Újabb - nem is lényegtelen - fronton áll nyerésre a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Amire eddig aligha volt példa: fokozódik a lakosság ellenszenve az európai közös pénz hazai bevezetése ellen. Egy esztendő sem szükségeltetett ahhoz, hogy - az "állítsuk meg Brüsszelt" szlogen hátszelével - áthangolódjon a köz véleménye. Tavaly a magyarok 59 százaléka még egyértelműen európártinak mondta magát, 2019 tavaszára 38 százalékra apadt az arányuk.
Az ellenzők hetykén kijelentik: "Magyarországnak nincs szüksége euróra". Aligha meglepő, hogy a különböző vélemények határvonalát a pártszimpátia képezi, bár a néppártiságára oly gyakran hivatkozó Jobbik ezúttal a kormánypárti szimpatizánsokkal fúj egy követ. A felsőfokú végzettségűek, a budapestiek és a legfiatalabbak szívesen lecserélnék a forintjukat, az összes többi csoport viszont nem vágyik ilyesmire. A drámai mértékű áthangolódás egyértelmű.
A félreértelmezett nemzeti büszkeség leteperte az európai monetáris unió előnyeibe vetett hitet. Mindez előreveti annak az árnyékát, hogy a brüsszeli pénzek várható megfogyatkozását követően a magyarok tekintélyes része számára az egész európai közösség nemkívánatossá válik. Az euró elutasítása az Orbán-féle aknamunkának csak az első lépcsője. További látszólagos előnyöket soroló érvekre könnyedén rá lehet bukkanni. Napjainkban 10 forinttal kevesebbet ér az európai közös pénz, mint februárban, és a forint elerőtlenedése eddig még nem ismert mélységekhez közeleg. S bár a lakosság jelentékeny része, akármilyen meglepő, soha nem fogott még a kezében eurót, most mégis - téves úton járva - ebben a folyamatban is Brüsszel (Soros György) ármánykodását véli felfedezni.
Ebből ráadásul, furcsa logikával számukra az is kikövetkeztethető, hogy ha a forint árfolyama nem lenne az euróhoz kötve, akkor a gyengülésével sem kellene számolni. Valójában persze, ha a 2004-es uniós csatlakozásunkkor adott ígéretünket betartottuk volna, és makrogazdasági mutatóink alakítását az euró bevezetése feltételeinek rendeljük alá - ami egyébként már sikerült is -, majd pedig Magyarország bejelenti, hogy az Európai Monetáris Unió tagja kíván lenni, ebben az esetben már búcsút is mondhattunk volna nemzeti fizetőeszközünknek. Ezt tették a szlovének és a szlovákok is. Mi nem tettük.
A kellemetlen mélységekbe zuhanó forintárfolyam nem kis fejtörést okoz a külföldi üdülésre vágyóknak: mikor érdemes váltanunk, hogy ne szenvedjünk el akár több tízezer forintos veszteséget? Természetesen hasonló cipőben járnak az importáló vállalkozások is.
A forint most ellenséges támadásoknak van kitéve. A devizapiacok kereskedői az MNB magatartását tesztelik. Arra kíváncsiak, hogy a Monetáris Tanács jövő keddi ülésén a jegybankárok képesek-e kiadni egy olyan közleményt, amelyben világosan megfogalmazzák: szigorítanak-e kamatpolitikájukon, vagy továbbra is a gyenge forintárfolyamra játszanak. Mivel az unortodox válasz nem kétséges, egyszer csak 330 forintos euróra ébredünk. Pánikra azért még nincs okunk.