A hazai mezőgazdaságban a közvetlen területalapú támogatás 52 százaléka nem a termelésben hasznosul hanem jövedelemként jelenik meg, és a gazdák ezt korszerűsítés, fejlesztés helyett elfogyasztották – állapította meg Tresó István, a K&H bank agrárfejlesztési főosztályvezetője, felmérésekre hivatkozva. A 2021-2027. között tervezett új Közös Agrárpolitika még csak formálódik. Gyakorlati hatása 3-4 év múlva érződik majd. A magyar mezőgazdaság erre az időszakra nem igazán készült föl. Bár a gazdálkodási döntések a szokásokról, hogy az ’apám, a nagyapám is így csinálta”, egyre inkább áttevődnek a tényekre, ez még mindig nem elegendő.
Az informatika szolgáltatta adattömeget, a precíziós gazdálkodás lehetőségeit csak kevesen képesek kihasználni. Óriási a generációs kommunikációs szakadék. Az úgynevezett okos eszközöket az 50-60 éves generáció jellemzően még mindig telefonlására használja, míg a fiatalabb korosztály alig 3-5 százaléka elégszik meg az informatika ilyen alacsony fokú kihasználásával. Ezekben az adatokban szerepet játszik az is, hogy a 35 évnél fiatalabb gazdák aránya Magyarországon alig 6 százalék, Az 55-64 év közöttiek aránya 25, a 65-74 éves 23 százalék, vagyis a gazdálkodók nagyjából fele az idősebb korosztályokba tartozik. Az nem vigasz, hogy nyugat-Európában a gazdák 60 százaléka 65 év fölötti. Ez azt jelenti, hogy ha nem történik valami alapvető változás, a gazdaságok kétharmadánál gondot jelent majd az utódlás.
A kiút egyebek mellett az lehet itthon és külföldön is, ha a fiatalok számára vonzóvá teszik a mezőgazdaságot.
Ez azonban nem megy, ha mesterségesen korlátozzák a jövedelmezőséget, mint például a magyar szabályozás, ahol legföljebb 300 hektár termőföld lehet egy gazda tulajdonában, függetlenül attól, hogy milyen növényi kultúrában érdekelt. Egy ekkora szőlőbirtok sokkal nagyobb jövedelmet jelent, mint egy ugyanekkora szántó – figyelmeztetett a K&H agrárfejlesztési főosztályvezetője a bank által alapított fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat díjátadóján.
A magyar mezőgazdaság fenntartható fejlődéséhez kulcsfontosságú a mérethatékony gazdaságok kialakítása. A hazai mezőgazdaság a kiváló természeti adottságok ellenére lemaradóban van a régióban. Jól érzékelteti ezt, hogy míg Hollandiában például átlagosan 14 ezer euró értéket termelnek meg egy hektáron – sokkal gyengébb minőségű földön –, addig a magyar gazdák 1980 eurónyi értéket állítanak elő, ami az uniós átlagnak is mindössze 40 százaléka. Az utolsó pillanatban vagyunk tehát, hogy reagálni tudjunk a kialakult helyzetre. Az ágazat fejlődéséhez és a jelenlegi hatékonyság növeléséhez elengedhetetlen az emberi erőforrás, a technika és a technológia egyidejű korszerűsítése és az igényeknek megfelelő méretű, fenntartható gazdaságok kialakítása. Ez utóbbi azért is lényeges a megtérülésben, mivel a gazdáknak az önköltségre van ráhatásuk, az eladási árat azonban a piac határozza meg” – mondta Tresó István.
Agrárszakértők azt javasolják, hogy az uniós támogatásokból a jelenlegi 2-5 százaléka helyett 40 százalékot fordítsanak a fiatal gazdák ösztönzésére. Ez egyebek mellett azt is eredményezheti, hogy jelentősen csökken a gazdaságok száma, de a mérete növekedni fog. Olyan vélemény is megjelent, hogy a beruházási támogatásokat csak olyan gazdák kaphassák meg, akik a jelenlegi szintjükön is működőképesek.
Nagy kérdés, hogy a magyar mezőgazdaságnak valóban az-e az érdeke, hogy a támogatási rendszer változatlan maradjon. Azzal, hogy aláírást gyűjtenek a gazdák között a támogatások szinten tartásáért, az unióban a szavazatarányunk nem nő meg. A fiatalokra kellene összpontosítani – vélte Tresó István.
A szakember a Népszavának elmondta, a fenntartható mezőgazdaság nem azonos a bio-, illetve az ökológiai gazdálkodással, amelyek az úgynevezett tömegtermelésnél költségesebben termelnek, és ezért a fizetőképes keresetük is korlátozott. Azokat is el kell látni, akik ezt a magasabb árat nem tudják kifizetni, ezért nem lehet lemondani a tömegtermelésről. A két mód között meg kell találni a kompromisszumot vagyis nagy- és kisüzemi termelésben is meg kell találni azokat a technológiákat, amelyekkel fenntartható a környezet, de eredményesen lehet termelni.
A klímaváltozás hatása csökkenthető a megfelelő genetikai anyagok fölhasználásával, a szárazságtűrő fajták alkalmazásával, a nedvességet jobban tartó talajműveléssel. Az gazdaságpolitikai kérdés, hogy a forrásokból nagyobb arányban támogatják-e például az öntözéses gazdálkodást.
Ki lehet tiltani a ketreces tartásból származó tojásokat a nagy üzletláncokból, de azzal is számolni kell, hogy a szabad tartásos technológiával a tojás is lényegesen drágul. Ráadásul a szabad tartás állategészségügyi kockázatokkal is jár, hiszen 3-5 évente végigsöpör az országon is a madárinfluenza, amit a vándormadarak terjesztenek. Egyetlen védekezés van ez ellen, a zárt tartás – tette hozzá Tresó István.