Előfizetés

Nem csak a nevetésért felel a rekeszizom

Barabás Júlia
Publikálás dátuma
2019.05.22. 14:14
Illusztráció
Fotó: Guido Kirchner/dpa Picture-Alliance / AFP
A rekeszizomról általában csak nevetés, sírás, köhögés, tájékozottabbaknak a szülés és a székletürítés kapcsán van tudomásuk, de a kupola alakú szervnek ennél lényegesen több területen, például a légzésnél van fontos szerepe.
Nem véletlen, hogy a légzés a legtöbb terápiának hangsúlyos része, hiszen, aki él, lélegzik – mondta Mikoly Kriszta reflux-terapeuta a Népszavának. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan tesszük: optimális légzésre van szükség a normál hasűri nyomás fenntartásához, az izomzat és az idegrendszer megfelelő működéséhez. A helytelen légzés hosszútávon hatással lehet az emésztésre, a nyirok-, az ideg- és a mozgásrendszerre is. 
A belégzés történhet spontán módon, azaz akaratunkon kívül, de irányítva is. Jól működő légzés esetén a rekeszizom végzi a munka nagy részét: a bordaközi izomzattal együtt összehúzódik, majd kilapul és lefelé húzza a tüdőt, ami kitágul és megtelik levegővel. A kupola alakú rekeszizom a légzésben résztvevő egyéb szervekkel hártyaszerűen, az úgynevezett fasciákkal van összekötve. Ha ennek állapotán javítani tudunk, a rekesz teljesítménye is nő. A kötelék természetesen visszafelé is működik: a rekesz befolyásolja több testrész egészségi állapotát is – mondta a szakember.

Nem nehéz a helyes légzés!

Mindig orron keresztül szívjuk be a levegőt és a szájon át fújjuk ki. Az orr megtisztítja, megszűri és felmelegíti, páradússá teszi a levegőt és szabályozza is a mennyiségét. Hátonfekve egyik kezünket helyezzük a hasunkra, a másikat a mellkasunkra, így megfigyelhetjük, hova megy a levegő. Belégzéskor a has megemelkedik, kilégzéskor pedig homorúvá válik. A gyerekek még tudják, hogy „pocakba levegőzünk”, serdülőkorban aztán a lányok tüdőlégzőkké válnak általában. A nők gyakran a mellkasukból letolják a levegőt a hasukba. Egy mellkasba lélegző férfit nehezebb hasi légzésre szoktatni, pedig napi 2-3 perces gyakorlással mindenki könnyen rögzítheti a helyes technikát, és megerősítheti a rekeszizmot.

Ha baj van

A rekeszizom működése sok okból megváltozhat. A manapság gyakori tartós stressz, az érzelmi feszültség, a helytelen testtartás és a rossz edzési szokások, a felületes légzés is gátolhatja a működését. Légzőszervi betegségek, allergia, de akár műtétek, csonttörések következtében is megváltozhat a légzés, van, hogy újra is kell tanulni. A rekeszizom, mint minden izom, idegrendszeri gátlás alá is kerülhet, ilyenkor befeszül és nem tudja ellátni a funkcióját. Ez, a központi elhelyezkedése miatt hathat az egész szervezetre.
Rendellenességek, például sérv esetén a gyomor egy része a rekeszizom nyílásán keresztül a mellüregbe nyomul. Erre hajlamosít minden olyan állapot, ami a hasűri nyomást fokozza. Ilyen lehet például az elhúzódó influenza utáni tartós, erős köhögés, de az elhízás is. 
A megelőzést segíti, ha tudatosan táplálkozunk, érzékenység esetén kerüljük a puffasztó ételeket. A fogyás jelentősen csökkenti a hasűri nyomást. Nem biztos, hogy minden zsír, ami a hason annak tűnik, lehet például pangó nyiroknedv, azaz víz is. Ez nyirokkezeléssel csökkenthető, és a perisztatikát javító, vérkeringést fokozó hasi masszázs is jó hatású. Sportolásnál kerüljük a hasprést, ami felfelé nyomva terheli a rekeszizmot. Ha naponta több órát ülünk, többször is végezzünk nyújtógyakorlatokat, ülve és állva, amikor akár gyakorolhatjuk a hasi légzést is. Fogyasszunk sok folyadékot és kevesebb nasit - ajánlotta Mikoly Kriszta.

