Mocsárúszás százon

Tudjuk, hogy a britek sok mindenben különböznek és szeretnek is különbözni. Bár a külföldieknek legtöbbször csak a tejes tea, a krikett és a jobboldali közlekedés tűnik fel, talán a legjellemzőbb az understatement lefordíthatatlan kifejezéssel jellemezhető magatartás: szerénynek lenni és még szerényebbnek látszani. Nem kell tragédiát csinálni a drámából, igyunk egy erős teát, az majd d segít.

Amikor Károly herceget kamaszkorában egy ismeretlen társaságban megkérdezték, hol lakik, annyit felelt: „van egy házunk a Temze északi partján”. Hurd külügyminiszter negyven évi politikai pályafutás után azt mondta, hogy élete legszebb emléke a sussexi krikettcsapatban töltött időszak, „amikor huszonkét mérkőzést nyertünk, és soha nem hiányoztam a pályáról”.

Ragaszkodnak a mértékegységeikhez. Testsúly mérésére ma is használják a stone-t, ami 21 fontnak felel meg. A magasságot lábban mérik, a távolságot mérföldben és yardban, lóversenyen furlongban, a klasszikus űrmérték a kocsmában a pint, töltőállomásokon a gallon.

A dicsőséges bukás is brit jellegzetesség. A rossz iskolai dolgozatra a tanár „szorgalmas munka” megjegyzést tesz. Megbecsülik a sportszerű veszteseket, elvégre nem lehet mindig nyerni, és aki nem tud szépen veszíteni, az nem érdemel győzelmet sem. Amikor a Manchester United egyszer 4-0-ra kapott ki a Barcelonától, Ferguson a mérkőzés után mosolyogva annyit mondott: „jó mérkőzés volt”.

A hagyományos illemszabályok betartása is fontos, bár nem kötelező. Nem szokás kérdéseket feltenni az egészség, a pénz és a szerelmi élet ügyeiben, a sorbanállási viszont számukra nem terhes vagy kellemetlen kötelesség, hanem az élet rendje. Tisztességes szigetországi emberek ilyesmin nem mérgelődnek, és természetesnek tartják, hogy Wimbledonban, a Chelsea Flower Show-n vagy egy Albert Hallban rendezett hangversenyre előző reggel már sorakozni kell a teástermosszal, szendvicses dobozzal vagy laposüveggel, közben kedélyes beszélgetéssel múlatva az időt.

És akkor még nem beszéltünk azokról a különleges sportokról, amelyek tűzben tartják a briteket. Ilyen a sajtgurítás, a négyszáz méteres lágytojás-a-pohárban futás vagy a száz méteres mocsárúszás, amit hagyományosan Llanwrtyd Wellsben rendeznek. A nemzeti versenyekre és a grófsági selejtezőkre jelentős a túljelentkezés, tisztességes hivatalnokok, családapák, sőt neves zenészek hónapokon át szakkönyvekből tanulmányozzák a győzelmi esélyeiket növelő technikákat.

A britek a közhiedelemmel ellentétben imádnak beszélgetni, locsogni, fecsegni, akár órákat is elácsorognak régen látott ismerősükkel a járdán vagy a pályaudvar peronján. Hát bizony, „azok a szép napok”.

De vannak helyzetek, amikor szűkszavúak. Egy hetvenéves férfi egy este, negyven évi házasság után minden előzmény nélkül baltával szó nélkül kettéhasította felesége koponyáját, majd a rendőrségen mindössze ennyit mondott:

- Elegem volt.