A megyei napilapok teljes bedarálásra készülhetnek

Publikálás dátuma
2019.05.25. 07:50

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Már most is erősen központosították a tartalmat, de még ezt is tudják fokozni.
Felszámolnák a már ma is csak papíron önálló megyei lapszerkesztőségeket, a folyamat eredményeként pedig akár a teljes vidéki napilaphálózat is megszűnhet a jelenlegi formájában – erről beszélt több érintett lap munkatársa, vezetője is a Népszavának. Az erős központosítás miatt a szerkesztőségekben már jelenleg is abszurd esetek játszódnak le, az egyik alkalmazott elmondása szerint például, amikor az egyik női mosdóban elromlott a villany, ki kellett volna hívni egy szerelőt, de a lapvezetés napokig nem tett semmit, mert azt mondták, még nem kapták meg „föntről” a hozzájárulást.
Mint ismert, 2016 őszén a megyei napilapok többsége Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, majd a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrehozásával minden helyi kiadvány a kormányközeli szervezet tulajdonává vált.
Lapunk több megyei napilap munkatársánál és vezetőjénél informálódott, abban pedig mindenki egyetértett, hogy további központosításra számítanak. Ez a folyamat egyébként már jó ideje tart: az újságoknál már csak a helyi híreket dolgozzák fel önállóan (természetesen ezt is alapvetően a kormánypártra hangolva, az ellenzéki megszólalásoknak minimális teret adva), de a politikai és sport oldalakat már egy központi szerkesztőség látja el anyagokkal. Igaz, egyelőre elég nagy a szórás: a Komárom-Esztergom Megyei 24 ÓRÁ-ban általában hat oldalt (plusz a címlap felét), a szomszédos Fejér Megyei Hírlap munkatársai tizenkettőt készíthetnek maguk, a Somogyi Hírlapnál viszont tíz oldalt írnak helyben.

Információink szerint már folyik a kormányzati médiabirodalomhoz csak később csatlakozott lapok, például a Győr-Sopron megyei Kisalföld „KESMÁ-sítása”. Ezek a médiumok új, a többi laphoz hasonló arculatot kapnak hamarosan, emiatt más szerkesztőségekből is küldtek át munkatársakat, hogy megtanítsák a tördelő szoftverek, az online szerkesztőségi rendszer használatát. Persze lehet, hogy ezt már fölöslegesen teszik: többen is azt mondták, 
olyan hírek keringenek a szerkesztőségekben, hogy az önkormányzati választások után, de legkésőbb 2020 elején teljesen megszűnnének a jelenleg működő megyei napilapok, és a helyüket egy központilag szerkesztett újság venné át.

Ezek minden megyében ugyanazon a néven és arculattal jelennének meg, minimális helyi tartalommal, amit megyénként néhány újságíró állítana elő. Helyben nem lennének vezetők, főszerkesztők sem. Egy ilyen rendszer természetesen jóval olcsóbbá tenné a működést, márpedig a KESMA létrehozásának ez az egyik bevallott célja. Amióta egyébként Mészáros Lőrinchez, majd az alapítványhoz kerültek ezek az újságok, mindegyik példányszáma meredeken esni kezdett: a Tolnai Népújság 10598-as példányszámról 8263-ra, a Somogyi Hírlap 15034-ről 11529-re, az Új Dunántúli Napló 20618-ról 15852-re, a Fejér Megyei Hírlap 25812-ről 20741-re, a Kisalföld 52503-ról 48797-re csökkent. Persze egy teljesen új lap elindítása komoly kockázatokkal jár, hiszen a meglévő előfizetéseket le kellene mondani, és újak kötésére biztatni az olvasókat, ez pedig biztosan további példányszámeséssel járna. Több lapvezető is arra hívta fel a figyelmet, hogy az olvasók nem a központilag készített oldalak, hanem a helyi hírek miatt vesznek még megyei lapot, így, ha ebből még kevesebbet kapnak, akkor lemondják az előfizetéseket. Úgy tudjuk, hamarosan erőteljesebb központosítás vár a városi televíziókra is: ezek szintén megszűnhetnek, helyüket megyénként egy-egy televízió venné át, és jelentős létszámleépítést is végrehajtanának.

