a magyar romák. Tessék mondani, hogyan is integrálja őket az Orbán-kormány? Farkas Flórián a megmondhatója.
Szerző
Bolgár György

Elfordított tekintet

A Fidesz és az álkereszténydemokraták ismét vizsgát tettek a Biblia tanításaiból, és ismét megbuktak. Egyetlen képviselőjük sem jelent meg a parlament pénteki rendkívüli ülésén, ahol azt a - A Város Mindenkié Csoport és az Utcajogász Egyesület szakértői által kidolgozott - törvényjavaslatot tárgyalhatták volna meg, amely megakadályozhatta volna, hogy a karhatalom gyermekes családokat lakoltasson ki és tegyen hajléktalanná Magyarországon. 
Volna, volna… de jó lett volna, ha legalább néhányan veszik a bátorságot, és leülnek vitázni. Elmagyarázhatták volna, istenfélő politikustársaik szerint miért nem gond, hogy magyar többgyermekes családok tízezrei veszítik el mindenüket és szakadnak szét a már-már uzsoraként is értelmezhető banki tartozásaik miatt. Egy Fidesz-közleményben elintézték annyival: ez az ellenzék politikai akciója, amiben nem kívánnak részt venni. 
Miféle a kormány az, amelyik szerint a bajba jutott magyar állampolgárok megsegítése nem több egy ellenzéki „akciónál”? Miféle kormány az, amelyik a frontvonalban küzdő, a tragédiákról testközeli tapasztalatokkal rendelkező civil szervezetekkel tárgyalni sem hajlandó? Miféle kormány az, amelyik „családok évével” és be nem tartott ígéretekkel fényezi önmagát, miközben hallhatja, láthatja, mennyien szorulnának valódi segítségre? Miféle kormány az, amelyik eltűri, hogy a legkiszolgáltatottabb állampolgárai mindenüket elveszítsék, miközben a tehetőseket tovább gazdagítja? 
Olyan kormány, amelyik ötmilliárd, vagyis ötezer millió forinttal támogatja például Uganda turisztikai fejlesztését, a magyar adófizetők pénzéből. A szegénységben élő magyar emberek nem érnek annyit sem, mint Uganda turisztikája. 
Eszükbe véshetnék: „nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri” (Péld 28,27).
Szerző
Juhász Dániel