Előfizetés

Érthetővé tett ódon zamat

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.05.27. 10:30
Udvaros Dorottya a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében.
Fotó: Soós Lajos / MTI
Nádasdy Ádám gördülékeny mai szöveggé varázsolta Katona József Bánk bánját.
„Maga teremtett magának nyelvet” – írta egykoron Katonáról Gyulai Pál. Épp ennek eredménye az a sokat emlegetett „ódon zamat”, mely azonban nemcsak művészi értékének forrása lett, hanem idővel a mű puszta megértésének akadályozója is. Számunkra ugyanis már szinte teljességgel idegen a szenvedő szerkezet gyakorisága, az elbeszélő múlt használata, s nem könnyítik az olvasó helyzetét az olyan szavak, mint például lebókol, dombéroz, dömmög, döbör vagy gyömör. Ráadásul a szapora nyelvi nehézségek szükségképp társulnak a mű szövegének olykori eredendő homályosságához, többértelműségéhez, ami tovább fokozza a befogadási gondokat. Miközben persze, a Bánk bán – Erdélyi János szavaival – „egyetlenünk a maga nemében”, így méltán lett az 1870-es évek óta kiemelt fontosságú tananyag. De ezt a remekművet egy mai diák már jórészt képtelen végig olvasni szervezett, módszeres segítség nélkül. Nádasdy Ádám fordítása épp ezt ajánlja. Nem ígér többet, azaz pontos prózafordítása nem törekszik arra, hogy az eredeti, jambusi verselésű szöveg művészi ekvivalense legyen. De nem kapunk kevesebbet sem a szakszerű segítségnél, mely hallatlanul megkönnyíti a befogadást, a hiteles műértést. A fordítás természetesen mindig értelmezés is, kiváltképp a kétértelmű szöveghelyeknél vagy ott, ahol valamely fordulat, szó régi és mai jelentése eltér egymástól. A fordítónak ugyanis, miként ezt Nádasdy hangsúlyozza, szükségképp döntenie kell. A könyv szaklektora, vagyis az irodalomtörténészeket képviselő Margócsy István joggal hangsúlyozza: „döntései mindig korrektek és figyelemre méltóak”. Ez akkor is így van, ha némely esetben Nádasdy álláspontja számomra nem tűnik eléggé meggyőzőnek. Például az első felvonás záró jelenetének híres Bánk-monológja, benne a „tündéri láncokkal”, melyet Sőtér István emlékezetes értelmezése a mű egészének egyik kulcsává emelt. „Szedd rendbe, lélek, magadat, és szakaszd / szét mindazon tündéri láncokat, / melyekkel a királyi székhez és / a hitvesedhez, gyermekidhez oly / igen keményen meg valál kötözve! / Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a- / midőn az Alkotó szavára a / reszketve engedő chaos magából / kibocsájta. – Két fátyolt szakasztok el: hazámról és becsületemről.” Ez utóbbit Nádasdy „férji jóhíremnek” fordítja, holott – épp Sőtér elemzése utal erre – Katona hőse a becsületet mintha ennél tágabb, összetettebb értelemben is használná. Igaz, az eredeti szövegben néhány sorral lentebb szerepel a fordulat: „jóhíremet ki nem törölheti”, s ez pedig akár a fordító megoldása mellett érvelhetne. Az egymáshoz oly közeli helyeken azonban nem véletlen az eltérő fogalomhasználat, joggal épülhet tehát rá történeti interpretáció. Továbbá: a tündéri valóban jelent tünékenyt, de – a kritikai kiadás szerint – kedvest, gyönyörűségest is, s ez legalább annyira nyomatékos, mint az előbbi. Nádasdy változata így óhatatlanul csökkenti Bánk döntésének erkölcsi, egzisztenciális súlyát, a hatalmas tétet. S ha már itt tartunk: felvethető, hogy a fordító alapszövegként miért nem a kézenfekvő lehetőséget, azaz magát a kritikai kiadást (Orosz László munkáját) használta. Ezek persze, inkább árnyalatokra vonatkozó kérdések csupán, a lényeget tehát semmiképp sem érintik. Nádasdy okkal utal arra, hogy Katona szövegének fordítása egyáltalán nem volt könnyű munka. De komoly kihívásokat rejtő vállalkozásának eredménye világos, konzekvens, gördülékeny mai beszélt nyelvű változat lett, ami bőséges jegyzetapparátusával megbízhatóan igazít el bennünket a szöveg nyelvtörténeti, dramaturgiai, értelmezésbeli rejtelmeiben. Sok diák, mai olvasó örömére, de legalábbis megkönnyebbülésére.  Infó: Katona József: Bánk bán Nádasdy Ádám prózai fordításával Magvető, 2019.