Nem hivatalos közleményben, hanem lapunkat támadó, személyeskedő központi véleménycikkel reagált a Népszava értesülésére a Mediaworks tartalomfejlesztési igazgatója. Mivel újságírók vagyunk, közöljük ezt: Azt írja címlapján a Népszava szombati online kiadása “A megyei napilapok teljes bedarálására készülhetnek” című cikkében, hogy “Felszámolnák a már ma is csak papíron önálló megyei lapszerkesztőségeket, a folyamat eredményeként pedig akár a teljes vidéki napilaphálózat is megszűnhet a jelenlegi formájában.” Idáig jutottak balliberális polgártársaink – mert kollégáknak már nem nevezhetjük őket. Az újságíró ugyanis arról ismerszik meg, hogy legalább megpróbál igazat írni. Ők már, jól láthatóan, nem is próbálkoznak ezzel. A Népszava cikke szemenszedett hazugság. Az abban foglaltak még a fake news kategóriájába sem sorolhatók, a fake news ugyanis arról ismerszik meg, hogy első hallásra legalább hihetőnek tűnik, még ha ki is derül róla hamar, hogy nem volt igaz. Az idézett hírről viszont első hallásra is tudható, hogy egy baromság. Csak kérdezzük: ki az az eszement, aki elhiszi, hogy egy nyereséges, napi egymillió olvasót kiszolgáló médiahálózatot a tulajdonos tönkre akarna tenni? Nos, megvan már erre is a válasz: a Népszava. Szomorú nap ez a magyar sajtó történetében.   A „publicisztika” egyebek mellett a szoljon.hu, a delmagyar.hu, a heol.hu és a Magyar Nemzet oldalán is megjelent. Utóbbinál Pauska Zsolt, a Mediaworks Hungary Zrt. tartalomfejlesztési igazgatója írta alá a cikket, a többi oldalon csupán a P. Zs. monogram szerepel.

