Egy függőségben lévő „független” – Domokos László, a pártkatonából lett ÁSZ-elnök

Publikálás dátuma
2019.05.25. 19:01

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Domokos László, aki a Fidesz pártkatonájaként került az Állami Számvevőszék (ÁSZ) élére, független szakembernek tartja magát, s e minősítést elvárja másoktól is, noha húsz évig a mára állampárttá lett szerveződésben, a Fideszben politizált.
Környezete szerint Domokos próbál úgy tenni, mintha a két évtizedes pártpolitizálása meg sem történt volna. Vezető állami tisztségviselőként Nemzeti Együttműködés Rendszerének szerves és jól kitalált része ő. Sőt, hangoztatott „függetlensége” ellenére „a párt ökle” szerepét osztották rá, és meg is felel ennek. Ne felejtsük, Domokos volt békéscsabai fideszes alpolgármester, kétszer Békés megyei közgyűlési elnök és több cikluson keresztül viharsarki országgyűlési képviselő a Fidesz színeiben. Vele kapcsolatos friss hír, hogy az ÁSZ elnökeként eddig havi 2,6 milliót vihetett haza, május elsejétől kis híján 4 milliót – ahogy erről nemrégiben a Népszava is beszámolt. Ez akár jutalomként is felfogható előző évi tevékenységéért, amikor kizárólag az ellenzéki pártokat büntette: orrvérzésig. Valójában honnan jött, mit csinált és mit akar Domokos? – akire jó eséllyel a kaméleon szerepe is kiosztható lenne.   

Hűbéri kapcsolat

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) szigorú belső logikája szerint mindenki függő és kiszolgáltatott viszonyban van a hűbéri lánc urától, Orbán Viktortól. Ez egy XXI. századi magyar közegben létrehozott, de sok elemében középkori elemeket mutató klasszikus hűbéri lánc, ahol két kivétel akad. Az egyik a mostanság megint bicskanyitogató kijelentéseket tévő Kövér László, a Fidesz „élő lelkiismerete” – jelentsen ez bármit is. A másik Pintér Sándor. A Fidesznek és személy szerint Orbánnak szüksége van a volt legfelső rendőri vezetőre, hogy megőrizze titkaikat. Az ábra szerint Pintérnek kevésbé van szüksége a NER-re. Sokáig esély mutatkozott, hogy a kivételeket gyarapítsa Lázár János, ám mára rang- és pozícióvesztései, valamint önkéntes száműzetésbe vonulása ezt kérdésessé teszi.
Ami bizonyos, elemzésünk tárgya, Domokos László ma papíron „független” ÁSZ-elnökként valójában meglehetősen egyoldalú függőségi viszonyban van a NER korlátlan urával, Orbánnal. Már 2010-es megválasztása sem volt mindennapos. A Budapesten élő, de Békés megyében politizáló Domokos László ugyanis nem sokkal előtte nyerte el negyedik parlamenti mandátumát egy akkori Békés megyei választókerületben, és mindenre készült, csak arra nem, hogy az ÁSZ vezetője lesz. Ám a hűbérúr, hatalmi logikája szerint, mindig érezteti, ki az úr a házban: egyeztetés nélkül emelte fel egy 12 éves mandátumot jelentő posztba Domokost. Tény, ez nem biztos, hogy anyagi előrelépést jelentetett a „kitüntetettnek”. Ennek, ha szőrmentén is, 2010-ben hangot adott egy HVG-interjúban. Meglepte a döntés, mert inkább magas kormányzati megbízatásra gondolhatott, noha sohasem tartozott Orbán kedvencei közé. Lázár Jánosnak – és nem Orbán Viktornak! – nehezményezte, hogy nem szóltak neki előre. Így 12 év után és egy frissen elnyert mandátummal, 2010 nyarán, ott kellett hagynia a Békés megyei szarvasi egyéni választókerületet, és két évtized után befejezte a viharsarki politizálást is. Hogy büntetés vagy jutalmazás volt a NER urától az ÁSZ elnöki poszt, akkor is, ma is vita tárgya. Tény, Domokosnak ott kellett hagynia jól kiépített és belakott játékterét. Biztos helyre tette, de egyben aranykalitkába is zárta őt Orbán. Ez a jól fizető hely 2019. május elsejétől még jobban fizet: 2,6 millióról csaknem 4 millióra nőtt Domokos havi jövedelme. 
A NER-en belüli hűbéri feladatok közül nem egy a fentről jött konkrét vagy sugalmazott utasítások végrehajtása. De ahogy Tóth Károly - egykori MSZP-s parlamenti képviselő, aki több cikluson keresztül tagja volt a törvényhozás nemzetbiztonsági bizottságának is - fogalmazott, aligha képzelhető el, hogy a kormányfő személyesen adta volna ki az ellenzéki pártok pénzbüntetéséről szóló a parancsot az egykori fideszes képviselőnek. Ám Domokos, mint ebben a rendszerben a legtöbben, teljesíteni, sőt alkalmasint túlteljesíteni akar. Egy függőségi helyzetben lévő embertől ez el is várható.

