Süllyedő hajónk

Újabb - nem is lényegtelen - fronton áll nyerésre a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Amire eddig aligha volt példa: fokozódik a lakosság ellenszenve az európai közös pénz hazai  bevezetése ellen. Egy esztendő sem szükségeltetett ahhoz, hogy - az "állítsuk meg Brüsszelt" szlogen hátszelével - áthangolódjon a köz véleménye. Tavaly a magyarok 59 százaléka még egyértelműen európártinak mondta magát, 2019 tavaszára 38 százalékra apadt az arányuk. 
Az ellenzők hetykén kijelentik:  "Magyarországnak nincs szüksége euróra". Aligha meglepő, hogy a különböző vélemények határvonalát a pártszimpátia képezi, bár a néppártiságára oly gyakran hivatkozó Jobbik ezúttal a kormánypárti szimpatizánsokkal fúj egy követ. A felsőfokú végzettségűek, a budapestiek és a legfiatalabbak szívesen lecserélnék a forintjukat, az összes többi csoport viszont nem vágyik ilyesmire. A drámai mértékű áthangolódás egyértelmű. 
A félreértelmezett nemzeti büszkeség leteperte az európai monetáris unió előnyeibe vetett hitet. Mindez előreveti annak az árnyékát, hogy a brüsszeli pénzek várható megfogyatkozását követően a magyarok tekintélyes része számára az egész európai közösség nemkívánatossá válik. Az euró elutasítása az Orbán-féle aknamunkának csak az első lépcsője. További látszólagos előnyöket soroló érvekre könnyedén rá lehet bukkanni. Napjainkban 10 forinttal kevesebbet ér az európai közös pénz, mint februárban, és a forint elerőtlenedése eddig még nem ismert mélységekhez közeleg. S bár a lakosság jelentékeny része, akármilyen meglepő, soha nem fogott még a kezében eurót, most mégis - téves úton járva - ebben a folyamatban is Brüsszel (Soros György) ármánykodását véli felfedezni. 
Ebből ráadásul, furcsa logikával számukra az is kikövetkeztethető, hogy ha a forint árfolyama nem lenne az euróhoz kötve, akkor a gyengülésével sem kellene számolni. Valójában persze, ha a 2004-es uniós csatlakozásunkkor adott ígéretünket betartottuk volna, és makrogazdasági mutatóink alakítását az euró bevezetése feltételeinek rendeljük alá - ami egyébként már sikerült is -, majd pedig Magyarország bejelenti, hogy az Európai Monetáris Unió tagja kíván lenni, ebben az esetben már búcsút is mondhattunk volna nemzeti fizetőeszközünknek. Ezt tették a szlovének és a szlovákok is. Mi nem tettük. 
A kellemetlen mélységekbe zuhanó forintárfolyam nem kis fejtörést okoz a külföldi üdülésre vágyóknak: mikor érdemes váltanunk, hogy ne szenvedjünk el akár több tízezer forintos veszteséget? Természetesen hasonló cipőben járnak az importáló  vállalkozások is.  
A forint most ellenséges támadásoknak van kitéve. A devizapiacok kereskedői az MNB magatartását tesztelik. Arra kíváncsiak, hogy a Monetáris Tanács jövő keddi ülésén a jegybankárok képesek-e kiadni egy olyan közleményt, amelyben világosan megfogalmazzák: szigorítanak-e kamatpolitikájukon, vagy továbbra is a gyenge forintárfolyamra játszanak. Mivel az unortodox válasz nem kétséges, egyszer csak 330 forintos euróra ébredünk. Pánikra azért még nincs okunk.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.05.24. 10:06