Szerző
Frissítve: 2019.05.25. 15:21

Minden, amit a vasárnapi voksolásról tudni érdemes

Publikálás dátuma
2019.05.25. 07:10

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
A szavazókörök több mint negyedében, 2862 helyen nem lesz ellenzéki delegált a vasárnapi választáson. A levélszavazatok több mint tíz százaléka már most érvénytelen. A pálya sok helyen a Fidesznek lejt.
Az amerikai kontinensen már ma megkezdődik a magyarországi EP-választás; az ottani magyar külképviseleteken csaknem 1300-an adják le szombaton a szavazatukat, legalábbis ennyien jelentkeztek be előre a voksolásra. Ők azok a magyar állampolgárok, akiknek van ugyan hazai lakcímük, de a szavazás napján nem tartózkodnak Magyarországon. Külképviseleteken egyébként a Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint összesen több mint 20 ezren szavaznak, a legtöbb országban vasárnap. A szavazási kedvet ezen magyarok esetében nagyban rontja, hogy személyesen kell voksolniuk, ellentétben azokkal a külhoniakkal, akiknek nincs magyarországi lakcímük. Ők levélben is leadhatják, vagy már le is adták a szavazatukat, a választási részvétel tehát utóbbi csoport esetében jóval egyszerűbb. Ezt a Fidesz által hozott választási szabályt korábban többen kifogásolták, de a külföldön lévő magyarok eltérő szavazási módszere megmaradt a mostani EP-választásra, így a külhoniak – akik körében a Fidesz messze népszerűbb, mint a külföldön dolgozók esetében – könnyebben szavazhatnak. Ami a levélszavazást illeti, a határon túlról legfeljebb 115 ezer voks jöhet, ennyien vannak ugyanis a névjegyzékben. A nagy többségük Szerbiából, illetve Ukrajnából voksol (az erdélyi vagy a felvidéki magyarok az ottani uniós tagország, azaz Románia vagy Szlovákia listájára szavazhatnak, a magyarra nem). A levélvoksokból tegnapig 37 ezret küldtek be, és ezek felében ellenőrizték az érvényességet. Kiderült, hogy a majdnem 18 ezer levélvoks 11 százaléka eleve érvénytelen, mivel a beküldött adatok nem egyeznek az itteni nyilvántartással.
Pedig ebben is gesztust tett a Fidesz; a mostani EP-választáson már akkor sincs érvénytelenség, ha az adatoknál például az anyja neve résznél eltérő nevet írnak be. A levélvoksoknál most csak az adatokat tartalmazó külső borítékot nyitották ki, magát a szavazatot tartalmazó belső borítékot vasárnap este 7 után bontják fel. A levélben szavazókat azért is nehéz ellenőrizni, mert aki egyszer regisztrált, az 10 évig a névjegyzékben marad, így akár halott embereknek is küldhettek levélcsomagot. Itthon a vasárnapi EP-választáson reggel 6-tól este 7-ig lehet voksolni a több mint 10 ezer szavazókör valamelyikében. Összesen 9 pártlista verseng a 21, Magyarországnak jutó EP-képviselői helyért. Az eredményeket hivatalosan vasárnap 11 óra után közlik, miután – az unióban utolsóként – bezárnak az olaszországi szavazóhelyek is. A hazai szavazókörök több mint negyedében, 2862 helyen nem lesz ellenzéki pártdelegált, és 361 helyszínre sem az ellenzék, sem a Fidesz nem küld megfigyelőt. A szavazatszámláló bizottságokba összesen majdnem 27 ezer pártdelegált jut (egy helyszínre legfeljebb kettő küldhető egy adott párttól), ami elmarad a tavalyi parlamenti és az öt évvel ezelőtti EP-voksolástól is. Az ellenzéki oldalon a legtöbb delegáltja az MSZP-Párbeszédnek lesz, több mint 5100, a Jobbik viszont jelentősen elmarad korábbi hasonló számaitól. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nem küldött megfigyelőket, pedig erre az ellenzéki pártok külön kérték az EBESZ-t, ráadásul a szervezet korábban komoly aggályokat fogalmazott meg. A tavalyi parlamenti választás után például azt írták, a megfélemlítő retorika, a média elfogultsága, az átláthatatlan kampányfinanszírozás szűkítette a valódi politikai vita terét, és korlátozta a választókat abban, hogy a teljes tájékozottság birtokában döntsenek. Több mint 30 megfigyelőt küldenek ugyanakkor a külföldi országok nagykövetségei; az amerikai képviseletről például 15-en érkeznek, a mexikói 5, az orosz követség 3 megfigyelőt küld. Ez a szám jóval több a tavalyinál, de ha a tízezer szavazókört nézzük, akkor ez a kontroll csak tized százalékokban mérhető.

A választás számokban

- 21 képviselői helyért versenyeznek a pártlisták - 23 óra után teszik közzé vasárnap az első hivatalos választási eredményeket - 5 mexikói megfigyelő is érkezik a voksolásra  - 9 választópolgár lesz a Zala megyei Iborfián, ez a legkisebb szavazókör - 11 százaléka érvénytelen a már beérkezett és ellenőrzött levélszavazatoknak - 1300-an már szombaton szavazhatnak az amerikai kontinensen 

Rés a pajzson

A Nemzeti Választási Bizottságban most van minimális többsége az ellenzéknek, illetve a Fidesz által erőltetett közigazgatási bíróságok még nem jöttek létre. Ezzel magyarázta lapunknak Fekete-Győr András, a Momentum elnöke, miért most nyújtottak be népszavazási kezdeményezéseket. Mint fogalmazott, ezzel a kettős lehetőséggel ki tudják használni a rést a pajzson. A párt korlátozná a közpénzből megvalósított stadionépítéseket, a kormányzati propagandát, a legfőbb ügyész mandátumának meghosszabbodását, illetve nyilvánossá tenné az ügynökaktákat. Az NVB-nek 30 napja van a kérdések elbírálására, viszont június közepe-vége felé, miután az EP választás eredménye jogerőssé válik, újra változik az NVB összetétele. Egyelőre nem tudni, hogy addig hitelesítik-e a kérdéseket.