Pályakép

Az elmúlt években a Magyar Narancsban többször írtam Domokos Lászlóról, megrajzoltam pályaképét is. Vegyük sorra a legfontosabb állomásokat! A Békés megyei Újkígyóson született, 1983-ban érettségizett a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban, ahol egykori osztálytársai úgy emlékeznek vissza rá, hogy nyuszi volt. Hallgatott, nem tartozott az osztály hangadói és legjobbjai közé. 1988-ban Pécsett, a JPTE-n közgazdaként végzett, három évvel később, 1991-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen szakközgazdász-diplomát szerzett. Ugyanebben az évben lépett be a Fideszbe, amelynek színeiben már 1990 őszétől a békési megyeszékhelyen gazdasági ügyekért felelős alpolgármester volt. 1994 őszén bekerült a viszonylag súlytalan szerepkörű Békés Megyei Közgyűlésbe. Itt 1994 és 1998 között egyszer sem (!) szólalt fel. 1996-ban a megyei Fidesz elnöke lett, 1998-at sikeréveként tarthatja számon: a tavaszi országgyűlési választásokon győzött Békés megye 5. számú, szarvasi választókerületében (ahogy aztán még háromszor). Ugyanabban az évben, 1998 őszén a Békés Megyei Közgyűlés elnöke lett, noha akkor már Budapesten élt. Elnöksége első pillanatától megváltozott a békési megyegyűlés. Az addig az elmaradott térség, a Viharsarok előrelépése érdekében konszenzussal működő testület pártpolitikai indíttatású viták terepe lett, amit szerény kommunikációs képességgel, de nagy kitartással vezetett. Közben nem feledkezett meg magáról. Nem sokkal első megyei közgyűlési elnöki ciklusa megkezdése után egy fideszes képviselői előterjesztés nyomán Domokos László megütötte a főnyereményt. 1998 és 2002 között megyegyűlési elnökként a mindenkori tiszteletdíján és a költségtérítésén felül - ez akkor majdnem bruttó egymillió forint volt - negyedévente bruttó 4,5 millió forint prémiumot vehetett fel a megyei önkormányzattól! Az indoklás szerint azért kapta az extra juttatást, mert megyegyűlési elnökként fenntartotta a megyei önkormányzat likviditását, noha ez tisztségéből eredő alapfeladata volt. A pluszjavadalmazás forrása a megyei illetékbevétel volt, aminek beszedési hatékonyságára semmilyen ráhatása nem volt a közgyűlési elnöknek. Akkor a Magyar Narancs címében „Illetékes polgártársnak” nevezte Domokost. E premizálás révén 1998 és 2002 között 72 millió forint pluszjövedelmet szerzett a mai ÁSZ-elnök, aki ugyanebben az időszakban a megyei közgyűlési és országgyűlési képviselőség révén 110 millió forintot keresett. Akkor ő volt a legjobban kereső magyar politikus. Ez már átütötte az országos sajtó ingerküszöbét is. Négy évvel később, második megyei közgyűlési ciklusa elején, 2006 végén ismét az országos hírekben szerepelt Domokos. Lamperth Mónika akkori önkormányzati miniszter a parlament egyik napirend előtti vitájában szóvá tette, hogy Domokos László magának és helyettesének 900 ezer forintos jutalmat szavaztatott meg. A 2006. október végén hivatalba lépő elnököt már a december eleji közgyűlésen jutalmazták. Alig egy havi munkát díjazták csaknem 1 millió forinttal. Domokos László politikai tisztségei révén 1990 és 2006 között szerzett jövedelméről írtam cikket a 2007-ben a Magyar Narancsban. Az akkor összeszámolt, de nem teljes összesítésből kiderült, hogy 1990 és 2006 között minimálisan bruttó 200 millió forint jövedelmet – tiszteletdíj, költségtérítés, premizálás, lakhatási támogatás – szerzett közéleti szerepvállalása révén. Az érintett akkor kérdéseimre csupán annyit reagált, hogy „a jövedelmem változó, a mindenkori törvényeknek megfelelően alakult az elmúlt években”. Mindezt a hányaveti és konkrétum nélküli választ a 2010 óta tartó „független” és a közpénzek elköltésének tisztaságát és hatékonyságát vigyázó ÁSZ-elnöki szerepe felől is érdemes értékelni. Egy mondatot az is ér, hogy vidéki parlamenti képviselőként budapesti lakással rendelkezve, több cikluson keresztül vett fel lakhatási támogatást a törvényhozástól. A Domokos esetében tett közpénzügyi adatigényléseinkre adott válaszok is sajátos helyzetről tudósítottak. Az Országgyűlési Gazdasági Hivatal 317 ezer forintot kért a Domokossal kapcsolatos jövedelmi adatokért. Míg a Békés Megyei Önkormányzat azt felelte, hogy „a kért típusú és szerkezetű kimutatás nem áll rendelkezésre”. Békéscsaba önkormányzata pedig nem is válaszolt. 

