Aggódik a jegybank az elszabadult lakásárak miatt. A jelenség elsősorban Budapesten jellemző, hiszen tavaly egyetlen év alatt 22,9 százalékkal drágultak a lakóingatlanok, a 2013 végi mélypont óta pedig 153 százalékkal. Az erős fővárosi kereslettel a piac nem tudott lépést tartani – állapította meg Nagy Tamás, az MNB főosztályvezetője, a májusi Pénzügyi stabilitás jelentés bemutatásakor. A jegybank aggodalma feltehetően annak szól, hogy ha túlértékeltek az új ingatlanok – a jelenlegi számítások szerint mintegy 15 százalékkal –, és jelzáloghitelből fedezik a vásárlást, akkor az ár nem tükrözi a reális fedezeti értéket. Azonban a félelmek ma még nem jelentenek igazi kockázatot a bankok számára, a túlfűtöttség ugyanis csak a fővárosra jellemző, annak is csak néhány pontjára. Az is kedvező, hogy a budapesti lakásvásárlók fele vásárol csak hitelből, s jellemző módon főleg olyan városrészekben, ahol nem tapasztaltak gyors áremelkedést. Összességében az ingatlanok csak 20-25 százalékát érintheti a sokk, de a bankok tőkeellátottságának stabilitása miatt ez is finanszírozható lehet – vélekedik a jegybank stábja. A nem kedvező nemzetközi környezet ellenére – brexit, kereskedelmi háború, olasz államadósság mértéke – a magyar bankok stabilak maradtak.
A problémás, a minimálbér összegét meghaladóan késedelmes jelzálog-hitelszerződésekből 79 ezer már a követeléskezelőknél van, 30 ezer pedig a bankoknál. A 90 napon túl nem fizetők száma a 2013 végi 164 ezerről 109 ezerre mérséklődött. Nagy Tamás elismerte: a késedelmesen törlesztő családok szociális háttere nem megoldott, de álláspontja szerint ez nem tartozik az MNB hatáskörébe. Ugyanakkor, bár a lakosság pénzügyi kultúrája továbbra is hagy kívánnivalót maga után, azt a jegybank tapasztalta, hogy a felelőtlen hitelfelvételek száma a korábbi időszakhoz képest mérséklődött, amit mi sem jelez jobban, minthogy – nominális értékben – az emberek csak feleannyi kölcsönt vesznek fel, mint 2008-ban, s mindezt jövedelmükhöz igazodóan teszik. Azért még az MNB nem teljesen elégedett. Nagy Tamás utalt arra, hogy a devizahitelek elszámolását és forintosítását követően az ügyfelek számára több hónapon keresztül nyitva állt a lehetőség, hogy tartozásukat csökkentett költségek mellett váltsák ki egy másik hitel felvételével, azonban ezzel a lehetőséggel az ügyfeleknek csak csekély része, mintegy másfél százaléka élt. Ez arra utal, hogy a kamatkockázat kivédésére mutatkozó szándék még abban az esetben is rendkívül alacsony, ha a hitelkiváltás költségei jelentősen mérséklődnek.
