A német közszolgálati rádió nem gondolja, hogy az EU-n belül valóban létezik a keleti tömb, hiába áll lázadó hírében a négy visegrádi állam. Nagyon is jelentős véleménykülönbségek választják el őket egymástól. Igazából a menekültválság kovácsolta össze őket. Azóta problémásnak számítanak Brüsszelben, akik megosztják az uniót. Elutasítják a menedékkérők kötelező befogadását, birodalomként bírálják a szervezetet, a Bizottságot új moszkvai PB-nek minősítik. Attól tartanak, hogy rájuk erőltetik a multikulti identitást, így saját társadalmuk elveszíti nemzeti jellegét. Vagy éppen kettős mércére panaszkodnak.
Ám ha közelebbről megvizsgáljuk, ezek közül sok minden igazából nem annyira lényeges. Annál fontosabbak viszont a csoporton belül az eltérő érdekek. Még akkor is, ha a mostani választáson úgy tűnik, ismét egységesen lépnek fel. Konkrét javaslatokat azonban nemigen tesznek. És Andrej Babis cseh kormányfő például sokkal kevésbé euroszkeptikus, mint Orbán Viktor. Szlovákia pedig úgy érzi, hogy a mag-Európához tartozik. Ugyanakkor szabályos választóvonalat képez közöttük az Oroszországhoz fűződő viszony.
Szívesen panaszkodnak arra, hogy a Nyugat nem veszi számításba a történelmüket és a kulturális állapotukat, pedig éppen amiatt nem tudják elfogadni a brüsszeli „diktátumot”. Csakhogy ez nem állja meg a helyét. Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt vezetője ugyan küldetésesen, őskommunita módon antiszemita, ám Orbán csak cégérként mutatja fel rendszerellenes múltját. A Fidesz például ellenzi az állambiztonsági iratok közzétételét. A magyar politikus már többször is melléfogott, amikor harcot hirdetett az EU ellen, és most sem rosszak az esélyek, hogy megint csak téved.