Szigetálom

Jövőre lesz kereken húsz éve, hogy Visy Zsolt régészprofesszor - akkoriban az első Orbán-kormány helyettes államtitkára - fölvetette: a római birodalom egykor Európán végighúzódó, erődített határa, a limes legyen a Világörökség része. Szép és európai gondolat, amely azóta Németország egy részén és Skóciában valóra is vált. 
Idehaza is sokat és sokan dolgoztak rajta, sőt uniós pénzt is jócskán költöttünk annak tisztázására, hogy a 415 kilométernyi magyar limes-szakasz 271 feltételezett helyszínből hány kapcsolható be a világörökségi nevezésbe. Tavaly januárban Németországgal, Ausztriával és Szlovákiával közösen be is nyújtottuk a pályázatot, azóta várjuk az UNESCO idén júniusban esedékes döntését. A várakozás nehéz hónapjait csak egy dologgal színesítette a magyar kormány: hogy a napokban indoklás nélkül kihúzta a pályázatból a Hajógyári-szigeten rejtőző Hadrianus palotát. 
Mi persze készséggel elhisszük, hogy a még jobb megvédés volt az akció célja, miként azt a Magyar Nemzet megtudta, de azért kicsit furcsa ez. A palota romjait az ötvenes évek óta nem látta ugyanis senki - akkor sajnálatosan rábetonoztak egy hajógyárat. Régészeti feltárás itt azóta nem folyt, a kormánylapnak megsúgott "rekonstrukció" alapja egy kétséges hitelességű vázlat. Vajon mi az a szempont, ami az elmúlt húsz évben nem merült fel, most viszont hirtelen igen?  
Tizenöt évvel ezelőtt az akkori balliberális kormány egyszer már eladta ezt a területet palotaromostul. Aztán győzött a józan ész, az állam még ugyanabban az érában visszavásárolta a földdarabot, az Álomsziget pedig elillant. A rendkívül értékes Duna-part azóta is sorsára vár, Budapest kellős közepén szinte hívogat az idegenforgalmi hasznosításra. 
Elképzelhető, hogy már meg is van a koncepció, sőt a reménybeli befektető is ugrásra készen áll? Ami azt illeti, láttunk már ilyen csodát.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.05.23. 11:15

Intelem

Universitas. Ízlelgessük a szót, töprengjünk el valódi jelentésén, ne csak cirádás betűkkel írjuk fel különféle homlokzatokra, vagy mondjuk ki ünnepélyesnek szánt pillanatokban. 
Egyetemesség, összesség, ezt jelenti valójában a szó. Nem csupán egy intézményt, ahol tanárok okítják a diákokat, nem egy adminisztrációt, amely akadályokat görget vagy épp elhárít, s nem is egy méltóságteljes épületet, ahová áhítattal lépünk, vagy amelyiknek az udvarán, dísztermében a diplománkat átvesszük.
Az összesség azt jelenti, hogy mindenki számít. Talán nem éppen egyformán, hisz szeretni sem könnyű azt, aki bár nemes lélek vagy épp szuper agy, de természete pokróc, stílusa mogorva, mondatai nyersek, hát még akkor, ha kritikájának nyilai épp az elevenünkbe találnak. Bölcs ember ilyenkor eltöpreng, önvizsgálatot tart, felteszi a kérdést, vajon igaza, igazsága van-e a másiknak. Párbeszédet kezdeményez, érvel, vitatkozik, s ez nem is esik annyira nehezére, elvégre a tudomány mezsgyéjén haladva amúgy is ezt teszi.
Van egy másik szó. Autokrácia. Jelentése egyeduralom, önkényuralom. Jellemzően a gyávák fegyvere, s párbeszéd helyett az üzenet az eszköze (lásd még: „üzenjük Brüsszelnek”). Gyakorlása során a világ egyre inkább beszürkül és egysíkúvá válik, sivár lesz és tartalom nélküli. Gyakorlója tán úgy véli, gördülékenyen mennek alatta a dolgok, hisz akarata utasításokkal és határozatokkal látszólag célba ér. Lám, Debrecenben is egyetlen tollvonással nyugdíjaztak idő előtt akadémikust, egyetemi professzort, vontak meg kutatói ösztöndíjat attól, aki nem tetszett, s „verték keresztül” a putyini díszpolgári, a magyar jegybankelnöki vagy most épp a moszkvai magánrektori díszdoktori címeket, minden ellenérzés és ellenkezés ellenére. 
Az épület persze ettől továbbra is áll, méltóságteljes és tekintélyt parancsoló. Díszudvarának falain ott sorakozik híres diákjai neve, azé is, aki közkinccsé lett intelmei között hagyta az utókorra: „ki saját jóllétét egyetlenegy főcél gyanánt űzi, nevetségessé teszi magát minden gondolkozó fej előtt...”
Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2019.05.23. 09:45