Letartóztatták Stan Lee egykori menedzserét

MTI
Publikálás dátuma
2019.05.26. 13:03

Fotó: PAU BARRENA / AFP
Lee lánya már tavaly távolságtartási végzést kért Morgan ellen, aki megpróbálta manipulálni az idős írót.
Letartóztatták szombaton a tavaly elhunyt Stan Lee amerikai író, a Marvel Comics képregénykiadó nyugalmazott elnöke volt üzleti menedzserét az idős íróval való visszaélés vádjával. Keya Morgant Arizonában vették őrizetbe a Los Angeles megyei ügyészség vádirata alapján. Morgant egyebek között idős ember ellen elkövetett lopással, hűtlen kezeléssel, hamisítással, csalással és helytelen viselkedéssel vádolják. 
A hatóságok szerint Morgan tőkét akart magának kovácsolni a Marvel Comics vezérelméjének vagyonából, bár soha nem léphetett fel Lee nevében, befolyást gyakorolt rá.

A rendőrség szerint több mint 262 ezer dollárt tett zsebre csak azokból az autogrammosztó rendezvényekből, amelyeken Lee 2018 májusában részt vett. A hatóságok azzal is vádolják hogy Leet áttelepítette egy időben Hollywood Hills-i otthonából egy Beverly Hills-i öröklakásba, hogy nagyobb befolyása legyen rá.
Lee lánya már tavaly távolságtartási végzést kért Morgan ellen, arra hivatkozva, hogy manipulálja a mentálisan egyre hanyatló írót, megakadályozza, hogy családtagjaival és barátaival találkozzon, és megpróbálja átvenni az ellenőrzést üzleti érdekeltségei és pénzügyei felett.

A Pókember, a Vasember és számos más legendás képregényszuperhős alkotója kilencvenöt évesen korában hunyt el novemberben. 75 országban, 25 nyelven, több mint kétmillió példányban jelentek meg képregényei. Képregényfiguráival 24 animációs tévésorozatban és számos játékfilmben is találkozhattak a nézők. Stan Lee az 1960-as években a Marvelnél forradalmasította a képregényműfajt és ezen keresztül az amerikai popkultúrát. A jelmezeket és az akciókat a fiatalok igényeihez igazította, 
az általa kitalált szuperhősök az amerikai film kiemelkedő karakterévé váltak, rajongók több nemzedékének álmait váltották valóra a virtuális térben.