Szegedről származik az első mesterséges élőlény baktériuma

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.05.22. 14:06

Fotó: STEVE GSCHMEISSNER/SCIENCE PHOTO / AFP/Science Photo Library
A mesterséges élet létrehozásában mérföldkövet jelentett, hogy cambridge-i kutatók egy baktérium teljes örökítőanyagát szintetikusra cserélték és a genetikai kódon is változtattak. Ehhez olyan baktériumot használtak, amelyet az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában fejlesztettek ki.
A napokban jelent meg a világsajtóban a mesterséges sejtek építésében mérföldkövet jelentő tudományos hír, amely szerint szintetikus eredetűre cserélték le a kólibaktérium (Escherichia coli) DNS-ét, miközben megváltoztatták a genetikai kódolási rendszerét is. Ennek Pósfai György, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának tudósa szerint háromféle jelentősége is van: egyrészt a technológia más, racionálisan tervezett sejtek készítésére is alkalmazható lesz. Újfajta, sokféle célra használható fehérjéket is elő lehet állítani a nem természetes aminosavak kódolásával, valamint a megváltoztatott kódolás miatt biztonsági, genetikai kommunikációs tűzfal keletkezik a mesterséges baktérium és a természetes élőlények között.
Arra a kérdésre, hogy nevezhetjük-e mesterségesnek ezt az élőlényt, Pósfai György úgy válaszolt: igen is, meg nem is. Az elkészítéséhez élő sejtekre volt szükség, és a fogadó gazda is egy természetes élőlény. Ugyanakkor a sejt felépítését és működését meghatározó információt hordozó DNS-t mesterségesen alakították ki.
Hasonló munkára egyébként már volt példa, Craig Venter csapata évtizedes erőfeszítéssel készített olyan Mycoplasma baktériumot, amelyet szintetikus eredetű DNS működtetett. A mostani munka újabb dimenziót nyitott: egyrészt jóval nagyobb DNS-molekulát tudtak összeállítani, másrészt egy igen hasznos, a kutatásban és az iparban széleskörűen használt baktériumot vettek alapul.
A létrehozott, Syn61 nevű kólibaktérium nem szolgai lemásolása az alapul vett baktériumtörzsnek. A genetikai kódrendszert megváltoztatták, egyszerűsítettek rajta. A természetes, univerzális genetikai kód redundáns, a 64-féle kódvariáns 20-féle aminosavat kódol, azaz egy-egy aminosavra többféle kódolás is vonatkozhat. Itt a szerin aminosavat kódoló hatféle kodon közül kettőt kihagytak, illetve másik, szinonim kodonnal helyettesítettek. Így felszabadult két kodon, pontosabban három, mivel az eredeti, háromféle stopkodonból az egyiket szintén mellőzték. Így lett a 64 elemű genetikai kódból 61 elemű, innen a Syn61 név.
Gyakran felmerül a kérdés, mi lesz, ha a mesterségesen megalkotott baktérium elszabadul, a gondosan kialakított genetikai tervrajz elfajul, esetleg – például vírusok közvetítésével – idegen, veszélyes gének kerülnek bele. A kutató szerint aggodalomra azonban nincs ok, a megváltoztatott genetikai kódrendszer tűzfalat képez a mesterséges és a természetes rendszerek között. Ha információt cserélnek, az a partnerben nem fog működni, hiszen az másként olvassa ki a genetikai utasításokat.
A kutató tájékoztatása szerint szegedi előzménye is van a munkának: a laboratóriumokban vagy az iparban gyakran használt, „vad” kólibaktérium DNS-ét vették alapul a szintetikus variánshoz, hanem az MTA SZBK Biokémiai Intézetének Genommérnöki Csoportjában készített, MDS42 nevű, genetikailag erősen egyszerűsített kólibaktériumét. Többéves munkával, amelybe – elsősorban bioinformatikai segítséggel – egy amerikai kutatócsoport is bekapcsolódott, precízen eliminálták a baktérium genomjából a fölöslegesnek, illetve a kutatási-ipari felhasználás szempontjából károsnak ítélt géneket. Egyrészt úgy gondolták, a fölösleg eltávolításával hatékonyabb és genetikailag stabilabb lesz a baktérium. Ebből csak a stabilitás igazolódott. Másrészt – alapkutatási szempontból – az érdekelte a kutatókat, meddig lehet elmenni a genetikai egyszerűsítésben anélkül, hogy komolyabban sérülnének a baktérium képességei.
Annak, hogy ezt a kólibaktériumot választották a szintetikus verzióhoz, két oka van. Egyrészt 4,6 millió nukleotid helyett kevesebb mint 4 milliót kellett összeszerkeszteni, másrészt hiányzott már belőle sok, a felhasználás szempontjából igazoltan felesleges vagy káros szakasz.
Pósfai György szerint a két munka közötti kapcsolat jó példa arra, hogy egy alapvetően alapkutatási projekt később – előre nem látott módon – egy igencsak hasznos alkalmazásokkal kecsegtető munka kiindulópontjává válhat.
A mostani, szintetikus genomú baktérium valószínűleg nem lesz sokáig világrekorder a mesterségesség „versenyében”. Még drasztikusabban átalakított genetikai kódrendszerű kólibaktérium is készülőben van (szintén MDS42-alapokon), más szintetikus baktériumgenomokat is terveznek, és nincs messze a mesterséges genomú, 12 millió nukleotidból összeálló élesztőgenom befejezése sem.