Szerző
Témák
választás

Életem egyik legboldogabb napja! - Paul Lendvai a Strache-ügyről

Publikálás dátuma
2019.05.25. 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
A Strache-ügy Ausztriának ajándék, gyógyító válság, de nem lesz hatása Orbán rendszerére. Magyarország még mindig az ábrándok országa - nyilatkozta a Népszavának Paul Lendvai.
Mekkora a veszélye a nacionalista populizmus áttörésének Európában? Ezt nem lehet kiszámítani, a veszély minden országban más. Úgy érzem, hogy Németországban nem olyan nagy, de Franciaországban a "sárgamellényesek" miatt megcsappant Macron tekintélye, Olaszországban pedig a kormányon belül van válság. Ugyanakkor majdnem mindenütt látja az ember azt, amit Ausztriában és Magyarországon is, hogy a nacionalista-populista pártok és a korrupció elválaszthatatlanok egymástól. Nemrégiben jártam Vicenzában Sir András Schiff fesztiválján, s mint mindig, megvettem a helyi lapokat, akkor is, ha nem értem a nyelvet. Azt láttam, hogy Salvini neve mellett mindenhol feltűnt még egy: Armando Siri. Kiderült, hogy ő Salvini államtitkára, aki kenőpénzeket kapott megrendelésekért. Nietschét idézve: az igazságot nem akkor nehéz képviselni, amikor bátorság kell hozzá, hanem amikor unalmas. Az emberek megszokták, hogy itt van ez az Európai Unió, oda utazol, ahová akarsz, egy pénzzel fizetsz, tanulhatsz az egyetemeken, letelepedhetsz. Ha arról kérdeznénk az embereket, akarják-e, hogy újra legyen vízumkényszer és pénzváltás, mindenki nemmel válaszolna. Európának van vonzereje, de ezt nehéz mozgósítani.  Magyarország már régen elesett. Melyik a következő dominó? A legnagyobb veszélyt Olaszországban látom, ahol még ott lebeg Mussolini árnyéka, gazdasági-pénzügyi válság és két egymással vetélkedő nacionalista-populista csoport van.    Bécsi újságíróként meglepte Strache esete a titokzatos orosz szőkeséggel? Életem egyik legszebb napja volt! Legszebb és legmeglepőbb. Megerősítette azt, amit a könyveimben írtam, hogy a történelemben, a politikában semmit sem lehet előre megmondani. Rengeteg olyan történt, amire senki sem számított. Például a Tito-Sztálin konfliktus, vagy hogy egy Trump nevű erkölcstelen, gusztustalan, jellemtelen fickó a világ legnagyobb hatalmának az elnöke lesz. Strache botránya gyógyító válságot robbantott ki Ausztriában. Ez egy ajándék. A politikában lebecsülik a személyiség szerepét, pedig enélkül nem lehet semmit megérteni. Ausztriában a remény most elsősorban a 75 éves köztársasági elnöknek, Alexander Van der Bellennek köszönhető, aki önmagában is példázza az ország pozitív oldalait: orosz-észt származású családja a Vörös Hadsereg elől menekült el, ő már Bécsben született, egyetemi tanár lett, a Zöld párt elnöke és megnyerte az elnökválasztást a szélsőjobboldali jelölttel szemben. Most ott ül a Hofburgban és egy válságos helyzetben nyugalmat, stabilitást, okosságot és mérsékletet áraszt magából.    Régebben alighanem a magyar kormány is belebukott volna egy ilyen, hazai vonatozásokkal is bíró ausztriai botrányba, most viszont ez nem fenyeget. Csak a sajtóviszonyokon múlik? Strache bukása elsősorban a sajtószabadságon múlott. Az osztrák közszolgálati tévé kilenc órán keresztül közvetített interjúkat, beszélgetéseket a jobb- és a baloldalról mindenkivel. Minden részletről szó esett és azóta is mindenről beszámolnak. A Fidesz összes funkcionáriusát, különösen a Soros ösztöndíjnak köszönhetően angolul kiválóan beszélő Kovács Zoltán kormányszóvivőt