Most vagy soha? Nem, nem! Soha!

A finiséhez közeledő és az ellenzék részéről a szokásosnál is vérszegényebbre sikeredett uniós képviselő-választási kampány új lendületet kaphatna az ausztriai fejlemények tükrében. Tudniillik múlt péntek óta minden európai számára egyértelművé kellett, hogy váljon: a populista szélsőjobb egyenlő a hazaárulással. És nemcsak az európai közös nagy haza elárulásával, hanem a kis régi piacra dobásával. Hála az eleddig nem eléggé becsült fiatal osztrák kancellárnak, aki az európai keresztény erkölcs diadalaként oldotta meg a helyzetet Ausztriának. Európa nyugati felének lakói remélhetőleg szintén profitálnak az ügyből, és így az unió egésze visszaszerezheti létezésének szilárd bázisát: a krisztusi (zsidó-keresztény) erkölcsiséget.

Nem vagyok biztos benne, hogy a keleti tartományokban is ugyanez fog történni. Különösen Magyarországon látszik bebetonozódva lenni a nyugaton (morálisan) most elbukott szélsőjobb. Természetesen azért, mert kormányon van, és nem is akárhogy. Kezében a teljes média, mint Göbbelsnek és Rákosinak. És főleg azért, mert nincs ellenzéke. Félreértések elkerülése végett: nem a baloldali ellenzéket szapulom, noha jócskán rájuk férne. A mérsékelt jobbnak, a keresztény-demokratáknak az osztrák kancelláréhoz hasonló fellépését hiányolom.

Csakhogy Magyarországon nincsenek keresztény-demokraták. Nincs és sosem volt mérsékelt jobboldal. Voltak és vannak kitűnő jobboldali emberek, még a politikusok között is, de érdemi, szervezett, erkölcsileg keresztény jobboldal utoljára a kiegyezés és az első háború közötti Monarchia-időkben létezett. Azóta a jobboldal egyenlő a nacionalizmussal, hogy ne mondjam, a sovinizmussal.

Orbán doktor is szép lassan elhelyezkedett a szélsőséges jobbos szavazók vállán. Nekik duruzsolja a régi nótákat, közben – hogy egy kis „szabad” pénz is álljon a házhoz -, teszi azt, amit Strache barátja és szövetségese tett. Eladja azt, ami nem csak az övé. A „hazát”. És vevő mindig van. Putyin előtt az iszlám pénzelte az európai szélsőjobbot, aztán, amint megtehette, beszállt minden oroszok örökös elnök atyuskája is a buliba. Amit mindenki sejtett Trump és ikertestvére esetében, az most világossá vált a neonáci sógor bukásától.

Ahogy már fejtegettem, nem valószínű, hogy a NER hatalma megrendülne. Nincs, aki megrendítené. Csak Hadházy és Márki-Zay bírna elég hitellel, de őket csak a baloldal meg a liberálisok szeretik, ők is csak távolról. Nem hajlandók saját egyéni és szűk pártérdekeiket félretenni, és az említett keresztény-demokrata urak mögé, vagy legalább mellé állni. Úgyhogy Orbán ismét nyerni fog vasárnap, de a fideszes uniós képviselők szamárpadul kijelölt székeire tüskék kerülnek. És az is valami.

A baj csak az, hogy megint ajándékba kapjuk a jót. És ráfogjuk, hogy rossz. Európa, most éppen Ausztria megtette, amit tenni kellett. Magyarország pedig ismét elmulasztotta teljesíteni Európa iránti szerződéses kötelességét. És a magyar lakosság többsége a magyar fasisztákkal együtt a szégyenpadra ül. Szeretünk ott feszíteni. Jó onnan hőbörögni. Majd a Trianon emlékműnél kikönnyezzük magunkat.