Kétes ügyek

Domokos László politikai működésének egyik legvitatottabb esete volt, amikor a Békés Megyei Önkormányzat vezetése alatt 2007-ben két lépésben összesen 9,4 milliárd forint svájci frank alapú kötvénykibocsátásról döntött. A fideszes képviselők azonban nem tudtak válaszolni az ellenzéki szocialisták kérdésére, milyen konkrét fejlesztésekre fordítják a befolyt pénzt? Az azóta készült összegzések szerint 2007 és 2009 között a – döntően Fidesz vezette – önkormányzatok összesen mintegy 400 milliárd forint nagyságrendben adtak ki kötvényeket. Máig nem cáfolta senki azt a feltételezést, miszerint mindez a fideszes pártközpont kívánalmainak megfelelően történt, és a politikai cél a költségvetési hiány mesterséges növelése lehetett. Ekkortájt 28 alföldi város és megye önkormányzata adott ki 100 milliárd forint értékben kötvényt, s mindegyik esetben a budapesti Priv-Invest Kft. segédkezett ebben. Minden esetben annyi történt, hogy a korábbi 3-4 százalékos banki folyószámla-kamatot az önkormányzatok felcserélték állampapírra, amely 2008. október végi lekötéssel 2009. márciusra 14 százalékos vagy a feletti hozamot garantált. Utólag világos, az önkormányzatok és a Priv-Invest között létrejött szerződés csak a magáncégnek volt előnyös. Csak a békési megyegyűlés 602 millió sikerdíjat fizetett ki a Priv-Investnek, amelyet több mint 650 milliósra duzzasztott a több mint 50 hónapon keresztül fizetett rendelkezésre állási díj. Az pedig csak a „véletlen” számlájára írható, hogy a Priv-Invest ügyvezetője, Csapó Ágnes 2010 nyara után a Domokos vezette ÁSZ-hoz került. Nem kevésbé érdekes, és a közpénzek gondos kezelésére aligha jó példa Domokos megyegyűlési tevékenységének az a fejezete, amiről a Magyar Narancs 2010. karácsonyi számában írtam. Három közbeszerzési eljárást jártam körbe: a Békés Megyei Tudásház és Könyvtárét Békéscsabán, a gyulai Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház patológiai osztályának épületét, és a gyulai Harruckern Középiskola felújítását és bővítését. Kiderült, bármely cég pályázott is, akármekkora közbeszerzési bírságot kellett fizetni a kiíró békési megyegyűlésnek, mindig a kiskunhalasi Modinvest Kft. nyert. Még akkor is, ha a cégé volt a legdrágább az ajánlat, vagy ha föl is merült a túlárazás gyanúja. Akkor már fél éve volt ÁSZ-elnök Domokos László, de semmi sem történt. Holott kiderült, a közpénzek legfőbb őre előző életében éppen a közpénzekkel nem járt el körültekintően. Az ÁSZ elnöke „szakemberként” tudományos babérokra is tör. Lentner Csaba volt MIÉP-es parlamenti képviselőnél készült PhD-dolgozata vaskos félreértések és tárgybeli tévedések tárháza. „A jó kormányzás támogatása a számvevőszéki tevékenység megújításán keresztül” címmel írt értekezésében komoly tárgyi tévedés, hogy az uralkodók kormányzásáról fennmaradt művekről könyvként szól, miközben azok bőven Gutenberg előtt születtek. Beszélhetünk-e könyvről az ókori görögöknél, a Római Birodalomban, a régi Kínai Császárságban vagy az inkáknál? Ahogy sokat foglalkozik PhD-értekezésében Domokos a jó kormányzás segítésével, amely „a közjó előmozdítására szolgál. A jó kormányzás működését át kell hatnia azon értékeknek, amelyek a köz szolgálatából erednek, így a szakmai felkészültségnek, az objektivitásnak, az elfogulatlanságnak, az erkölcsi feddhetetlenségnek, valamint az közérdek elsőbbségének a magánérdekkel szemben” – írta 2016-ban. Szép elvek, de a 2010 óta tartó NER-kormányzás és saját ÁSZ-elnöksége tökéletesen ellentmond ennek. Ahogy láthatóan az értekezés írója az ÁSZ feladatkörét illetően is szerepzavarban van. Az ugyanis nem kormányzati intézmény, hanem az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve.

