Míg Magyarország egy helyben toporog, sőt, bizonyos szempontból visszafelé lépked a légszennyezés-csökkentésben, addig a velünk politikai-gazdasági szempontból egy lapon említett államok érdemi és fajsúlyos intézkedéseket hoznak a jelenleg legjelentősebb környezet-egészségügyi problémák megoldása érdekében – állapítja meg a Levegő Munkacsoport mai blogbejegyzése a ClientEarth nevű nemzetközi környezetjogi szervezet lengyel irodája által szervezett varsói kerekasztal-beszélgetés kapcsán.
Krakkóban például teljesen betiltották a szilárd tüzelést. Idén szeptembertől a lakosok már nem fűthetnek fával, szénnel, lignittel - a szemétről nem is beszélve. Eszerint mindenkinek át kell állnia az jóval kevésbé légszennyező megújuló, gáz-, elektromos vagy távfűtésre. A felkészülési időszakban átszámolva mintegy 300 milliárd forintot áldoznak a rászorulók fűtési rendszereinek cseréjére, hatékonyságra és szemléletformálásra. A szervezet a döntést a központi politikai akaratra és az azzal egybevágó lakossági nyomásra vezeti vissza. Több más lengyel város is jelezte hasonló szándékát, pedig a térségben számos szénbánya üzemel. Csehországban szabályozták a háztartásokban elégethető szilárd tüzelőanyagok minőségét és Bulgária is hasonló terveket fontolgat. Szlovákiában, a legrosszabb helyzetű pozsonyi térségben alacsony kibocsátású zónát hoznak létre, ahová csak a legkevésbé szennyező járművek hajthatnak be.
Ehhez képest a magyarországi helyzet többször kínos feszengést váltott ki a beszélgetés résztvevői körében – állapítja meg a szervezet blogbejegyzése. A hazai helyzetet a civil szervezet szerint leginkább a vélt politikai következmények miatti aggodalom, a gazdasági érdekek téves értékelése és az erőteljes lakossági nyomás hiánya jellemzi. A környezetvédelemért is felelős agrártárca saját bevallása szerint a PM2,5-nek nevezett apró részecskék által okozott légszennyezettség 85 százaléka a háztartási tüzelésből származik. Ez Magyarországon évi mintegy 12 ezer 800 polgár idő előtti halálát okozza, akik több mint 10 évet veszítenek az életükből. A részecskeszennyezettség nálunk európai összehasonlításban is kimagasló: ehhez csak Bulgária, Észak-Olaszország, a csehek, illetve egyes lengyel térségek szintje mérhető, ám az ottani állapotok az elhatározott fejlesztések nyomán javulhatnak.
Magyarországon közben „tűzközeli” vállalkozók sorra nyithatják kisebb-nagyobb lignit- és barnaszén-bányáikat. Az önkormányzatok piacot teremtenek a számukra azzal, hogy a szociális tüzelőanyag-program keretében eme szennyező szénfajtákat adják a rászorulóknak. A háztartási lignitégetés tilalmáról szóló kezdeményezés öt éve sorozatosan elbukik a tárcaközi egyeztetéseken.
Miközben nálunk még mindig azzal érvelnek, hogy a lakosságnak szüksége van az olcsó tüzelőanyagra, a gazdaságnak pedig a bányákra, más, térségbeli államok már rájöttek, hogy az így megtakarított összegeket az érintettek (és mások) többszörösen kifizetik a légszennyezettség miatti betegségekre szedett gyógyszerekért, a kimaradó munkaidőben és az életminőség általános romlásában. Az állam a bányabevételeknél sokkal többet költ a környezetvédelmi és egészségügyi károk enyhítésére, illetve a vidékek felzárkóztatására.
