Elégtelen szolgáltatás

 Az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központ és a tankerületek eldöntötték: most „nem időszerű”, hogy a tanárok sztrájkoljanak. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által május 29-re meghirdetett munkabeszüntetést ezért le kellett fújni. Pláne, hogy a bíróság sem tudott időben döntésre jutni abban, sztrájk idején vajon milyen „elégséges szolgáltatásokat” kellene biztosítani az iskolákban – mintha még soha nem fordult volna elő Magyarországon, hogy a tanárok sztrájkba léptek.
Viszont ha a kormányon és a végrehajtóin múlik, többé tényleg nem fog előfordulni. Ők már sikeresen eldöntötték a tanárok helyett, mennyit és mit tanítsanak, milyen tankönyveket válasszanak, mennyit dolgozzanak, mennyit túlórázzanak (ha lehet, ingyen), milyen minősítésnek kell megfelelniük; talán nem fognak haragudni, ha azt is eldöntik helyettük, mikor sztrájkoljanak. (Soha.)
Hiszen a magyar pedagógusnak nincs oka panaszra; olyan vidám, mint a mókus fenn a fán. Ebben a szellemben tegyék a dolgukat, és ne lázadozzanak kenyéradó gazdáik ellen. És ők így is cselekszenek: csendesen beletörődnek helyzetükbe, vagy csendben várják, hátha a kisebb-nagyobb szakszervezeteik elérnek valamit az egyeztetéseiken. Amik legfeljebb annyira biztatóak, mint egy beakadt magnószalag. De akik jól viselkednek, talán még szaloncukrot is kaphatnak a tanker mikulásától.
Közben beázik a tető, csöpög a víz a tanteremben. A diákok fejére éppúgy, mint a tanárokéra. De nem baj, majd előveszik a műanyag vödröket. Vajon mennyi műanyag vödör van még a takarító néni szekrényében? Vajon meddig kell még csöpögnie a víznek? Amíg a fejükre nem omlik a tető? 
Ez a kormányzat már megtanulta: lényegében bármit megtehet a pedagógusokkal. De vajon a pedagógusok is megtanulták és elfogadták, hogy bármit megtehetnek velük?
Szerző
Juhász Dániel
Frissítve: 2019.05.28. 09:48

Gesztusok

Időt nyert Európa az európai parlamenti választással, hiszen a jobboldali populisták nagy előretöréséről szóló legsötétebb forgatókönyvek nem váltak valóra. Az uniós állam- és kormányfőknek azonban már a mai rendkívüli csúcstalálkozón bizonyítaniuk kellene: megértették a választók üzenetét. Az Európa-párti erőknek össze kell fogniuk, s nagyobb kompromisszumkészséget kell tanúsítaniuk. 
A néppárti-szociáldemokrata nagykoalíciónak vége, de hosszabb távon ez talán nem is baj Európa számára. Megerősödtek a liberálisok és a környezetvédők, ami azt jelzi: a tradicionális pártok visszaesése még nem jelenti automatikusan az autokraták megerősödését. De a néppártnak és a szociáldemokratáknak már a tárcák elosztásánál gesztusokat kell tenniük a feltörekvő erőknek, mert ha nem, azzal épp a populisták malmára hajtják a vizet.
A választás után meggyengült Manfred Weber helyzete. A német uniópártok sok szavazatot vesztettek öt év alatt, így a német befolyás is csökken. Már akár a mai uniós csúcson megpecsételődhet Weber sorsa. Ha ugyanis a néppártiak és a szociáldemokraták potenciális koalíciós partnerei, a liberálisok nemet mondanak rá, akkor új jelöltet kell találni. Ám ha Weberről lemond az EPP, attól még Michel Barnier nem válik az első számú jelöltté. A liberálisok szerint listavezetőjük, Margarethe Vestager semmivel sem alkalmatlanabb a posztra. Ráadásul a Barnier mögött álló francia jobbközép párt, a Republikánusok óriásit buktak az EP voksoláson. Másrészt a liberálisokhoz csatlakozott Emmanuel Macron francia elnök sem mutatott eddig különösebb lelkesedést honfitársa bizottsági elnökké választása iránt. A szociáldemokrata Frans Timmermans nem erőlteti különösebben a bizottsági elnökséget, de az EP elnöki posztját megszerezheti.
Hónapok telhetnek el azonban, míg kiderül, kik tölthetik be a fontosabb posztokat. Ám hiába tarolt itthon a Fidesz, mivel a populistákkal való barátkozásával eltávolodott az Európa-párti erőktől, Magyarországnak nem lesz semmiféle beleszólása a tárcák elosztásába.