Kifogásolt törvény

A számvevőszékről szóló új törvényt, amelyet április elején fogadott el a parlament, tavaly decemberben Áder János köztársaság elnök megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek, mert az akkor megszavazott szöveggel kapcsolatban több kifogás merült fel. Az új törvény korlátlan jogot adott volna az ÁSZ vezetőjének a számvevőszék átalakítására, így a létszám változtatására is. Nem lett volna lehetőség szakszervezet szervezésére, és az elnök mindenféle kontroll nélkül dönthetett volna a számvevők elküldéséről. Az elfogadott törvénymódosítás szerint, ahogy erről az Átlátszó beszámolt, a számvevőszék vezetője csak a törvény keretei között adhatja ki az ÁSZ szervezeti és működési szabályzatát. Domokos László nem csak annak örülhet, hogy a törvény végül átment a parlamenten, hanem annak is, hogy a hatályba lépésével jelentősen megemelkedett a fizetése.

Szerző

Papp Sándor Zsigmond: Otthonról haza

Publikálás dátuma
2019.05.19. 19:45

Fotó: Shutterstock
Csak állok a kozmopolita és a lokálpatrióta között, a mindenre fanyalgó és a fél világot magához ölelő között, és megpróbálok nem nevetve sírni.
A reptéren imádom kihallgatni a hazatérő magyarok beszélgetéseit. Alapjában véve két csoportba sorolhatók a honfitársaink. Az első szerint mindenütt jó, de legjobb otthon. Mert rendben, nem csúnya város Toledo, és Madrid is elmegy, de a Lánchíddal meg az Országházzal semmi sem veszi fel a versenyt. Attól minden szem könnybe lábad, mert abban annyi építészeti fineszesség, annyi ősi tudás lüktet, hogy holmi csicsás katedrálissal meg királyi palotával nem lehet csak úgy felülmúlni. Ráadásul az a sokszínűség, amellyel takaróznak, hogy ennyi vallás ilyen kis helyen, meg annyi tolerancia, és hogy felvágnak a buzinegyedükkel, meg hogy férfiak is sétálhatnak kézen fogva, szóval, ez ideológiailag már rég túlhaladott. Ezzel csak a keresztény Európa sírját ássák, nem is kicsit, hanem nagyon. Gőzerővel. És a főztjük! Felvágnak a szárított sonkájukkal, de annyira, hogy olyan éttermet is láttunk, ahol azt találták ki dekorációnak, hogy majdhogynem száz sonkát lógattak le a mennyezetről, és sonkaerdő ingott a vendég feje fölött (persze ehhez csak úgy asszisztál a spanyol KÖJÁL), hogy még véletlenül se rendeljen mást. És még a reptéren a djútifríben is lehet venni egészben, fekete anyagba bugyolálják, mintha nem is tudom, Armani zakó lenne vagy gitár, és 600 eurót kérnek érte, ami a minősített rablás nyilvánvaló esete. De hát annak a sonkának még szaga sincs! Persze ha nagyon belenyomom az orrom, akkor még csak-csak, de semmi füstösség, semmi pác. Két évig is képesek szárítani a tengeri levegőn, mert ezek ráérnek, ezeknek van idejük, ezeket bezzeg nem rabolták ki a tatárok. És akkor jönnek a sok tengeri herkentyűvel meg tintahallal, amit szendvicsben is adnak, mint mi a rántott húst, de zongorázni lehetne a különbséget. Á, ezek egy jó csülkös bablevest se tudnának összehozni, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen a töpörtyű zöldhagymával! A másik viszont Madrid leglepukkantabb negyedét sem adná oda Budapestért. Hát