elküldeném Ausztriába, megnézni, hogyan számol be a tévé az eseményekről. Jefferson amerikai elnök mondta, hogy ha választania kellene a szabad sajtó és a Kongresszus között, akkor a sajtót választaná. Aztán persze, amikor leleplezték, hogy viszonya volt egy fekete nővel, megharagudott a sajtóra. Ilyenek a politikusok. Én nem találkoztam eggyel sem, aki szerette volna a sajtót. Legfeljebb addig, amíg dicsérték. A Kronen Zeitung azzal a címlappal jelent meg, hogy "Vége a Szabadságpártnak". A videón ugye arról is szó volt, hogy az állítólagos orosz milliomosnő vegye meg és állítsa át a Kronen Zeitungot, mert akkor felmegy a Szabadságpárt támogatottsága. A feladatra pedig alkalmazzák azt a spekulánst, Heinrich Pecinát, aki a magyar sajtót átjátszotta Orbán Viktor kezére. Ha a magyar állami tévét nézed, onnan nem derül ki, hogy miért tört ki a botrány, csak az, hogy Strache buta volt. Szóval a médiának döntő szerepe van.     Az osztrák szélsőjobb Jörg Haider elvesztését is túlélte. Strache kilövése mennyi időre veti vissza? Strache érdekes személyiség, egy ideig úgy tűnt, hogy mérsékli a Szabadságpártot. Magam is hallottam egy zárt körül rendezvényen a miniszterelnökségen, ahol alkancellárként olyan beszédet tartott, mintha ő lenne a filoszemiták nemzetközi szövetségének az elnöke. Ugyanakkor a titokban felvett beszélgetésből látszik, hogy a hatalomért mindenre képes. A Szabadságpárt jövője a következő négy hónaptól függ, szeptemberben választások lesznek. Minden országban van egy réteg, amelyben keveredik az elkeseredettség, a bosszúvágy, a butaság és a nacionalizmus. Az összetevők és arányok országonként változnak, de megvannak Ausztriában is, ahol ezt 15-20 százalék képviseli. Úgyhogy a dühös Kronen Zeitung címe kicsit félrevezető: nincs még vége a Szabadságpártnak.  Mennyiben véletlen, hogy a titokban felvett videón az ál-milliomosnő éppen oroszul beszél?  Van egy részlet, amelyet talán nem eléggé hangsúlyoztak a beszámolok. A videón látható másik férfi, Johann Gudenus a Szabadságpárt parlamenti vezetője, bécsi alpolgármester volt. Moszkvában is tanult és minden évben visszatért, ő volt a kapcsolattartó. A Szabadságpárt négy legfontosabb vezetője 2016-ban Moszkvában, egyedüliként a demokratikus Európából, együttműködési megállapodást kötött Putyin állampártjával.    Ez a botrány elég ahhoz, hogy beinduljon végre Európa önvédelmi mechanizmusa? Nyilvánvalóan használ a szocialista, liberális vagy zöld pártoknak, illetve Emmanuel Macronnak. Az osztrák kormány bukása gyengíti azokat, akik össze szeretnék kapcsolni a középet és a jobboldalt. Ausztriában most sorra jelentkeznek azok, például a Die Presse főszerkesztője, akik elismerik, hogy túlbecsülték a Szabadságpárt normalizálódását, elhitték, hogy demokratikus, konstruktív jobboldali párttá válik. Sajnos ez tévedésnek bizonyult.
Van visszaút a balközép-jobbközép váltógazdasághoz vagy új modellre van szükség? Szerintem nincs európai megoldás, csak nemzeti megoldások vannak, és azokból tevődik össze Európa. Az a fontos, hogy a parlamentekben a mérsékelt jobb- és a mérsékelt baloldalnak legyen többsége. Ide számítanak még a liberálisok és a zöldek, illetve jöhetnek új pártok is, Ausztriában például a liberális Neos, illetve a baloldali-zöld Jetzt. Remélem, hogy a szélsőjobb és a nacionalisták nem érnek el olyan győzelmet, mint amire számítottak. Ehhez szerény mértékben hozzájárulhat az osztrák politikai botrány és a Szabadságpárt