A hadseregfőparancsnokság vasárnapi hivatalos jelentése közli a második miskolci csatában kivívott fényes győzelmet, amelyet Böhm Vilmos elvtárs az ötszázas Munkás- és Katonatanács szombati ülésén a jelenvoltak óriási lelkesedése mellett bejelentett.
Ellenségeink egyesült hadseregei, amelyek a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek Miskolcot ismét elfoglalni, most letörve vonulnak észak és kelet felé. A budapesti munkások hűséges és nagyszerű segítséget találtak a fölszabadított Miskolc proletárságában. A miskolci munkások fegyvert ragadva, harci sorba álltak és budapesti proletártestvéreikkel versenyt küzdve, mérték a döntő csapást a cseh-román imperializmus seregeire.
Alább közöljük Landler Jenő hadtestparancsnok elvtárs nyilatkozatát, amelyben meleg dicsérettel emlékszik meg a csatában részt vett proletárkatonákról és a budapesti és miskolci proletárok mellett kiemeli a szabolcsi, ung-megyei, kassai és diósgyőri munkáskatonákat, továbbá a székely géppuskás különítmény és a székely ütegek proletárlegénységének érdemét.
A hétfői jelentésből fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen elhatározó volt győzelmünk.
Fülek és Miskolc körül elért újabb térnyerésünktől eltekintve, nyugalom lett az északi harctéren. A megvert ellenség kiejtette kezéből a kezdeményezést, a Vörös Hadsereg elhatározásától függ, hogy meddig tart ez az aránylagos nyugalom.
A hivatalos cseh jelentés elismeri a proletárfegyverek győzelmét. Ebben említést tesz röpülőinek bombatámadásáról egy páncélvonat és a Miskolc melletti vasúti vonal ellen. Az ellenség röpülőinek meg kellene tanulniok a különbséget, ami kórházvonat és páncélvonat között és ami vasúti vonal és egy népes város háztömegei között van.
Népszava 1919. május 27.