nézzék csak meg, Pest úszik a koszban, alig látni felújított házat, a spanyoloknál meg pont fordítva, és hát az egységes városkép a kovácsoltvas erkélyekkel: az az átgondoltság. Lehet, hogy nincs itt Eiffel-torony meg Országház, Colosseum és Akropolisz, de ez a város egyben van. Itt az egész a látnivaló, nem a puccos részletek. Mert itt bezzeg nem lopják el a közterekre szánt pénzek háromnegyedét. És tudják, hogy mit jelent egy fa. A platánokkal teli Madridban napnál is világosabb, hogy nem gyötrik a fákat, mint Pesten, az emeleti ablakokig kúszó lombokról nem a fűrész jut eszébe az átlag spanyolnak, és nem az, hogy elvették a kilátását, nem hugyozza le hát titokban, nem kezdi ki a törzsét, hátha kiszárad magától. Itt a suttyóság nem leleményességgel párosul. És akkor, kérem, arról még nem is beszéltem, hogy itt élet van. Nem a tévé előtt ücsörög este nyolckor a fél ország, hogy a kertévék ostobábbnál ostobább műsorait nézzék, hanem lemennek a térre, az utcára, boroznak és beszélgetnek, ezek még szólnak egymáshoz, kérem, és nem anyáznak, ha valamiben nem értenek egyet az első mondat után. És itt nem ölik a kultúrát, hanem megélik. Nézzenek csak szét. Szenvedély van, és nem indulat. És nekem sokkal többet elmond a vallásról meg a keresztény értékekről, amikor reggel nyolckor (az nálunk hajnali hatnak felel meg) takaros kis sort láttam a templom előtt kígyózni, a hívek várták, hogy bemehessenek a reggeli misére, szépen, nyugodtan. Én ilyen sort utoljára csak a kommunizmusban láttam, meg mostanság a menő múzeumok előtt. De ez más volt, kérem. Ez egészen más. Azóta egy kicsit jobban hiszek. Mert lehet, hogy a Pilisben fut végig a világ szívcsakrája, vagy micsoda, de itt legalább nem csinálnak felvédőt a tízparancsolatból. Én meg csak állok a kozmopolita és a lokálpatrióta között, a mindenre fanyalgó és a fél világot magához ölelő között, és megpróbálok nem nevetve sírni. Nem belga lenni a balgák között. Ha kérdeznének, csak annyit tudnék elmakogni, hogy amióta félni kezdtünk gyakorlatilag mindenkitől, aki nem mi vagyunk, kicsit otthonosabban érzem magam a világban. Vágyom rá, hogy elvegyüljek benne. Hogy közelebb húzzam magamhoz, mint a takarót a hideg éjszakán. De a nagy összemelegedés és nagy egybeolvadás után máris motoszkálni kezd bennem az a másik érzés is, honvágyat nem mernék mondani, mert nem vágyom a hon után, csak néhány otthonos utca és tér után. A Dunán megcsillanó esti fények, néhány jóízű káromkodás után a végállomás bor- és vizeletszagú járdáin, hogy mogorván magamra gombolhatom a várost, és hogy azt is értem, amikor összesúgnak a hátam mögött. Lehet, hogy Pest nincs ott a leginkább élhető helyek között, de nagyon ott van azok között, ahová jó visszatérni. (Hazát, a nagy szavakat kerülendő, megint csak nem mondanék, túl sok a nem kívánatos jelentés.) Kifújni a sokáig benntartott levegőt. Szóval, lehet, hogy kicsi és savanyú, de az enyém. És ez a birtokos névmás, hogy nagyon precíz legyek, tán az, ami leginkább közel áll a hazához. Egyszemélyes, és nem fotogén. Nem tűri a hangos szót, és leveti magáról a pántlikát.