önlelepleződése is. Mintha alig lenne kereslet az érvekre, nyerésre áll a hangerő és a durvaság. Odafigyelnek még a csöndes, de okos szóra? Churchill szerint a politikában azok az ügyesek, akik nagy hangon megmondják, mi lesz holnap, a jövő héten, a következő hónapban vagy évben, és amikor mindez nem válik valóra, képesek elmagyarázni, hogy miért lett másként. Nyilván más egy olyan Európa, ahol működik a német-francia motor. Remélem, hogy az Európai Unió, ha talán meggyengülve is, de túl fogja élni ezt a választást. A pozitívumok, a gazdasági, kulturális, civilizációs előnyök olyan jelentősek, hogy nem hiszem, hogy a többség meg akarná változtatni, azt még kevésbé, hogy szét akarná verni. A kérdés az, hogy azok, akiknek Európa fontos, veszik-e a fáradságot, hogy elmenjenek szavazni. A történelem megmutatta, hogy azoknak, akik a nacionalizmust prédikálják, semmilyen, de semmilyen receptjük nincs. Ellenben, mint az ibizai kalandból is látszik, szoros kapcsolatuk van Oroszországgal. A múlttal ellentétben nincs szó ideológiáról, csupán arról, hogyan lehet az EU-t gyöngíteni az orosz hatalmi politika érdekében. Közben Putyin otthon gazdasági értelemben kudarcot vallott, az adatok azt mutatják, hogy az orosz gazdaság stagnál. Ha Magyarország nem kapott volna a brüsszeli alapokból a GDP 5-6 százalékának megfelelő támogatást, itt se lenne még a mostani, szerény növekedés se, minden összeomolna.    Nagy sikerű, több nyelvre lefordított könyvet írt Orbán Viktorról, de a történetnek még messze nincs vége. Orbán, mint azt Cas Mudde holland politológus pont a Népszavában nyilatkozta, nagyon okos politikus, aki másoknál jobban ismeri az EU-t. Azt is mondta, hogy megcsappant Orbán európai vonzereje. Én ebben nem vagyok biztos. Orbán a politikai cinizmus bajnoka, kijelentéseit, beszédeit tanulmányozva meg lehet állapítani, hogy egy kaméleon. Ebből a szempontból nem lehet tudni, mit hoz a választás, utána a Fidesz bent marad-e a Néppártban vagy a szélsőjobboldali nacionalistákkal lép koalícióra. Azt hiszem, az eredmények ismeretében nagyon óvatosan fog dönteni. Most éppen a könyvem papírkötésű változatán dolgozom. Sajnos azt, amit 2017 őszén a rossz kilátásokról, a komor jövőről mondtam, igazolta a 2018-as választás. Nem is látok lehetőséget a változásra, amíg az ellenzék nem fog össze és nem tisztítja meg magát a beépített vagy gyenge emberektől. Egység nélkül nincs változás. Én mindig abból indulok ki, hogy meg kell mondani azt, ami van. Magyarországon különleges helyzet van. Azt, hogy ez meddig marad fenn - és ezt pont az osztrák események mutatják - nem lehet megmondani. Nem tudni, mi történhet egy pártban, egy családban, egy személlyel, de a várakozásra nem lehet politikai programot építeni. Bibó ezt úgy fogalmazta meg, hogy nem lehet politikai programot építeni hazugságra, de ábrándokra sem. Magyarország, ez a csodálatos ország, sajnos még mindig az ábrándok országa.

Paul Lendvai

Az egyik legismertebb ausztriai újságíró 1957 óta él Bécsben. Európa, és különösen szűkebb régiónk szakértőjeként tudósította a Financial Timest, cikkei jelentek meg az Economistban és a Die Pressében, volt a közszolgálati ORF tévé főszerkesztője, majd intendánsa. Az Europäische Rundschau folyóirat főszerkesztője, vasárnap délelőttönként vitaműsort vezet az ORF-en, illetve rovata van a Der Standardban. Több mint két tucat könyv szerzője, az eddigi utolsó a magyarul 2016-ban Új honfoglalás címen megjelent Orbán-pályakép.