A hollók is képesek az empátiára

MTI
Publikálás dátuma
2019.05.22. 12:35

Fotó: Claude Balcaen/Biosphoto / AFP
Képesek átvenni egymás érzelmeit a hollók, ami az empátia kialakulására is bizonyítékul szolgálhat a kutatóknak.
A hollók képesek átvenni egymás érzelmeit, egy viselkedéskutatókból és neurológusokból álló kutatócsoport szerint a vizsgált szelíd madarak pesszimistábban cselekedtek, ha korábban egy frusztrált fajtársukat figyelték. Ez az empátia kialakulására is bizonyítékul szolgálhat – állapították meg a tudósok a PNAS című szaklapban. 
Az érzelemátvitel fontos lehetőség az egyének közötti információk átadására, és az empátiának, vagyis a beleélés képességének alapvető eleme. A kutatók többnyire abból indultak ki, hogy ez a képesség az állatvilágban is jelen van. Ennek egyértelmű bizonyítékát azonban módszertani okokból nehéz megtalálni. Thomas Bugnyar, a Bécsi Egyetem kognitív biológiai tanszékének munkatársa és Claus Lamm, az intézmény pszichológiai alapkutatásokkal foglalkozó intézetének tudósa és kollégáik olyan hollókkal dolgoztak, amelyek hozzászoktak ahhoz, hogy viselkedéstudományi kísérletek alanyai. 
A kísérletekben mindig két madár vett részt, az egyiknél pozitív vagy negatív hangulatot idéztek elő, ez alatt a másik figyelhette őt. A madár reakcióját a megfigyelő madár regisztrálhatta. Azt, hogy az első madár örömét vagy frusztrációját átvette-e a második holló, egy ambivalens szituációval tették próbára: edényekben táplálékot helyeztek ki a holló elé. Általánosságban a madarak lassabban közelítették meg ételt, ha előtte frusztrált fajtársat láttak. A pozitív hangulatnak azonban nem volt olyan látható hatása – mondta el Bugnyar.
Annak ismerete, hogy nyilvánvalóan már a hollóknál is megtörténik érzelemátvitel, új fényt vet arra, hogy a fejlődéstörténet során mikor kezdett kialakulni az empátia őse – mondta Jessie Adriaense, a tanulmány fő szerzője.