A hollók is képesek az empátiára

Publikálás dátuma
2019.05.22. 12:35

Fotó: Claude Balcaen/Biosphoto / AFP
Képesek átvenni egymás érzelmeit a hollók, ami az empátia kialakulására is bizonyítékul szolgálhat a kutatóknak.
A hollók képesek átvenni egymás érzelmeit, egy viselkedéskutatókból és neurológusokból álló kutatócsoport szerint a vizsgált szelíd madarak pesszimistábban cselekedtek, ha korábban egy frusztrált fajtársukat figyelték. Ez az empátia kialakulására is bizonyítékul szolgálhat – állapították meg a tudósok a PNAS című szaklapban. 
Az érzelemátvitel fontos lehetőség az egyének közötti információk átadására, és az empátiának, vagyis a beleélés képességének alapvető eleme. A kutatók többnyire abból indultak ki, hogy ez a képesség az állatvilágban is jelen van. Ennek egyértelmű bizonyítékát azonban módszertani okokból nehéz megtalálni. Thomas Bugnyar, a Bécsi Egyetem kognitív biológiai tanszékének munkatársa és Claus Lamm, az intézmény pszichológiai alapkutatásokkal foglalkozó intézetének tudósa és kollégáik olyan hollókkal dolgoztak, amelyek hozzászoktak ahhoz, hogy viselkedéstudományi kísérletek alanyai. 
A kísérletekben mindig két madár vett részt, az egyiknél pozitív vagy negatív hangulatot idéztek elő, ez alatt a másik figyelhette őt. A madár reakcióját a megfigyelő madár regisztrálhatta. Azt, hogy az első madár örömét vagy frusztrációját átvette-e a második holló, egy ambivalens szituációval tették próbára: edényekben táplálékot helyeztek ki a holló elé. Általánosságban a madarak lassabban közelítették meg ételt, ha előtte frusztrált fajtársat láttak. A pozitív hangulatnak azonban nem volt olyan látható hatása – mondta el Bugnyar.
Annak ismerete, hogy nyilvánvalóan már a hollóknál is megtörténik érzelemátvitel, új fényt vet arra, hogy a fejlődéstörténet során mikor kezdett kialakulni az empátia őse – mondta Jessie Adriaense, a tanulmány fő szerzője.
Szerző

Olyan oltást fejlesztettek, ami az influenza és a pneumococcus ellen is véd

Publikálás dátuma
2019.05.22. 11:20

Fotó: TEK IMAGE/SCIENCE PHOTO LIBRARY / AFP
Az évente együttesen több millió ember halálát okozó influenza és a pneumococcus baktérium ellen egyszerre hatékony védőoltást hoztak létre az ausztráliai Adelaide-i Egyetem kutatói.
Az oltóanyagot kifejlesztő Mohammed Alsharifi és James Paton szerint az egyvakcinás megközelítéssel leküzdhetőek a jelenleg használt védőoltások korlátai. 
A kutatók megállapították, hogy az influenzavírus A elleni oltóanyag sokkal nagyobb valószínűséggel nyújt védelmet az influenza más törzseivel szemben is, ha a pneumococcus baktérium elleni vakcinával együtt adják be.
„Az influenzafertőzés eleve hajlamosabbá teszi a pácienseket a pneumococcus okozta súlyos tüdőgyulladásra, amelybe nagyon magas arányban halnak bele az emberek”

– jegyezte meg Alsharifi az egyetem közleményében.

A jól ismert szinergizmus ellenére – hogy a két vakcina egy időben alkalmazva erősíti egymás hatását –, a jelenlegi oltási stratégiák mégis csak az egyes kórokozókat célozzák. Alsharifi szerint az influenza és a pneumococcus baktérium elleni új vakcináik ötvözésével sikerült fokozott immunválaszt produkálni az influenza különböző altípusaival szemben.
Szerző

Meghalt Medzihradszky Kálmán kémikus

Publikálás dátuma
2019.05.21. 16:04

Fotó: Shutterstock
Életének 92. évében meghalt Medzihradszky Kálmán kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja; személyében a magyar kutatói közösség a peptidkémia nemzetközi hírű tudósát veszítette el - közölte az akadémia.
Medzihradszky Kálmán kutatási területe az aminosavak, peptidek és fehérjék kémiája, a természetes peptidek szerkezete és biológiai hatása közti összefüggések vizsgálata volt.
Medzihradszky Kálmán 1928-ban született Rákoscsabán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) szerzett vegyészdiplomát 1950-ben. Ezt követően az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszékének oktatójaként dolgozott. Érdeklődésének középpontjában ekkoriban az anthrax-poliglutaminsav szerkezetvizsgálata, 1960 és 1964 között pedig a humán adrenokortikotrop hormon megvalósított teljes szintézise állt, amiért 1970-ben Állami Díjjal tüntették ki. 
Az oktatói ranglétrát végigjárva 1971-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1980-ban az egyetem rektorhelyettesévé választották, majd 1983-ban a Természettudományi Kar dékánja lett. Hivatali idejében kezdődött meg az ELTE lágymányosi épületegyüttesének építése, a kémiai részleget 1989-ben vehette át. Egyetemi pályafutása mellett 1970-től az MTA Peptidkémiai Kutatócsoportjának tudományos munkáját irányította, 1990 és 1998 között annak szervezeti vezetője is volt. 1976 és 1991 között az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet Molekulárfarmakológiai Osztályát vezette.
1967-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1970-ben akadémiai doktori értekezését. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, 2009-ben Pázmány Péter felsőoktatási díjat kapott, 2008-ban a Pro European Peptide Society díjjal tüntették ki. 2008-ban Eötvös-gyűrűt, 2005-ben Eötvös József-díjat, 2004-ben Bruckner Győző-díjat, míg 2002-ben J. Rudinger-díjat kapott. 1998-ban elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. A Csehszlovák Tudományos Akadémia 1982-ben Heyrovský-aranyéremmel tüntette ki.
Szerző
Témák
gyász kémikus