Új fejezet

Európa történetében nem kezdődik új korszak. A szélsőségesek, bár megerősödtek, nem törtek át, a közép meggyengülve is kiállta a népieskedők rohamát. Ugyanakkor váratlanul komoly tömegek mozdultak meg a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés mellett, a szociális vívmányok megőrzéséről pedig a hangsúly ismét azok bővítésére tevődött át. Európa válságról válságra haladva, az eddig megszokott módon döcög előre. A jobbközép-szélsőjobb szövetségből nem lesz semmi, ráadásul Matteo Salvini és Marine Le Pen uralja a populista szemétdombot, nem hagy teret a túlságosan is ambíciózus kiskakasoknak.
Lehet, hogy a vezérének nem, a Fidesznek mégis megnyugtató a választási eredmény. Idehaza egyelőre őrzi a többségét - még ha a 2014-es EP-választáson kapott 56,4 százalékból elveszített is több mint 4 százalékot. A miniszterelnök rövid, elég langyosan fogadott beszédéből is látszik, hogy ennél többre számítottak, de nem lehetnek elégedetlenek, nem volt hiábavaló a migránsokkal való gyalázatos riogatás.
Ami hosszabb távon nyugtalaníthatja őket, az még mindig nem egy új korszak, legfeljebb egy új fejezet. A szocialisták a vártnál is gyorsabb térvesztését kihasználva két ellenzéki párt is meglepően jól szerepelt, s most nem nagyon lehet vitatkozni azon, hol van a rezsimmel szembeni ellenállás súlypontja. A Demokratikus Koalíció jót húzott, amikor Gyurcsány Ferencet hátravonva Dobrev Klárát állította a reflektorfénybe. A listavezető intelligensen érvelt, radikális programpontjait is higgadtan tudta képviselni. Férje pedig azzal tudta a leghatékonyabban támogatni, hogy hagyta őt beszélni - beigazolódott, amit eddig is sokan állítottak, hogy háttéremberként az igazi, ha túl sokat szerepel, azzal lassítja a pártját. A Momentum alighanem magát lepte meg a legjobban: két hete még az a pletyka terjengett, hogy ha megint 5 százalék alatt maradnak, bedobják a törülközőt, és visszamennek civilnek. Ez a veszély elhárult, most megint olyannak látszanak, mint amikor az olimpiai lázálom elhárításával berobbantak a közéletbe. Frissek, értelmesek és ha nem tudják is részletesen elmagyarázni, valójában mit akarnak, tőlük - koruk folytán - egyelőre annyi is elég, hogy normális Magyarországot.
Az őszi önkormányzati választás előtt érdemes elgondolkodni azon, hogy a DK, a Momentum és az MSZP-Párbeszéd együtt öt százalékkal több szavazatot kapott Budapesten a Fidesznél. Ha a kétfarkúak és az LMP támogatóinak egy részét is ideszámoljuk, akkor ennél is jóval nagyobb a különbség. Vagyis ha az ellenzék hagyja végigfutni az előválasztási folyamatot, és utána beáll a közös jelölt mögé, akkor komoly esély van egy budapesti győzelemre. Persze ezt is el lehet rontani, de egyelőre hitelezzük meg, hogy a magukat demokratikusként meghatározó pártok egyszer az életben kitartanak a saját elveik és a józan ész mellett. Budapest visszahódítása már több lenne új politikai fejezetnél, és felvetné egy új korszak lehetőségét.
Európa nem oldja meg a mi bajunkat. Mi már annak is örülhetünk, ha nem súlyosbítjuk az övét.