Homályba vesző jelen

Publikálás dátuma
2019.05.19. 15:45

‒ Gyere gyorsan, idegen van a lakásban! ‒ kiabálta az idős férfi az élettársának. ‒ Hol? Nincs itt senki! ‒ Dehogynem! Itt van! ‒ mondta feldúltan és keresni kezdte a betolakodót. ‒ Ott! Látod? Ott van! ‒ mutatott saját tükörképére. ‒ Gyurikám! Az te vagy! ‒ Nem! Az egy idegen, bejött a lakásunkba valaki! Ilyen párbeszéd többször is lejátszódott alzheimeres nagybátyám és élettársa között. Volt, hogy melléálltam a tükör előtt és azt kérdeztem: Engem ugye megismersz? Itt állok melletted. Most ráteszem a kezem a válladra. Látod! Te állsz itt mellettem, csak megöregedtél! Ilyenkor kicsit elgondolkodott, hümmögött, megnyugodott, aztán később újra izgatott lett és kereste az idegent, aki mindenfelé felbukkant a lakásban, ahol tükör volt. Minden tükröt le kellett takarni. Nem tudjuk, mikor kezdődött a leépülés. Nem látványos, hirtelen romlás volt. Azt vettük észre, hogy egyre kevésbé tudja ellátni magát, ha józan, akkor sem. Ha nem az élettársa öltöztette reggel, a nadrágja alól kilógott a pizsamanadrágja. Volt, hogy a szomszéd csengetett be hozzánk, hogy Gyurka két háznyira áll és ott rángatja a kaput, apám nevét kiabálja és hogy: Engedj be! Nyisd ki! Általában normálisnak látszott, de a jelen egyre inkább összekuszálódott benne. A régi dolgokra jobban emlékezett, mint ahogy saját magát is fiatalabb önmagaként látta. Apám bátyját Gyurinak hívták. György volt valójában, de a családban Gyurka, s hívtuk Fütyi bácsinak is, mert egész életében nagy nőbolond volt. Hivatásos katona volt 8 évig. Egyszer protekciót akart kérni, amin annyira felháborodott a felettese, hogy Budapestről áthelyeztette Nyíregyházára.
A szobánk falán volt egy fotó bekeretezve, amelyen Gyurka huszár díszegyenruhában feszít. Amikor mondtam apámnak, hogy ezek szerint tudott lovagolni, legyintett, hogy dehogy. Adminisztrátor volt, irodán dolgozott. Nagyzolni akart a képpel. Kölcsönkért egy huszárruhát, de mivel korpulens alkat volt, a nadrág nem ment rá, így alsónadrágban ült a fotósnál. Már ismét budapesti katonai egységnél volt, amikor kitört az ’56-os forradalom. Utána le kellett szerelnie, mert nem volt hajlandó karhatalmistaként - népszerű nevén pufajkásként - harcolni és nem írta alá az ún. Kádár-hűségnyilatkozatot. Egyetértett a forradalommal, de igazán az motiválta, hogy nem akart meghalni. Félt, hogy lelövik. Egy ideig egy ruhagyárban volt kézbesítő, aztán egy állami vállalathoz került ügyintézőnek. Onnan ment nyugdíjba. Kellemes munkahely, Wartburg, jó helyen lévő olcsó bérlakás, néha külföldi utazások. Az elégedett szocialista kisember megtestesülése volt. A budai Skála közelében laktak a feleségével. Nyugdíjasok voltak, amikor a felesége meghalt. Érszűkülete volt, amihez az állandó dohányzás is