Karakteres döntések Cannes-ban

Csákvári Géza, Cannes
Publikálás dátuma
2019.05.26. 12:16
Bong Joon-ho
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Társadalmi problémákat felmutató, politikailag érzékeny filmeket ismert el a zsűri. Tarantino díj nélkül maradt.
Alejandro G. Iñárritu határozott ember, szikár humorral. „Bár a világon egyre kevesebb helyen van demokrácia, a zsűri működése során mindenki véleményt nyilváníthatott. Egyetlen film volt, ahol teljesen egyhangú volt a kilenc tag véleménye” – vezette fel a négyszeres Oscar-díjas rendező, zsűrielnök a szombat este a 72. Cannes-i fesztiválon Arany pálmával elismert művet, Bong Joon-ho jegyezte Élősködőket. A koreai szerzői filmes nem csak a szakmai grémium, hanem sok kritikus szerint is egyértelműen a legjobb volt, elvégre a mezőnyben kitapintható három mozgóképes trend közül kettőt is hordoz, méghozzá kimagasló és egyedi módon: alkotója szeretne a világról markánsan állítani valamit, és képes továbblépni a műfajiság limitáltságán. A harmadik markáns trendet pedig jobb, hogy elkerülte, ugyanis idén a megosztó filmek a nagy szerzők önreflexív ömlengései voltak. De fogalmazhatok úgy is, hogy a huszonegyedik századi mozgókép egyre kevésbé viseli el a különcöket. Ez azért van-e így, mert a nézői szokások radikálisan megváltoztak, vagy a nagy művészek manapság nem tudnak kifejlődni, kommunikálni, lényegében másodlagos. Azok a rendezők tudnak most erőteljesek lenni, akiknek a filmnyelve zsáneralapú, ebben a mezőnyben pedig, cannes-i győzelmével a világon jelenleg a legjobb Bong Joon-ho. Aki Arany pálmával a kezében Henri-Georges Clouzot-nak és Claude Chabrolnak mondott köszönetet, két olyan francia alkotónak, akik hatottak rá. Az Élősködők elképesztő vállalás: egyszerre gyilkos és fekete humorú szatíra, feszültséggel teli thriller, sokkoló horror és nyomasztó társadalmi dráma. Látunk egy meghökkentő szocio felütést Ki-taek (Song Kang-Ho, a koreai mozi szupersztárja) és családja szuterénben zajló nyomoráról. Majd a történet hirtelen szélhámos-sztorivá változik, amikor az egész család befészkeli magát a gazdag, palotában elő famíliához. Azután, amikor azt állítaná a szakavatott néző, hogy már ilyet is látott, jönnek az újabb fordulatok. hogy pontosan melyek, a rendező kérésére nem spoilerezzük el, de annyit talán állíthatok: minden gonosz a föld alól érkezik. Tényleg soha nem láttam még senkit a (vad)kapitalizmusról így beszélni. (A hazai nézők biztos látni fogják, már van a filmnek hazai forgalmazója.) Iñárritu megmondta a díjkiosztó gálán: elsősorban azokat a műveket ismerte el a zsűri, amelyek társadalompolitikailag érzékenyek voltak. Azt már a gála utáni sajtóbeszélgetésen tette hozzá: arról szó sincs, hogy politikai döntés született volna, csak az adott film kvalitásait vették figyelembe, nem érdekelte őket, hogy ki a rendező. Ám a Cannes-ban látott huszonegy versenyfilm alapján állítja: ma a művésznek az a dolga, hogy rámutasson a világ problémáira. A Grand Prix-t átadón pedig a szintén Oscar-díjas Michael Moore ezt még azzal is fokozta, hogy Donald Trump hazugságait is le kell leplezni. A nagydíjas ehhez gyönyörűen kapcsolódóan a szenegáli származású francia rendező, Mati Diop Atalantique című műve lett. A tíz évvel ezelőtti kisfilmjén alapuló alkotásban szenegáli barátai próbáltak illegálisan eljutni Spanyolországba egy hajón. A három fiatal meghal és dzsinnek formájában térnek vissza, azért, hogy bosszút álljanak azokon, akik kizsákmányolták őket. Az Iñárritu-féle döntés ars poeticába tökéletesen beleillik a megosztott zsűri-díj: a mali származású francia rendező, Ladj Ly Nyomorultak című műve az első olyan film, mely autentikusan mutatja be a francia elő- és külvárosok összetett társadalmát, az afrikai, cigány és arab kultúrákat a „fehér” Európában, úgy, hogy egy pattanásig feszült drámát látunk. A Kleber Mendoca Filmho és Juliano Dornelles jegyezte Bacurau pedig az őslakosok és a gazdag fehér gyarmatosítók leszármazottjainak ellentétét, de még inkább a most nyomuló amerikaiak irritáló jelenlétét mutatja meg egy neo westernben. A mű egyértelműen a Trump-barát Bolsonaro-rezsim ellen hangolt, ez pedig nyilván tetszett Iñárritunak. Hiába tagadja a zsűrielnök, az is politikai döntésnek tűnik, hogy a legjobb rendező díját Jean-Pierre és Luc Dardenne kapta, hiszen A fiatal Ahmed című drámájuk minden szempontból kifogásolható. Egy tizenéves fiú története, amelyből nem derül ki, hogy a fiú miért radikalizálódott, de meg akarja ölni az egyik tanárnőjét. Nem sikerül, a liberális rendszer nem is tud vele mit kezdeni. Dardenne-ék esetében nem az alkotói szándékkal van baj, de olyan a film, mint két öregedő jómódú őseurópai alkotó műve, akik aktuálisak akarnak lenni, de hát nemigen megy, mert rég nem sétáltak az utcán és fogalmuk sincs semmiről. Amikor kihirdették őket győztesnek, a sajtó füttykoncertben tört ki. Érdekes beszédet mondott a legjobb forgatókönyv díjjal elismert Céline Sciamma, aki a sokak által istenített, e sorok írója szerint azonban dagályos művészgiccsel, a Portrait of a Lady On Fire-el versenyzett, amely James Cameron Titanicjának parafrázisa, csak éppen pasi nélkül. A két nő örök szerelmét poetizáló dráma rendezője megjegyezte, hogy örül az elismerésnek, feladta az írói pályafutását, mostantól kezdve csapatban fog dolgozni. A színészi elismerésekkel nem lehet vitatkozni, hiszen nincs olyan ember a bolygón, aki nem értene azzal egyet, hogy Antonio Banderas remek a Fájdalom és dicsőség című Almodovar filmben. A Little Joe című horrort biztosan nem említettem volna meg Cannes kapcsán, de a főszereplője, a díjazott Emily Beecham tényleg nagy fegyelemmel szolgálta a rendezőt a történet az elmesélésében, amelyben egy genetikailag manipulált virág a pollenjével leigázza az embereket és érzéketlen zombivá változtatja őket. A 72. Cannes-i fesztivál így kifejezetten a politikai színezete miatt marad érdekes, és azért, mert úgy tűnik, Iñárritu nem szereti az amerikai rendezőket. Elvégre az, hogy Quentin Tarantinót és Terrence Malickot díj nélkül hagyták, a műveik alapján nehezen érthető.