A fölszabadított Miskolc

Az örömtől sírva fogadták bevonuló csapatainkat

A csehek már messze Miskolctól északra futnak fejvesztetten és rendetlenül és a fölszabadító diadalmas proletárhadsereg nagyszerű katonái a legnagyobb rendben és a legpéldásabb harci fegyelemben mindenütt nyomon követik őket.

Hogy a proletárhadseregnek Miskolcért vívott harca milyen ellenállhatatlan erejű volt, azt éppen a cseheknek fejvesztett menekülése bizonyítja, amellyel elhagyták Miskolcot.

Utolsó csapatrészeik már nem is bírtak megmenekülni és egy helyen, a Forgó-hídnál utcai harcra is került a sor a mi benyomuló katonáink és a cseh utóvédek között, amelyek egyik trénoszlopukat védték és akarták megmenteni, ez azonban már nem sikerült nekik.

Elfogták az egész trént az utóvéddel együtt. Még fényesebb bizonyítéka a proletárhadsereg jelentős győzelmének és a csehek vereségének a III. hadtestparancsnokságnak az az értesülése, amely szerint a csehek kétségbeesetten jelentették, hogy helyzetük tarthatatlan, mert a magyar Vörös Hadsereg meglepően nagy erőkkel és kitűnő fölszereléssel kezdte meg a támadást. Sürgős segítséget kértek.

Sokkal gyorsabb és hatalmasabb lendületű volt azonban a proletárseregek előnyomulása, minthogy idejük lett volna a segítséget megvárni. Jellemző erre az egyik epizód, amikor a 32-es gépfegyveresek nyomban a Miskolcra való bevonulásuk után a saját kezdeményezésükre azonnal befűtöttek egy mozdonyt, erősen fölszerelték gépfegyverekkel és azzal akartak előrerohanni Szikszó irányában, hogy a futó csehek elé kerülve, így tegyék lehetetlenné a menekülésüket.

Népszava 1919. május 23.