A Boston hetedszer vagy a St. Louis először?
A kérdésre legkorábban június 3-án, legkésőbb 12-én érkezik válasz, attól függően, hogy a minimális négy vagy a maximális hét mérkőzésen dől el az észak-amerikai jégkorong-bajnokság, az NHL nagydöntője. Melybe a 82 meccses alapszakaszt, valamint a rájátszás három körét követően Keletről a Boston Bruins, Nyugatról pedig a St. Louis Blues jutott be.
Utóbbi egy év híján fél évszázaddal ezelőtt játszhatott utoljára a Stanley-kupáért, melyet azonban – ahogyan az azt megelőző két évben sem – nem sikerült elhódítania. És 1970-ben éppenséggel pont a Boston ellen kapitulált a missuori alakulat, az olyan korszakos legendák, mint a csatár Phil Esposito, valamint a védő Bobby Orr vezette Bruins simán kisöpörte a Bluest, az első három meccsen kiütve ellenfelét, a negyediken pedig hosszabbítás után triumfált – a győztes gólt Orr vágta be Derek Sanderson passzából 40 másodperccel a túlóra kezdete után…
A St. Louist tehát meglehetős revánsvágy fűtheti, ráadásul mindenki a Bluest tartja esélytelenebbnek, hiszen nem sokon múlt, hogy még a rájátszást sem éri meg a gárda. Melyet októberi beharangozónkban ugyan abszolút playoff-esélyesnek tituláltunk – „a Blues okos igazolásokkal feltöltötte lyukas alsó sorait, így okkal reménykedik a hosszú szezonban” -, ennek ellenére olyan gyatrán kezdte a szezont, hogy a vezetőség másfél hónap után főedzőt váltott: Mike Yeo ment, addigi helyettese, Craig Berube jött. És vele, miután összerázta a csapatot, megindult a St. Louis. Olyannyira, hogy az alapszakasz végén a Central-csoportot a harmadik, a Nyugati-főcsoportot pedig az ötödik helyen zárta.
Január közepétől elképesztő formába lendült az addig ligautolsó Blues, felállított egy 11 meccses győzelmi sorozatot, a rájátszásba pedig 8-2-es szériával érkezett meg. És lendületből, pályahátrányból át is masírozott a Winnipegen, majd 2-3-ról fordított a Dallas ellen, a hetedik meccset a hosszabbítás 26. percében behúzva. A főcsoport-döntő ehhez képest már fáklyásmenetnek bizonyult, a San José három meccsig bírta a St. Louis tempóját, hogy aztán az utolsó három találkozót 12-1-es gólkülönbséggel húzza be Berube csapata. A trénert közben jelölték az év edzője díjra, ő a 11. olyan szakvezető, aki szezon közben a kispadra ülve Stanley-kupa döntőbe vezette csapatát, s a hetedik lehet, aki meg is nyeri. Mellette szól, hogy az elmúlt tíz évben négy elődjéből háromnak sikerült…
A 45 éves mester totális megdicsőülésének a Boston lehet az akadálya: a Bruins kevésbé hullámzó szezont tudhat maga mögött, végig playoff-helyen állt az idény során, s csak azért nem mondhatja magát főcsoport- és csoportgyőztesnek, mert az alapszakaszban nem lehetett felülmúlni a rekordokat sorra döntő Tampát. A Lightning aztán a rájátszás első körében csúnyán elhasalt, a Columbus simán kisöpörte, a Boston pedig, miután hét meccsig elhúzta a Toronto elleni párharcot, 4-1-gyel küldte nyaralni a Tampa-verőket, a keleti döntőben pedig 17-6-os gólkülönbséggel kisöpörte a Carolinát. És 92 évvel azután, hogy debütált a Stanley-kupa fináléban, készülhet története huszadik nagydöntőjére: eddig hatszor sikerült elhódítania a jégkorong legértékesebb trófeáját, legelőször éppen kilencven esztendeje.
Utoljára 2011-ben triumfált a Bruins, 4-3-ra verve a Vancouvert, két évvel később viszont fejet kellett hajtania – 2-4 – a Chicago előtt. A nyolc évvel ezelőtti bajnokcsapatból többen – így Zdeno Chara, Patrice Bergeron, Brad Marchand, Tuukka Rask, David Krejci – második bostoni kupagyőzelmükre készülhetnek, azaz a pályaelőny és a St. Louis tragikus kupacsata-mérlege mellett a finálérutin is a Bocsok mellett szól. (A finálé első mérkőzését magyar idő szerint kedden hajnalban rendezték.)
Ahogyan az idei amerikai majorévad is: baseballban a Boston Red Sox, amerikai futballban a New England Patriots diadalmaskodott, azaz a massachusettsi csapatok legyőzhetetlennek tűnnek a nagydöntőkben.