hozzájárulhatott. Úgy halt meg, hogy elment egy téli napon a fodrászhoz, ahol bedauerolva beült a szárítóbúra alá, majd kiment a jéghidegbe és agyvérzést kapott. Ott, a fodrászat előtt. A felesége halála után képtelen volt meglenni egyedül. Mivel nyugdíjasklubokba sem akart eljárni, elkezdett felkutatni régi ismerősöket. Végül összejött egy fiatalkori barátnőjével. Az első közös karácsonyukon, 24-én délelőtt felhívott minket az élettársa, hogy Gyurka fekete gyászszalaggal tekerte körbe a karácsonyfát és a közepére kitette a halott felesége fotóját. Végül sikerült rávenni, hogy szedje le. Külsőre olyan volt, mintha Jávor Pált kereszteznék Kabos Gyulával. Szeretett udvarolni a nőknek, volt kisugárzása. Szerette a magyar nótákat is. Családi összejöveteleken náluk, ebéd és 1-2 Unicum után előkerült egy mikrofon, aminek a végét a zsebébe dugta, bekapcsolta a magnót magyar nótákat hallgatni, majd ő is nótázni kezdett. Az elfogyasztott Unicumok számától függött, hogy hányadik nóta után sírta el magát. Siratta a régmúlt boldog éveket. Imádta az Unicumot. Egyik születésnapja előtt megláttam egy üzletben egy ötliterest. Megvettük neki közösen az élettársával. Korábban már meséltem neki, hogy mekkora Unicumot láttam. A születésnapján átvette a becsomagolt ajándékot, tapogatta és sírva fakadt, még a kibontása előtt. Az élettársával rosszul éltek, főleg a nő lumpen fia miatt, aki zaklatta őket. Hiába kértük, ne a nővel közösen vegye meg a bérlakást, mert soha nem fogja tudni kitenni. Töredékárért kapták meg, mert Gyurka már legalább 40 éve volt a bérlő.  Többször én vittem haza kocsival, a város pesti széléről Budára, mert olyan részeg volt, hogy nem tudott egyedül hazamenni. Minden piros lámpánál ki akart szállni, mert azt hitte, hogy hazaértünk. Több alkoholista is volt a családban. Én absztinens vagyok, még az alkohol szagát sem szeretem. Végül a Lipótra került, az intenzív osztályra. Ott halt meg. Közös sírja van a feleségével. Még életében rávésette egy dal részletét: „Hervadt falevél, hullt a fáról, s elvitte őt az őszi szél…”. Mindig mondtam, hogy oda kellene íratni azt is: "Sírba vitte az alkohol". A temetésére elhívtunk két hegedűst és egy nagybőgőst, hogy amíg a ravatalozótól a sírig kísérjük, húzzák el a kedvenc nótáit. Elindult a gyászmenet. Elöl ment a három zenész azt a dalt játszva, hogy: „Szeretnék május éjszakáján…”, őket követte a koporsó és a virágok a fekete autón, utána lépdelt a katolikus pap, reverendája kissé lobogott a szélben, mi meg mentünk utánuk. Olyan temetése volt, aminek örült volna. Ha lenne gyerekem, mesélném neki a régi családi történeteket, mert egy ilyen történet a leszármazottak öröksége. Mesélnek letűnt korokról és emberi sorsokról. Emlékül és okulásul.
Témák
Alzheimer Unicum
Frissítve: 2019.05.19. 16:07