A hollandok, valamint - elég vicces módon - az unióból távozni akaró, de a kijáratot sehogy sem találó britek már ma szavaznak; aztán péntek-szombaton még néhány tagállam lakosai, majd pedig vasárnap minden eldől az európai parlamenti választásokon. Ezúttal az az alapkérdés: előretörnek-e olyan mértékben a nacionalisták, hogy azzal meg tudják bénítani az európai összefogást? A közvélemény-kutatások szerint valószínűleg nem, de az is igaz – copyright Kovács László -, hogy nem a közvélemény-kutatást, hanem a választást kell megnyerni.
Nacionalistának ebben a szövegösszefüggésben azokat nevezem, akiknek az egyike – bizonyos Heinz-Christian Strache – éppen csak a minap patriótának, hazafiasnak nevezte a saját pártját, történetesen Budán, a Karmelita kolostorban, és Orbán Viktor meleg szavakkal méltatta ezt az önminősítést. Strache, a hazafi, mint aztán kiderült, néhány pohárka vodka-Redbull után teljesen megszabadul a gátlásaitól, lazán beígér - majdani remélt állami pozíciójára alapozva - kormányzati megrendeléseket egy hosszú combú, szőke nőnek, aki oroszos kiejtéssel több száz millió befektethető euróról csacsog. Feltűnik ugyan neki, hogy a nőnek piszkos a körme, és ez valahogy disszonánssá teszi az egészet, de aztán gyorsan elhessegeti a kételyeit, mert milyen jó lenne megszerezni a Kronen-Zeitungot, még ha sötét eredetű orosz pénzen is. A követendő példaképet már meg se kell neveznünk.
Nem minden nacionalista olyan ostoba, mint Strache. Cizelláltabb körökben hazafias helyett szuverenistát mondanak. Ez ravaszabb, megtévesztőbb. Azt sugallja, hogy szuverenitás, önkiteljesedés legfeljebb csak nemzeti szinten létezhet, hogy európai érdek, európaiság valójában nincs, és ne is legyen. És közben a keresztény Európa védelme a jelszó, hogy teljes legyen az önellentmondás.
Szóval a tét az, hogy a fent említett körök ki tudják-e siklatni az Európa-vonatot. Ha igen, a kontinens ne számítson sok jóra a globális versenyben.
A mostani EP-választáson a legfurcsább szerepet a már említett britek alakítják. Csaknem három éve népszavazáson döntöttek úgy, hogy kilépnek az unióból. De mivel a kilépés feltételeiről máig nem tudtak megállapodni Brüsszellel, megállapodás nélkül pedig mégsem akartak kizuhanni, most kénytelenek részt venni az EP-választáson. Hogy aztán a megválasztott képviselőiknek érdemes lesz-e hosszú távra lakást bérelniük Brüsszelben, még nem látható. Odáig mindenesetre eljutottunk, hogy már Theresa May sem veti el az esetleges újabb népszavazás ötletét.
Amikor pártállás szerint összeszámolják majd, mely csoportnak hány európai parlamenti képviselője lett, akkor alighanem az fog kiderülni, hogy a konzervatívok bénázása miatt haragos britek egy csomó munkáspárti mandátumot szültek. Vagyis: az európai szociáldemokrata baloldalnak immár a pártszíneket nézve is érdeke lenne a britek bennmaradása az unióban. Nem lehet megkerülni a kérdést, hogy igaz-e mindez pepitában is, azaz hogy az európai jobbközépnek érdeke-e immár a Brexit. A választ talán még ők sem tudják.